Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-66
J4 ef >. orsaégos ül A* február 6. 1885. van a mester és a legények közti különbség, de ezek patriarchálisán élnek együtt, ugymondva egy családot képeznek, egy asztalnál étkeznek. Ha a kisipar virágzana, itt a socialismus rossz talajra találna, hisz minden igyekező legény elérheti annak idején a mesterséget. Alárendeltsége csak ideiglenes, mig a gyári munkásból csak nagy ritkán lesz gyártulajdonos, annál is kevésbé, miután a gyári munkás majdnem kizárólagosan keresztény, a gyártulajdonos, legalább nálunk, majdnem kizárólagosan zsidó vagy részvénytársaság. Ez a mostani rendszer mégis mindenféle kedvezményekkel fejleszti a gyáripart egyenesen a kisipar rovására. így készítik elő a socialismus talaját, igy szorítják a nemzetét szerető és fentartani akaró elemeket a socialismus, a lelkesedettebb és meggonclolatlanabbakat egyenesen a forradalom karjába. Az önök liberalismusa öntudattal vagy öntudatlanul elősegíti és sietteti e nemzetet decomponáló processust, tehát ezáltal magában nézve nemcsak egy káros tényező, de határozottan ideiglenes állapot is. És igy a ministerelnök ur hiába törekszik azt még más, tehát szabadelvűtlen eszközökkel is fentartani; életét nem lesz képes meghosszabbítani, már az vége felé jár, mert a nép meg fogja unni, hogy szabad legyen neki birtokát veszteni, éhezni és szolgaságba jutni minden munkája mellett. Még 14 évvel ezelőtt a párisi commune uralma alatt nyugodtan nézhettük azon szomorú drámát, petroleur elem hazánkra nézve még nem volt veszélyes. Ma, midőn a német anarchisták gyilkolnak, az orosz nihilisták a ezárí légbe röpítik, az ir dynamitisták a parlamentet alá aknázzák és légbe robbantják és ez által a titkos forradalom borzadályait bennünk felköltik: nyugodtságunk már nem oly indokolt, gondolkoznunk kell, hogy a socialista bajokat fejünk fölé ne hagyjuk nőni. Diplomatiai utón, fejedelmi találkozásokkal csak ugy segíthetnénk e bajokon, ha — mint az egy magyar hírlapban annak idejében sensatiós hir gyanánt hozatott — a keresztény fejedelmek a zsidó dynastia ellen szövetkeznének. Keleti kérdés volna ez is, de olyan, mely egy nemzetre nézve sem járna veszélylyel, sőt a népek száz milliói áldva emlegetnék az összejövetel óráját és helyét, ha tán nem is tudnák annak nevét kimondani. Hogy történtek- e ott az illető találkozásnál megbeszélések és megállapodások a socialisták és anarchistákat illetőleg, azt nem tudom, miután a külügyminister urak egyszersmind titkos tanácsosok és igy már hivataluknál fogva minden fontos kérdést az alkotmányos népek előtt titkon tartanak legalább is addig, mig a népek a diplomata urak által elkövetett hibákat jóvá tehetnék. De ha történtek is megállapodások, ezek csak a socialista és anarchista tanok titkos terjesztőire vonatkoztak és nem azokra, kik a socialista bajokat nyíltan előidézik, tudniillik a rossz kormányokra. Mig a világpolitika vezetői azt hiszik, hogy egy országban, mely aránylag egyenletes vagyon és jóllét elosztásban részesül, e socialista tanok egyáltalában terméken3 r talajra találhatnak, mig másrészt azt hiszik, hogy oly országban, melyben csak igen kevés ember örvend vagyonnak és jóllétnek és túlnyomó része a népnek azt tökéletesen nélkülözi. Kívülről kell importálni az Wy tanokat és azok nem maguktól képződnek és fejlődnek; mindaddig téves álláspontból indulva ki, erőszakkal egy ideig elnyomhatják e tanokat és mozgalmakat, de csak hogy azok később annál nagyobb dühvel és annál pusztítóbb erővel törjenek ki. E veszélyek ellen hathatósvédelmet nyújtani csak egy boldoguló földmíves és kisiparos osztály, mely egyszersmind a legvallásosabb elem is szokott lenni, birna. Ha ez osztályok oly szerencsés állapotban volnának, mint 17 évvel ezelőtt a liberális korszak kezdetén, akkor a Most- és Prager-féle egyéniségeket azok meglyncholnák még mielőtt a rendőrség őket elfoghatná. De ezért mindenekelőtt és minden áron ez osztályok keresetét és birtokát kell megóvnunk, az ezeket pusztító gazdászati, úgynevezett liberális tanokkal szakítanunk kell. A pénz; árú, mondja a Manchester-iskola és a zsidók által javított Manchester-iskola hozzáteszi: „a birtok is árú" és mit minden mást tart még árúnak. Nemcsak képviselő-mandátumokat, nemcsak politikai meggyőződést, de még hitvestársát is, kinek választásába csak akkor bocsátkozik, mikor már kész a hozomány felett az alku. Eltekintve ettől, mi csak azt bizonyítja, hogy ez előkelő gondolkozású iskola még az erkölcsöt és a családot is árúnak tekinti, én itt csak a felől akarok szólni, mily káros és nem nemzeti hagyományos eszme az, hogy a birtok árú. Minden értelmes gazda, sőt minden jó béres tudja azt, hogy a barmot, melyből áasznot akarunk húzni, nem elég gépiesen kiszolgálni, de azt a szeretethez közel álló gonddal ápolni is kell. Igy az arabs legnagyobb kincsének tartja lovát, azt családja tagjának tekinti, a szerelem poesisának legédesebb kifejezésével illeti azt, ehhez alkalmazza bánásmódját és a legértékesebb, legnemesebb lófaj e több mint okszerű, e humánus eljárásnak eredménye. Ily kétszerezett szeretettel és gonddal ápolja a jó gazda saját földjét, melyhez boldog gyermekkora,
