Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-66

66. országos tlés fe)>r*ir 6. 1886. 13 t. kormányelnök nr egyes ünnepélyes alkalmakkal tett. Már kezdenek kidomborodni a közgazdasági kiegyezés körvonalai, már látjuk a liberális kormány egy leendő alkotását a főrendiházi törvényjavaslatban, szoktatnak bennünket a kivételes rendszabályok eszméjéhez, már ministeri padokról tagadják meg a liberális politika egykori vezérének, Deák Ferencznek hagyományait s duzzadt vitorlákkal űzetünk mindig messzebb és messzebb egy nemzeti öntudatos s az ország igaz érdekeinek szolgáló politikától. (Hosszas élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Engem t. ház, a politikában sohasem vezetett subjectivitás, ma sem vezet s ha mégis van bennem ilyen, ez csak azon fájdalmas érzés, hogy annyit és annyian csalódtunk azon kimagasló férfiú politikai működésében, kihez ezelőtt 10 évvel csaknem az egész ország reményeit kötötte. A t. kormány politikájának múltját elítéljük, jövőjétől a nemzet érdekében félünk, abban nem biznnk s ezért kijelentem többek nevében is e padokról, hogy a törvényjavaslatot nem fogadjuk el. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon és a szélső balon.) B. Andreánszky Gábor: A költségvetés általános tárgyalása alkalmával a kormány pénzügyi gazdálkodását vontam bírálat alá, most midőn egyenesen a bizalomról van szó, mely a megszavazott budget végrehajtását a jelenlegi ministeríumra bizza, bátor leszek annak közgazdasági politikája helytelen irán}^, fölött elmondani véleményemet. A t. többség kérkedik szabadelvííségi és j ogegyenlőségi érzetével, kormánya pedig akkép igazítja egész adórendszerét, elvenni a szegény földbirtokostól azt a keveset, a mivel még bir és oda ajándékozni a gazdag tőkepénzeseknek és ha működésének gyümölcse megérik, a földmíves ki van végkép fosztva, akkor összecsapják kezüket és panaszkodnak válság és túltermelés felett. Túltermelés létezik, de főleg miért, mert a fogyasztó képességet az országban mesterségesen megrontották; hány ember van még az országban, kinek egészségére válnék, sőt munkaerejének fentartására szüksége volna, hogy több kenyeret fogyaszszon és a szegénység arra szorítja, hogy éhezzék vagy krumpli és más táplálékra kevésbé alkalmas eledellel éljen. Félnek, hogy az állattenyésztésnél is túltermelés fog bekövetkezni, mint az már a sertéseknél be is következett. Hány ember nélkülözi a húst egész éven át (ügy van! balfelöl) a nélkül, hogy elvbeli vegetáriánus volna, a föídmívesnép vagyonosodása által még ipar teremtése nélkül is megszaporodna a húsfogyasztók száma és nem-e jellemző, hogy épen a zsidók túlnyomó része által nem fogy asz- , tott sertéshúsban jelentkezik először a túltermelés. (Derültség) Fiatal szarvasmarháinkat, még mielőtt dolgoztak volna, felhizlalják a városi szeszgyárak és küldik Bécsbe, hol jobban fizethetik, mi pedig rágódunk a mustra-ökrök, melyeket javítani nem vagyunk képesek és a sovány mustra-birkák csontjain és injain. így vagyunk iparunkkal is, a csizmadiák is már panaszkodnak túltermelés miatt, midőn az országban lakók nagyobb része télen-nyáron mezítláb szaladgál. Ne szegényítsék igazságtalan adórendszerükkel a népet és az úgynevezett kereskedés szabadság czégére alatt ne engedjék zsarolni a népet és fogyasztó képességét tönkre tenni és a túltermelés veszélye nem fog annyira fenyegetni. T. ház! Nagy köszönettel tartozik az egész ország grófApponyi képviselőtársamnak azon eszme felhozatala végett, mely a gyengéknek az erősek elleni védelmét hangoztatja. A t. képviselő ur meg fogja engedni, hogy itt a gyengék alatt nem egyedül vagyontalanokat értsünk, de azon földmíves kisbirtokost, sőt eladósodott középbirtokost is, ki minden szorgalma és takarékossága mellett nem képes többé önerejéből megvédem vagyonát a jelen egyenetlen versenyben a fictiv tőke és az állami terhek támadásai ellen. Ezen eszmének igy semmi socialisticus színezetet tulajdonítani nem lehet, mert itt birtokos, de gyenge, vagyonos erős osztálylyal áll szemben, az eladósodott középbirtokos a bankok és hitelintézetekkel, a volt jobbágy a falu uzsorásával. (ügy van! a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Ma még közbe vetheti az állam beavatkozásának súlyát nem socialista, de határozattan conservativ irányban. Mennél későbbre halasztja azonban e beavatkozását, mennél tovább fejlődik az egyenetlen harcz, mennél közelebb jutunk ennek végeredményéhez, mely nem lehetne egyéb, mint az, hogy a középbirtok a részvény-tulajdonos, a börze-zsidók kezébe kerül a nélkül, hogyannak tőkéje fogyott volna; a falusi uzsorás zsidó pedig a végleszámolásnál annak örvendetes tudatára j at, hogy a földmíves kisbirtok birtokába jutott és pénze is megmaradt, mennél közelebb jutunk e végeredményhez, annál socialisticusabb alakot kell ölteni a földönfutó, volt középbirtokos, a béressé degradált kisbirtokos védelmének. És épen az igazságügyi költségvetés tárgyalása után olvashattuk a zsidó sajtóban, mily reactionarius az igaz ságügy minister ur, hogy fideicomissumok engedményezése által a nagybirtok egy részét elvonja a szabad liberális zsákmányból. De tekintsünk most a nagy gyáripar és a kisipar közti különbségre. A kisiparosnál is meg