Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-66
is €6. országos ülés febraár fi. 18*5, ^em: ipart teremteni ngy, hogy egy erősebb, hatalmasabb ipar összemorzsoló versenye ellen támogatásban, sőt oltalomban ne részesült volna, (Ugy van! a baloldalon.) A mi t. kormányunknak volt és van fentartva, ugy látszik, azon dicsteljes szerep : megczáfolni azon elementáris igazságot, hogy az erősebb és gyengébb küzdelmében, a gyengébb okvetlen legyőzetik és elesik. (Ugy van! a baloldalon.) Hiszen a mi t. kormányunk csak most kezd még s most is csak félrendszabályokkal intézkedni oly irányban, hogy az állam mint legnagyobb fogyasztó, súlyt helyezzen a hazai ipartermékekre szükségleteinek fedezésénél. így azután látjuk azt t. ház, hogy az állami szervezet produetiv erői nem hogy izmosodnának, de a folyton tartó válságok súlya alatt napról napra hanyatlanak, gyengülnek. De nemcsak itt; válsággal küzd a szellemi foglalkozás után élők osztálya is. Az ügyvédi és közjegyzői kamarák memorandumokat irnak az általuk képviselt karok helyzetéről. Ha megürül egy aljárásbirói, jegyzői vagy segédfogalmazói állás, a minister a kérvények egész özönével van ostromolva, (Egy hang a jobboldalon: Mindig ugy volt:) okleveles, tisztességes képzettségű és jellemű, nem elzülött existentiák végeznek alárendelt teendőket, mert tulajdonképi pályájuk a megélhetés feltételeit megtagadja tőlük; sa ki még ide sem juthat be, kevés kivétellel növeli a legveszélyesebb elemet, a szellemi proletariusok seregét. {Ugy van! a baloldalon.) Azután olvassuk a sajtóban majd az anarchisták, majd a socialisták fel-feltünedező mozgalmait, majd halljuk és látjuk az antisemitismus terjedését, hirt veszünk tömeges, szervezett munkaszünetelésekről, a sikkasztások és corruptió ezer neméről. Hát egészséges állapotok ezek t, ház? nem-e azt bizonyítják, hogy az állami organismus telve van kóranyagokkal, melyek ha nincsenek is minden nap a felszínen, de folyton emésztik és sorvasztják az államtest szervezetét. De hát a lezajlott költségvetési vita megmutatta nekünk a kivezető utat a t. túloldal szónokainak tanácsaiban, ismét hangzik felénk azon padokról a felhivó szózat: „csak a liberalismus menthet meg bennünket". Ismerjük az önök liberalismusát, itt fekszik előttünk államkormányzati, társadalmi, gazdasági és pénzügyi eredményeiben. (Ugy van! baloldalon.) Ma már tudjuk, hogy az mást jelent a szószéken, midőn a szabadelvüség hagyományaiért lelkesülő magyar nemzethez szólnak és egész mást az önök gyakorlati politikájában. Egy puszta jelszó, melynek varázsa megvan ma is, de a mely az önök politikájában csak a rendszertelenséget s a hatalomhoz való görcsös ragaszkodást takarja. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És midőn látják, hogy a nemzet szemei kezdenek felnyílni, midőn érzik a politikai levegőnek nyomasztó hatását, mely esetleg talán veszélyessé is válhatnék, az önök t. soraiból sajtóban, könyvekben, röpiratokban s itt a ház kebelében elmondott beszédekben igyekeznek a kormány és kormányzat politikai balsikereiért majd az összes társadalmat, majd annak egyes rétegeit a nemzet és történelem előtt engesztelő áldozatul kijelölni. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Bocsássanak meg uraim, de eszembe jut, hogy a patak vizének felzavarásáért is a farkas az ártatlan báránynak tett szemrehányást. Sem képtelenebb, sem igaztalanabb vád ennél kimondva nem volt. Hiszen az államot magát, végelemzésében a társadalom tartja fenn, ennek munkáj s áldozatai teszik lehetővé, hogy az állam, mint a társadalomnak szervezett és rendszerbe foglalt alakja, functióit teljesíthesse és kitűzött czéljait elérhesse. Különösen a társadalom egy része, a magyar középosztály az, mely felett egyre húzzák a lélekharangot, haladásra képtelennek, restnek és tékozlónak hirdetik főkép azok, a kik — s ez legyen mentségükre mondva — a magyar társadalomnak ezen részét talán közelről nem is ismerik. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ha ismernék, tudnák, hogy azon vádaknak lehetett talán némi jogosultsága a múltban, de ma azok t. ház, az egész középosztályra kimondva, minden alapot nélkülöznek. (Ugy van! a baloldalon.) Igen. Ma dolgozik, fárad és számít a középosztály legnagyobb része, sokan elhagyják a varosoké t, falvakat oly czélból, hogy gazdaságaikat közvetlen közelből vezethessék, meg lehet őket, az ország legjobb nevű családainak sarjadékát, találni a kereskedés góczpontjain, hogy terményeiket közvetlenül és legjobban értékesíthessék. Számít és tanul, küzd észszel és kézzel a feltornyosuló akadályok ellen, szolgálja a közügyet, áldoz sokszor anyagi megerőltetésével culturalis, humanitárius czélokra, istápolja, talán mondhatnám fentartja a magyar sajtót, (Ugy van! a baloldalon) sőt a mi nem kis érdem t. ház, megveszi még azon röpiratokat is, melyekben őtet bántják legjobban, kíméletlenül és igaztalanul. (Élénk helyeslés és derültség a baloldalon és a szélső balon.) E vádak sem egyebek, mint a most uralgó politikai iránynak kifolyásai. De ezekben egy nagy tanúiság, egy nagy önvallomás is foglaltatik, mert jelentik azt, hogy a t. kormány és pártja a közelgő veszélyekkel szemben a felelősség elviselésére osztályost keres a társadalomban. (Tetszés a baloldalon és a szélső balon.) T. képviselőház! Az elmúlt évtized politikai eredményeinél nem biztatóbb a jövő képe sem. (Halljuk!) A kormány politikája már előre vetette árnyékát azon javaslatokban, melyek előterjesztve vannak és azon nyilatkozatokban, melyeket a
