Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-72
72 erSEágos ülés február 14 18S5. (Derültség a jobboldalon.) De én megvallom és önök nem veszik rossz néven véleményem bátorságát, melylyel kimondom, hogy nekem ellenkezőleg s tán az összes ház közhangulatával is, épen ellenkező aggályaim vannak {Halljuk!} Én tartok tőle, hogy lesz idő, vajha sohase legyen olyan idő, midőn a magyar kormány elnökének, akárki lesz az, talán módja és alkalma lesz megbánni Tisza Kálmánnak mai lord Rousselóvel méltán vetélkedő önmegtagadását és lemondását; (Zajos helyeslés a jobboldalon) mert az históriai tény, hogy az az úgynevezett peer-eshub, mint mumus jó szolgálatokat tett és különösen Angliában mindig a haladás, a jó ügy szolgálatában állott. {Igazi ügy van! a jobboldalon.) Ezek után nem tagadom t. ház, hogy nekem az egyes részletek iránt voltak és tán lesznek aggályaim, keresek és tán fogok találni megnyugtatást, például a számarányra nézve, kivált hogy ha t. tagtársunk Gajáry megpendített e~zméje indítvány alakjában figyelembe fogna vétetni; vannak némely kételyeim n census iránt, mely végre lehet nagyobb, lehet kisebb. Én megvallom, óhajtaná,u a nagyobb eensusí,például 5,000forintnyieensust, ha kiadná a szükséges számot, mert az jó jele volna hazánk vagyonosodásának; de azt mondja a triviális példabeszéd.szegény vármegyénekszegény az alispánja és ha a szám nem kerül ki, kénytelenek leszünk alászállni és én nem látok benne semmi elvi kérdést,ha esetleg rászavazunk gr. Zichy Jenő t. barátom eszméjére, a ki 2,500 frtot ajánl vagy akár leszállunk 2,000 forintig, ha a helyzet ugy kívánná. Lehet talán serupulus az intelligentia kisebbnagyobb képviseltetésére, lehet még egy nagyfontosságú kérdésre, mert én ilyennek tartom az initiativa kérdését. De én azt hiszem t. ház, hogy mindezek a részletes tárgyalásra tartoznak és hogy lesz módunk és alkalmunk ez iránt bővebben nyilatkozni és tájékozni magunkat. Én ugy ismerem a jelen kormányt, melyet csekély szavazatommal támogatok és ha nem ugy ismerném, bizonyára nem is támogatnám, mint a mely a szabad discussiónak, melytői neki nincs mit tartani, minden irányban, minden téren csak barátja és előmozdítójalehet. (Helyeslés a jobboldalon) Azért beszédem befejezéséül nem is szükséges ugyan, de mégis megteszem, hogy Stuart Mill talán még nem egészen elavult angol állambölcsész egy mondását hozzam fel emlékezetbe. (Halljuk! Halljuk!) O az egyéni szabadságról a következőt mondta: „Ha az egész világon minden ember egy véleményen volna, egyetlen egynek kivételével, ugy azon egyetlen egy embert véleménye szabad nyilvánításától szintúgy nem lehetne eltiltani, mint a hogy az az egy nem kárhoztatja némaságra a többit valamennyit." (Tetszés a jobboldalon.) Ezek előrebocsátása után t. liáz, én a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Malvax József: T. ház! Előre is kijelentem és nem puszta pliarisképen, hanem meg is tartom, hogy csak röviden kívánok szólani. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Mert hiszen t. ház, azon bírálatok után, melyeket az ellenzéki vezérférfiak oly magas politikai látkörből, oly éles szemmértékkel a törvényjavaslat feleit teljesítettek, lehetetlennek tartom, hogy azon fontos szempontokat, melyekből a jelen törvényjavaslatot bírálat alá vették, hogy azt némiképen is fényesebb világításba helyezhessem, de másrészt nem is akarhatok icarusi szárnyakra kapni, hogy megkísértsem felemelkedni akarni azon magas nézpontokra, melyeken az ő látkörük kiterjed. Azért ezúttal teljesen el is ejtettem volna, felszólalásomat, ha nem tartottam volna szükségesnek egy képviselőtársam egy kijelentésére röviden reflectálni és azon határozati javaslatot, melyet én is elfogadtam, melyhez hozzájárultam, az én nézetem és jogérzetemhez képest valamivel kiegészítsem. (Halljuk a szélső baloldalon) Mégis engedje meg a t. ház, hogy legalább általánosságban constatálhassam azon benyomást, melyet az előttünk fekvő törvényjavaslat egészben reám gyakorol. Megvallom, ugy vagyok vele, mint mikor egy ódon doni előtt állván, látom annak roskadozó oszlopait. Belátom, elismerem annak rekonstruálásának szükségét és hogy talán a helyesebb műérzék az egésznek egyöntetű stylszeríí átalakítását is igényli és mégis midőn a műépítész élőmbe tárja leendő képét az átalakítás alá veendő dómnak, a múlt iránt érzett bizonyos pietás fog el, mely szeretné a régiből fentartanimindazt, ami fentartható. Vagy midőn az ősi vár kibontott köveiből egy írj palota falait rakják előttünk, önkénytelenül merül fel az a kérdés, vájjon a leendő új palotából is fog-e oly lelkesülten hangzani: „Vitám et sanquinem pro rege nostra" és vájjon ez új palotának új elemei is megértik-e akkor, a midőn kell, a mint megértették a régiek a hozzájuk kiáltó szózatot, hogy sí nép millióiról is kell gondoskodni? T. ház! Ép igy vagyok az előttünk fekvő törvényjavaslattal. Midőn fentartani kívánnám a régiből mindazt, a mi fentartható, nem tudom, hogy a múlt iránt érzett pietásnak hódolok-e csupán, vagy egy aggályos érzet hatása alatt állok-e, hogy vájjon ez a régi főrendiházból reformálandó felsőház lesz-e majd a jövő századokban a hazafiságnak és nemzetiségnek olyan temploma, oly erős vára, mint volt az, a mely évszázadokon át megvédett trónt és hazát és a melynek oltárán lobogó hazaszeretet nemcsak megértette, ha szükségessé vált, de áldozattal is teljesítette, ha kellett, a nemzeti reformokat. (Tetseés a szélső baloldalon.) Ezzel t. ház, egyúttal constatáltam azt is, 21*
