Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-72
72. oisxégos BléB febmár 14 1885. Í61 most is; sajnálnám, ha különösen én szolgáltatnék reá alkalmat. {Halljuk! Halljuk!) '.Egy ilyen elvetett papirszeletkére. a többi közt azon alkalommal az volt ifva:<»Ti emancipálni akarjátok a zsidókat? Úgyde a. zsidókat addig agyonveri a nép. Mit használ azután az agyonvert zsidóknak az emantipatio?" A applicatio pedig az t. ház ós t. barátom Szilágyi Dezső, hogy X ininister ma kinevezi a felsőházi tagokat, a kik szerinte nem egyebek mint az ő hü sateilesei, szolgálatra késs emberei. Úgyde X minister holnap az alsóházban bizalmatlansági szavazatot kap, megbukik. Hát már most kérdem én, mit basznál X megbukott ministernek, hogy a másik házban, a felsőházban neki oly sok jó barátja van ? (ügy van! Tetszés a jobboldalon.) Mit használ az utána következett Y ministernek, hogy a felsőházban az ő elődének és — feltehető — politikai ellenfelének annyi sok jó barátja van, (Ügy van! Ugy van! Tetszés a jobboldalon) kiket ő a legj obb akarat mellett sem dobhat ki onnét? (Elénk tetszés a jobboldalon.) T. barátomnak, minthogy még aránylag fiatal ember, legalább hozzám képest, könnyű élczelni, elméskedni az öreg usak rovására, a kiket ugy állított elejbénk, mint megannyi szentfSiinont, a ki megtéve kötelességét, beadja szavazatát s azután összetett kézzel elmondja: Uram, most már békében bocsásd el szolgádat, mert látták szemeim az üdvözítői. De, mint a fentebbi példa is bizonyítja, ezek a jó öreg urak maradnak, nem tűnnek ám el mindjárt az események szinteréről; ezek a jó öreg urak, kivált ha az angol államférfiak példáját követve, a köszvényt is megkapják, egyéb gyarlóságaik és az aggkorral járó gyengeségeik mellett, igazán sokszor még azzal a furcsa szokással is bírnak, hogy szerfelett soká megváratják az ő nevető örököseiket és nem teszik meg az új ministernek azt a szívességét, hogy egy-két votum kedvéért a más világba őseikhez menjenek át. (Tetszés a jobboldalon.) A másik fallaeia, melyre szintén megengedi t. barátom, hogy én figyelmeztessen őt, mert ő bizonynyal nem vette észre, hisz saját árnyékát, ha még olyan nagy is, többnyire nem látja az ember, kivált az olyan, a ki mint t. barátom, többnyire előre, sas szemmel a napba szeret nézni, (Derültség és tetszés a jobboldalon) tehát ne vegye tőlem rossz néven, ha én figyelmeztetem őt, hogy hamis mértékkel mért, tudniillik kétféle mértékkel. És ugy látszik, t. képviselőtársam hatalmas segítője és elvbarátja gróf Apponyi képviselő ur finom tapintatával valamit sejtett erről, mert legalább reám nézve megnyugtató módon rectifieálta is. A kétféle mérték tudniillik, a melylyel mérni, illetni méltóztatott a főrendiházi tagok intelligentiáját. Az elsővel, megvallom, nagyon megszomorított. KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IV. KÖTET. Hát széles Magyarországon,a hol annyi aközéletben versatus ember — hát nem találkoznék, vagy diogenesi lámpával kellene a ministernek keresni azt az elegendő gzámú férfiút, ha nem is kitűnőséget, de köztiszteletben álló érdemes polgárt, a kik a kivánt számot betöltik ? Kétségbe kellene esnem. De a ki megszomorított, meg is vigasztalt. (Derültség.) Mert ime a másik mérleg, melylyel a választás eredményeit mérlegelte, teljesen visszaállítja az én kegyeletemet hazánk j elesei iránt, mert ime a mit a minister lámpával keresve sem talált meg, a választók vaktában is titkos szavazás utján, mintegy belebotolva, kellő mennyiségben és nagyságban feltalálják. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Én e téren örvendek Apponyi t. képviselőtársunk rectificatiójának és teljesen ráállva azon térre, melyet ő jelölt ki a kérdés ez oldalának megbirálására, nem azért szavazok a benyújtott indítvány ellen és a szőnyegen levő javaslat mellett, hogy a kitűnőségnek, az intelligentiának itt vagy ott több esélyeit várom és reménylem, hanem azért, mert szerintem amint én fogom fel a dolgot, a választás rendszerének a felsőházi tagságra nézve behozatala meghamisítja magát az institutiót; meghamisítja azt a mély medríí, kristálytisztaságú forrást, melyet Szilágyi t. barátom találó parabolával jelzett, egy fatális olaj cséppel, (Halljuk! Halljuk!) mely szerintem, méltóztassanak megbocsátani, kissé petroleumszagú. Meghamisítja az institutio jellegét, mely akárki mit mond is, nem demoeraticus, hanem lényegben aristocratieus, a szónak legnemesebb, soha el nem avuló értelmében, megrontja fő jellemvonását és ez a stabiiismus, midőn azt, legalább tetemes részben a napi vélemények hullámzásainak teszi ki, melyeknek, legalább az én ideálom szerint, mindig magasan fölötte kell állania. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem tudom, napjainkban a szaktudomány e fényes korszakában, szabad-e nekem még egy Montesquieure hivatkoznom, vájjon az ő híres elmélete az államhatalmak megosztásáról, a különböző törvényhozási és kormányzati tényezőknek egymástól elkülönített feladatairól elavult volna-e már? Szilágyi Dezső: Elavult! Zichy Antal: Én azt hiszem, ugy az elmélet mint a gyakorlat nem hagyta elavulni, sőt bővebben és tisztábban kifejtette azt. Szabad-e nekem még egy Széchenyi ismert mondását emlékezetbe hoznom, ki mindig azt hajtogatta: „Uraim ne zavarjuk össze, ne cseréljük fel a szerepeket." És máskor ugyanezt ily módon ismételgette tréfás alakban: „a töltött káposzta nagyon jó étel, a vanília nagyon finom fűszer; de a kettő összekeverve és együtt feltálalva mégis ízetlen valami." (Derültség.) A felsőház összekeverése a képviseleti, választási rendszerrel szerintem ilyen vaníliával vegyes töltött | káposzta. (Derültség és helyeslés jobbfelöl.)
