Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-72
|54 "2 országos üiós hogy a legfontosabb kérdések kivételével ellene | ne szavazzon. Ez gróf Apponyinak a főrendiház j örökös és született tagjának és a mérsékelt ellenzék vezérének felfogása. Nem lesz érdektelen ezzel szemben az egyszerű nemesnek, a szabadelvű párt egyik közharczosának, Török Zoltánnak felfogását elmondanom. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ha engem Tisza Kálmán vagy ezen nemzetnek későbbi időben bármely ministere kitüntetésre ajánlana, (Halljuk!) egyénileg ugyan lekötelezve érezhetném magamat ez által, de hogy azért meggyőződésemet csak egy pillanatra is korlátozva lássam, annyira lekötelezve nem érezném magamat soha; (Élénk helyeslés a jobboldalon) és tovább megyek, ha akadna egy oly minister, ki ezt feltételül tűzné ki, én visszautasítanám a kitüntetést. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Olay Szilárd: Majd meglátjuk a főispánságot ! (Derültség a szélső baloldalon.) Török Zoltán: T. ház! Még egy megjegyzésre kell reflectálnom és ez az volt, vájjon igényt formalhatunk-e arra, hogy ezen javaslatot a felsőház elfogadja. Hogy a javaslat jó-e, vagy rossz-e, az egyéni nézet. A mint nem bizonyos, hogy rossz, ha Apponyi gróf azt mondja, hogy rossz, ép ugy nem bizonyos, hogy jó, ha én azt mondanám, hogy jó; bizzuk az eldöntést a felsőházra. De annyit a magyar nemzet joggal megkövetelhet azoktól, kiknek őseik nagy részben azon nemességből kerültek ki, mint kiválóbbak a nagyoknál is különbek azoktól, kik 1600-tól fogva minden időben a lemondást a legnagylelkűbben gyakorolták, ezen főnemesek unokáitól, a magyar főnemességtől a nemzet joggal megvárja, hogy midőn nem jog megszűnéséről, hanem ideiglenes felfüggesztéséről van szó, egyéni érdekeiket a haza jólétének alárendeljék. (Helyeslés jobbf elől.) Ez az én felfogásom éa ámbár a törvényjavaslat részleteivel mindenben egyet nem értek, minthogy érzem, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan, miután a javaslatban haladást látok, azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A kormánypárt egyik irányadó főrendiházi és kormánybiztosi minősége által is kitüntetett egy éne. ki köztudomás szerint különben is a ministerelnök ur intimusai közé tartozik, a felirati vita alkalmával igen szépen fejtegette a democratia újabb kori vívmányait és hódításait s magáévá tette Irányi Dániel t. barátom azon fejtegetését, hogy a magyar alkotmány 1848 óta democraticus alapon nyugszik, sőt ismételte azon szerintem is helyes és igaz kijelentését, hogy hazánk mint állam csak ngy és addig tarthatja fenn magát, mig democraticus alapon áll. Kimondotta férfiasan azon meggyőződését, hogy az, a ki a democraticus alapról február 14. ÍS85. elterelni törekszik a magyar alkotmányt, az agressiv politikát űz az 1848-ki törvényekkel szemben. Beismerte, hogy európaszerte bizonyos reactionarius áramlat uralkodik; de a ki Magyarország fejlődését őszintén óhajtja és akarja, annak ezekkel szakítva, democraticus irányban kell haladnia. Arany igazságok, melyeket mind aláírok, mert én őszinte híve vagyok a democratiának, szivem legmélyebb érzelmeivel táplálom ez oltár tüzét. Én hazám nagyságát csakis ez alapon hiszem felépíthetőnek. (Helyeslés a szélső balon.) Ámde ha t. barátommal Horváth Gyulával — mert őtet értem — s a még talán található hasongondolkodásuakkal e tekintetben egy értelemben vagyok, nem tudom megmagyarázni, hogy miért nem vagyunk egy táborban is ? Hisz kifejtett nézetei, nemes lelkületre mutató meggyőződései; neki a mi sorainkban jelölnek ki díszes állást. Azon nézeteivel, azon meggyőződéseivel nagyon idegennek érezheti magát amott; azon légkör nagyon nyomasztólag nehézkedhetik lelkületére, hisz az európaszerte jelentkező reactio, mely a democratia féltett vívmányait vissza akarja szorítani, erős fészket rakott ottan, hisz e kormány minden intézkedése, minden ténykedése homlokegyenest ellenkezik a democratiával, hisz a virilis intézmény, azaz új nemességek, új praedicatumok osztogatása, egy az új korral, annak életmódjával és felfogásával meghasonlásba jött osztálynak dédelgetése, mindenhol előtérbe tolása: homlokegyenest ellenkezik a democratiával. Hisz a democraticus fogalmak szerint az állam szervezete a személyes képesség és érdem alapján nyugszik. A kormány ez elvet mindenütt arczul csapja. Nálunk az embernek munkásság és érdem szerinti jogosultsága meg van tagadva, anepotismus és a protectio az érdemet, a hivatottságot az államélet minden ágazatában háttérbe szorít} democratia neveltjei sehol sem érvényesíthetik tehetségeiket, a múltnak rom-emberei áthághatlan torlaszokat emelnek elibük. Avagy nem-e az európaszerte jelentkező reactio vissztükrözése és térfoglalása-e ezen előttünk fekvő törvényjavaslat? melynek az 1848-iki törvények egy félbenmaradt intézkedését kiegészíteni s alkotmányunk egyik csonkán maradott bástyáját kellene democraticus alapon kiépítenie. A felsőház ugy a hogy van, egy valódi botránykő volt democraticus alkotmányunk terén, egy darab sötét középkor az újkor virányain, mely a sors esetleges kedvezményeire: tehát a véletlenre épített. A kormány hivatása az lesz vala s hogy a népképviseleti, tehát democraticus alapon nyugvó képviselőházzal Összhangzásba hozza a törvényhozás másik részét, tehát azt is democraticus alapra fektesse. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.)
