Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-72

72. orsaágos ülés február 14. 1885. J53 lenne képzelhető a mai rendszer mellett a vis enertiae ? Az én felfogásom szerint a megyék, mint tisztán administratióra hivatott hatóságok autonómiája íentartandó, de a politikát ezen hatóságoktól lehetőleg távol kell tartani. Épen ez indít engem arra t. ház, hogy a választás mikéntjére nézve nem érthetek egyet aszal, a mit Szilágyi igen t. képviselőtársam előttem mondott. Most engedje meg nekem a t. ház, hogy az elmondott beszédekre még néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Gaiáry t. képviselőtársam azt óhajtja, hogy a czímzetes püspökök is helyt foglaljanak a felsőházban. Igen szép beszédjében a történelmi jogosultságra hivatkozik, az érvelés helyes, de megengedi azt, hogy ha a főrendiház születeti tagjai csak bizonyos census mellett jutnak az új felsőházba, ép oly jogosult az is, hogy a czimzetes püspökök jogosultsága is elismertessék, de csak akkor jussanak be, ha dioeesisaikat elfoglalják. Onody t. képviselő ur azt mondja, hogy Angliában nagy kérdések miatt támadtak conflictusok a két ház között, nálunk csekély kérdés miatt és ez a zsidóházasság kérdése s ebből azt a consequentiát vonja le, hogy nem szükséges a főrendiházat reformálni. Én ellenkezőleg azt hiszem, ebből az ellenkezőt is le lehetne vonni. Es most t. ház, gróf Apponyi Albert t. képviselő ur beszédjére kívánok néhány megjegyzést tenni. (Halljuk 1) Nagy figyelemmel hallgattam a t. képviselő ur nagyszabású, szónoklati ügyességben és tartalomban gazdag beszédjét. Megvallom, hivatottabb emberekre bizom, hogy azzal szemben egész terjedelmében síkra szálljanak, de talán nem veszi a t. ház nekem sem rossz néven, ha néhány megjegyzést bátorkodom arra tenni. (Halljuk!) A t. képviselő ur sokalja a szerinte 150, vagy 100, vagy 80-ra menő kinevezést és érvelését arra alapítja, hogy Magyarországon nem igen van ily számú kitűnőség. Azt hiszem t. ház, az attól függ, hogy milyen censussal mérünk. Ha a felsőházi tagokban oly embereket keresünk, mint egy Széchenyi, egy Kossuth, egy Deák, ugy sem itt, (a jobboldalra mutat) sem ott (a baloldalra mutat) nem lesz odavaló egy sem. De ha a censust egy kissé lejebb szállítjuk, ha csak odáig megyünk, mint gr. Apponyi t. képviselő ur is kénytelen beismerni, a hol már 800-an vannak, akkor azt hiszem, azok közt még mindig lehet olyanokat találni, kik beillenék a felsőházba. És azt mondja a t. képviselő ur, hogy nagy baj az, hogy 800-an lesznek a concurrensek. T. ház! Hisz Magyarországnak csak egy országbírói, csak két koronaőri állása van és KÉPVH. NAPLÓ. í884—87. IV. KÖTET. akad-e ember a házban, ki azt mondaná, hogy mindegyik állásra nincs több ember, csak egy, illetve kettő? Én épen abban látnék bajt, ha nem volna több arra való ember. Azt állítja a t. képviselő ur, hogy a kormány a maga embereit akarja kinevezni. Ámde t. ház, előlegesen beismeri azt, hogy vannak oly egyéni, értelmi súlylyal biró emberek, kiket a kormány mellőzni nem fog, kikre nézve közönyös, miféle pártállást foglalnak el. Azt hiszem, e beismeréssel szemben tovább menni nem volt szükséges. En csak azon kérdést állítom fel, ha a t. képviselő ur pártja többségre jut és akadna ember, a ki azt követelné, hogy az eílenpártból nevezze ki az embereket, vájjon nem találná-e azt ép oly naivnak, mint a mily naiv Szalay Imre képviselő ur azon panasza, hogy választásánál a zsidók ellene, mint nyilt antisemita ellen küzdöttek. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, vájjon az universalis nemzeti érdekek megerősítését és a főrendiháznak politikai súlyban való növekedését lehet-e ezektől várni. Azt hiszem, ez egyéni felfogás. Mi, kik bizunk abban, hogy a kormány a legjelesebbeket fogja kinevezni, joggal várjuk; ha Önök nincsenek azon bizalommal, természetes, hogy ellenkező állásponton vannak. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy neki nem áll hatalmában a többségbe azon finomabb érzést beoltani, mely az angol pártokat jellemzi. Ezt mondani azon többségről, melyről maga sem vonja kétségbe, hogy az egyéni stdylyal biró egyéneket még az ellenzékről is meg fogja hívni, legalább is igazságtalan. Mert azt csak nem kívánhatja, hogy az ellenzéki állás súlya elég legyen arra, hogy a kormány az illetőt kinevezze. A peer-schub lehetőségét is vitatj'a a képviselő ur. Megengedem, hogy a szervezéskor 80 vagy 100 egyén fog bejönni. Azt is megengedem, hogy azután, midőn az egy negyed egy harmadra kiegészíttetik, behozható 40—50, de ezenbeismerés mellett megkövetelhető, hogy más ember is, ki mint Apponyi képviselő ur kijelentette, nemcsak olvasni tud, de a mit olvasott megérteni is képes, ismerje be, hogy a szám korlátolva lévén, ennek betöltése után tovább ezen kinevezettek számát szaporítani nem lehet. Még egy dologra kívánok reflectálni, Apponyi t. képviselő ur azt mondotta, hogy azért, mert egyik ősét III. Károly grófi méltóságra emelte, Tisza Kálmánnak köszönettel és elismeréssel nem tartozik. Ez tökéletesen igaz. Logicai helyességét elismerem. Abban, hogy ezen mondása mindkét ellenzék részéről oly nagy helyesléssel találtatott, csak azt találom, hogy önök is örültek a logicailag helyes levonásnak. De a t. képviselő ur tovább ment és azt monda, ha ezen méltóságra Tisza Kálmán ajánlotta volna őt: igenis ildomosnak találta volna, lekötelezve találta volna magát arra,