Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-71
7!. orm&gog ülés fbrüár IS. 1886. 143 joggal, akkor én oly erkölcsi lekötelezettséget igenis éreznék vele" szemben, hogy nagy kérdésekben nem tartanám tisztességes dolognak, ellene szavazni. (Helyeslés a tol- és szélsőbalon.) Ha a t. ininisterelnök ur bizalmat helyez abba, hogy az általa eszközölt kinevezéseknél — mindig kivételt téve természetesen azon politikai egyéniségekre nézve, kik nagy politikai múlttal birván, ezen ténynek ismeretével ajánltatnak a kormány által kinevezésre, mert ezek helyzete egészen más szempont alá esik — de azokról szólva, kiknek politikai multjok nincsen és kik természetszerűleg a nagy többséget fogják ott képezni, ha ismétlem, a t. ministerelnök ur abban bizik, hogy az a körülmény, hogy az ö javaslatának köszönhetik kineveztetésüket, az illető urakra nézve erkölcsi gátot nem fog képezni: akkor t ház, megvallom, hogy aggodalommal nézek azok erkölcsi minősége elébe, kiknek irányában a t. ministerelnök ur ezt a bizalmat táplálja. (Élénk helyeslés a hal- és szélső halon.,) És most t. ház, beszédem befejezéséül legyen szabad a t. képviselőháznak figyelmét felhívni ezen törvényjavaslatnak egészen különleges természetére. (Halljuk! Hulljuk!) Mi, midőn ezen törvényjavaslatot megszavazzuk és azt a főrendiházhoz átküldjük hozzájárulás végett, egy nagy igénynyel lépünk a főrendiház tagjai elé. (Halljuk! Halljuk!) Mi azzal az igénynyel lépünk a főrendiház tagjai elé, hogy saját szavazatukkal ugyan azon testületnek többségét az eddig élvezett jogoktól megfoszszák. {ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem mondom, hogy ezt nem lehet tenni. Ilyen igénynyel igenis lehet fellépni; de egy feltétel alatt: hogy erős erkölcsi basison álljon az, hogy egy nagy nemzeti érdeket képviseljen azon institutio, melynek érdekében tőlük kívánjuk, hogy jogaikról önmaguk lemondjanak. (Elénk helyeslés a szélső halon.) És t. képviselőház, bármit mondjanak az itt vagy ott uralkodó hangulatokról, én mernék a főrendiház elé lépni egy olyan eoneeptióval, minő a mienk, a mely, az igazat előttük nem leplezve, de azt az ő nemes szíveikhez méltó őszinteséggel elejükbe tárva, megmondja nekik azt, a mit már a beszédem elején is megmondtam, egész nyíltsággal, hogy a születési aristrocratia egymagában nem képes ma már a felsőház feladatainak terhét viselni és a mely conceptio azután kijelölné azon velük teljesen homogén elemet, melyet, mint azon feladatok vitelére rendelt második oszlopot, melléjük állítani kívánok. (Zajos éljenzés és tetszés a haloldalon.) Igenis t. ház, a nemzeti akaratnak vizei az idők folytán nagyokra nőttek; a képviselőház az a meder, mely ezen vizeket a fejlődésnek útján a jövő e tengere felé vezetni hivatva van és arra, hogy azok békésen folydogáljanak, az első feltétel az, hogy a meder legyen elég mély, elég tiszta és elég egyenes. De a legjobb meder sem biztosíthat áradások ellen; azért tehát szükságes a töltés-rendszer. Ez a töltés-rendszer nem szabhatja meg a a folyó irányát, hanem kénytelen azt követni; de kell hogy elég erős legyen, hogy az áradásokat — elementáris események kivételével, melyek ellen nincs biztosíték — ismét rendes mederbe visszavezethesse. És kiderült, hogy a mostani töltésrendszer szűk, hogy azt tágítani kell. Nagyobb ártért kell engedni a nemzeti akarat nagyobbá vált, megnőtt vizeinek. Ezt t. képviselőház, ezt tudnám megérteni — és gondolom, meg is értetném a törvényhozás másik faetorával. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Igenis t. képviselőház, én mernék a történelmi jognak tiszteletet gerjesztő alakja elé lépni és merném neki azt mondani: „Iine, hozok neked egy új elemet, fogadd be szentélyedbe, mert ennek az elemnek neve: nemzeti fejlődés, a te neved pedig: történelem. Ez a te legitim gyermeked! (Zajos helyeslés, hosszantartó tetszésnyilatkozatok és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) És én mernék a nagy és fényes nemzeti múltnak letéteményesei elé lépni és merném nekik azt mondani: tisztelettel hajlunk meg előtted, de nem mint egy bebalzsamozott múmia előtt, hanem mint egy még szebb, még nemesebb jövőnek a nemzeti jövő szülő anyja előtt. S mit neked hozunk, az a nemzetnek jövendője! Ennek csinálj helyet saját gyermekeid közt. (Hosszantartó tetszésnyilvánításokabal- és szélső haloldalon.) S az a történelmi jog nem volna történelmi jog, ha ezt visszautasítaná s az a múlt nem volna az a dicső múlt, melyet tisztelünk, ha a nemzeti jövő ezen saját legitim gyermeke előtt elzárná kapuit. (Zajos helyeslés a bal- és szélső halon.) De ha t. képviselőház, mi ezzel a javaslattal lépünk a főrendiház elé, ugyan mit mondanánk azzal? Azt mondjuk a történelmi jog képviselőinek : jövünk a fejlődés nevében bebocsáttatást kérni a kormány 150 kinevezett] ének (Zajos felkiáltások .Igaz! Ugy van! a baloldalon. Élénk tetszés.) Erre pedig azt fogja válaszolni — és teljes joggal — a történelmi jog: Nem ismerlek, te nem az én gyermekem vagy, neved nem fejlődés! (Hosszantartó zajos helyeslés és tetszésnyilvánítások a hal- és a szélső baloldalon.) Neved önkény és hatalmi féktelenség! (Szűnni nem alaró zajos helyeslés, megmegújuló tetszésnyilatkozatok és taps a hal- és szélső baloldalon.) És az a dicső múlt azt fogja mondani: Ez nem az a nemzeti jövő, mely én belőlem ered, ez a pillanat szeszélyének, a pillanat hatalmi érdeké • nek szülötte. (Kitörő tetszésnyilatkozatok és zajos éljenzés a hal- és szélső baloldalon.)
