Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-71

Ü44 71. országos ülés fefcrsár IS. tSK. És liogy ha azután a történelmi jognak és a múltnak képviselői megtagadják bebocsáttatását ennek a csudaszülöttnek, a ki nem az ő legitim ivadékuk: akkor bizonyosak lehetnek arról, hogy a nemzetnek többsége helyeselni fogja eljárásukat. (Zajos helyeslés a bal-és szélső baloldalon.) De én nem akarom a képviselőházat abba a helyzetbe juttatni, hogy a törvényhozás másik factorának ajtajánál egy ily javaslattal kopogtasson s azért azt visszautasítva, Szilágyi Dezső t. barátom határozati javaslatát pártolom. (Szűnni nem akaró zajos éljenzés, meg-megújoló tetszésnyilvánítások és taps a bal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök; (Bálijuk l Halljuk! T. képviselőház! (Tartós nyugtalanság a baloldalon. Zajos felkiáltások: Éljen Apponyi!) Midőn szót kérek! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon, Zaj a baloldalon. Felkiáltások a baloldalon: Éljen Apponyi!) T. képviselőház! Midőn most szót kérek, teszem azon jogon, mely minden képviselőt megillet. (Helyeslés.) Szavaim félremagyarázásának, sőt nyomtatásban, közkézen forgó indokolásom félremagyarázásának következtében és teszem kapcsolatosan, mondhatom, személyes k érdesben. (Halljuk!) Én, t. ház, Szilágyi Dezső képviselő urnak felelve, igenis felállítottam az alternatívát, a miért a megyei választást nem óhajtom, felállítottam, mi lehet a választások eredménye és kifejeztem azon kívánságomat, hogy túlsúlyt ne gyakoroljon a felsőház a képviselőház felett. De nem a kinevezések indokolásául hoztam ezt fel, mint gróf Apponyi ur szíves volt mondani, hanem felhoztam szemben Szilágyi Dezső képviselő nr thesiséveí, melyben azt mondta, hogy ha a kormányhatalom e házban nem volna oly erős, lehetne, hogy legyen oly erős a másik házban, de igy aggályosnak mutatkozik. Ezzel szemben hoztam azt fel és ezen meggyőződésem fennáll ma is. (Félbeszakítások a szélsőbalon.) Tetszik valami? Ha tetszik, megvárom, hogy halljam én i s és gyönyörködjem benne. (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, fentartom a mit mondottam minden hallottak daczára, mert mindabból, a mit akár Szilágyi Dezső t. barátom, akár gróf Apponyi t. képviselő ur ma mondott, nem lehet semmi egyebet kivenni, mint azt, hogy a képviselőház kisebbsége kereshessen támaszt a felsőház többségében. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondás a baloldalon.) Tisztán, egyenesen, határozottan azon térre akarja gróf Apponyi vinni a dolgot, a mi az 1848-ki magyar alkotmánynak a legnagyobb kárt tette, a mikor az alsóháznak többsége nem boldogulhatott, mert kisebbsége a főrendiház többségével szövetkezett. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Elénk ellenmondások és nyugtalanság balfclől. Halljuk! Halljuk!) Á képviselő ur továbbá oly szives volt azt mondani, hogy igen, itt ki akar a kormány nevezni 150 embert s ő — a képviselő ur — a nemesebb angol felfogást, melyre hivatkozott s melyszerint ne egy kormány nevezhesse ki mindannyit, természetesen nem tudja ezen oldalnak szivébe csepegtetni. T. ház! Hogy bizonyos részben legalább bennem is megvan ez a felfogás, mutatja az, hogy megtámadja a javaslatom, hogy az első kinevezéseknél nem egy harmada, hanem csak egy negyed részéig mehet a kormány. Én sem akarom tehát a kormányt arra felhatalmazni, hogy az egész számot kimerítse, hanem tért akartam engedni annak, hogy esetleg más kormányoknak maradjon kinevezendő hely, mint azt aligha nem az indokolásom is őszintén és egyenesen meg is mondja. (Helyeslés a jobboldalon.) Igaz uraim, ha önök . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Hosszantartó zaj). Név szerint nem akarok megnevezni senkit, de ha szükséges lesz, ezt is meg fogom tenni. (Élénk he lyestés a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Igaz uraim. . . . (Zaj.) Csanády Sándor: No! (Élénk derültség a szélső' baloldalon. Nagy nyugtalanság é* mozgás a jobboldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ha a ház többsége ezen modort veszi fel, a. képviselő uraknak nagyon nehéz lesz beszélni. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Igaz uraim, ha önök abból indulnak ki, hogy ezen kormány, vagy legalább ezen párt még évtizedekig fogja vezetni az ország ügyeit, természetesen akkor nem a kisebbség fogja az ajánlatot tenni, hanem a többség és ez a párt. De én ebből ki nem indulhatok és egyáltalában igen helytelen és — bocsánatot kérek a szóért — szükköríí felfogásnak tartom, ha valaki akkor, midőn igenis lehet vitatkozni a kormányzati befolyásról, mindig csak egy speciális kormányt lát maga előtt. (Élénk helyeslés a jobboldalon..) Gr. Apponyi Albert: Magam sem akarom! Tisza Kálmán ministerelnök: A képviselő ur pedig még is mondta, mert előbb igy szólott „a kormányzat", de utána azt tette, „vagyis ezen kormány". No t. ház, ebben esrész argumentatiójának titkos rugóját elárulta. (Élénk helyeslés és éljenzés jobboldalon.) A másik, hogy a képviselő ur jónak látta azt mondani, hogy én a kinevezést a peer-schub érdekében akarom. Hivatkozott lord Brougham egy nyilatkozatára, melyben — nem emlékszem szavaira — lord Brougham azt mondotta, hogy „tudom az esetet, midőn a reformbill alkalmával erről szó volt és ha meggondolom, hogy milyen könnyen elszántuk volna megunkat reá, ha élethossziglan