Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-71

71. országos Hlés fefcrná* 13. 1885. 125 főrendiházban is elegen ülnek, főispánok és czímzetes püspökök, csupán akinevezés jogczímén. Én nem tartanám helyesnek, hogy az új felsőház szervezésében — midőn főispánok és czímzetes püspökök kimaradnak — a korona egy fontos jogának gyakorlatát megszorítsuk vagy épen mellőzzük. Vagy az attól való félelem forog fenn, hogy a kinevezettek mind alázatos eszközei lesznek a kormánynak? De azok-e maguk a főispánok, kik bizonyára nem azért szavaznak igennel, mivel szolgálnak, hanem azért szolgálnak, mert a kormánypolitikát üdvösnek tartják. S igy csak nem szavazhatnak ellene. (Élénk tetszés jobbfdöl.) A kinevezendők függetlenségét az elmozdíthatlanság kellőleg biztosítja. Szoígaiságukért mi jutalmat várhatnának, miután már elérték a legnagyobbat, ki hihetné, hogy midőn egy-egy kiváló pályán tekintélynek és vagyonnak örvendenek, közjogi állásukat arra fogják használni, hogy meggyőződésükkel szakítva, szerzett érdemeik koszorúját eldísztelenítsék ? Vagy tarthat-e attól valaki, hogy a kormány érdemetleneket fog kineveztetni akkor, midőn van sajtó s a felzúdult közvélemény könnyű szerrel kereshet és kaphat kifejezést? (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) S vájjon mily minister merhetne érdemetlent ajánlani ott, hol a legnagyobb felelősséggel tartozik s hol a bizalom megrendülése neki magának okozhatna legnagyobb kárt? (Helyeslés jobb felöl.) Nekem nincsenek ily aggodalmaim s meggyőződésem az, hogy a felsőház sokat fog nyerni politikai súlyban — mert állandóbb és tekintélyesebb lesz — ha új elemeit — a modern haladás képviselőinek szine-javát teljesen a kinevezés útján nyeri meg; választás, mely annyi esetléggel jár, ezt teljességgel nem biztosíthatná. A kérdés többi oldalához nem lévén szándékom szólni, a törvényjavaslatnál általában annyit jegyzek meg csupán, hogy azt — mint mondám — czélszerú'nek, megrázkódtatás nélkül kivihető reformnak s ezért gyakorlati becsünek tartom. Nem mindig az a legtöbbet érő reformjavaslat, mely ideálunknak minden részletében megfelel, de tán ép egyes részletek miatt bajosan valóBÍtható meg. (Elénk tetstés és helyeslés jobbfelöl.) Csanády Sándor (közbeszól). Elnök: Ne tessék fenhangon gondolkozni. (Derültség.) Vadnay Károly: Csanády Sándor t. képviselő ur közbe méltóztatott kiáltani, a mit nekem a legkevésbé sincs okom rossz néven venni. Sőt ha rosszul esnék is, természetesnek találom, mert a magam nézetét van szerencsém kifejezni és nem a t. képviselő úrét. (Derültség jobbfelől.) De egyet legyen szabad megjegyeznem (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy igazán szabad gondolkozású emberek erényei között meg van a türelem is, hogy az ellenkező nézeteket meghallgassák. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én legalább, midőn Csanády t. képviselő ur a maga roppant nagy skálájú és tárgyi természetű nézeteit hangoztatja — pedig gyakran hangoztatja — mindig némán hallgatom; pedig méltóztassék elhinni, hogy nem értek ám azokkal egyet, (Élénk deriitség) sőt néha támad is egy-egy ötletem, mely közbeszólási anyagul kínálkozik. Példának okáért, mikor mint valami erkölcsi bombát dobálgatja itt a házban a „ hitehagyott" szót, mindig szeretném megkérdezni, vájjon tudja-e, sejti-e, hogy ezzel csak egy jezsuita fegyvert forgat. (Mozgás a szélsőbalon. Halljuk! jobbfelől.) Mindjárt kimagyarázom magamat. Mert hát a jezsuita atyák és más szerzetesek voltak azok, kik szörnyű pokoli színekkel festették a hitehagyottságot, meri haragudtak, hogy annyi katholikus család ment át a protestáns vallásra. Mert abban a t. képviselő ur is kénytelen egyetérteni velem, hogy nem lehetnének ám ma protestánsok, sőt általában keresztyének sem, (Élénk helyeslés jobbfelől. Felkiáltások balfelől: Nem tartozik ide! Halljuk! Halljuk!) ha ismeretlen elődeink, ugy egy kicsit hitehagyottak nem lettek volna. E példa bizonyítja azt is, hogy nem minden hitehagyottság veszedelmes ám az egyesre és a közre, feltéve, hogy olyan hitet hagyott el, melyben már nem tud hinni, egy olyan hitért, a melyre meggyőződés vezeti. (Tetszés jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Az a szomorú, mikor az ember'minden hitét elveszti, mert akkor fekete színekben látja a világot, élete csak zúgolódás s mint ilyen sem istennek, sem embernek, sem társadalomnak positiv hasznára nem lehet. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelől.) Bocsánatot kérve a t. háztól e kis kitérésért, fölveszem beszédem elejtett fonalát s mindjárt be is végzem. (Halljuk! Halljuk!) Gyakorlati értékkel nézetem szerint csak az olyan reform bir, mely ideálunk felé vezetve, a foganatosítás biztosítékát magában hordja, mert az ilyen nem marad papirábránd, hanem gyökeret ver, erőre kap és izmosítja az állami életet. (Helyeslés jobbfelől.) A gyakorlati eredményeknek, az eszélyes megfontolásnak, a viszonyok helyes mérlegelésének, a koczkáztatás nélküli haladásnak s ezek által a műveltség és nemzetiség folytonos fejlesztésének politikája az, melyet — meggyőződésem szerint — a kormány képvisel. S pártunk ezért követi erélylyel és összetartással a kormányt s annak elnökét. A ház egy köztiszteletű veteránja a múlt napokban némi ironicus éllel szólt e párt erősen fegyelmezett voltáról. Gondolom nem szemrehányáskép mondta, mivel inkább lehet irigylés tárgya, mivel ez a párterő kútfeje. Ezt a fegyelmezettséget magán érdekek már csak azért sem hozhatnák létre, mert a magán érdekeket koránt-