Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-70

11 g 70. országos ülés jenzéssel fogadta és ennek alapján fogadta el Beőíhy Ödön indítványát. No t. ház, én nem hiszem, hogy most, körülbelül 38 esztendő után az a főrendi osztály, a mel}

7 a nemzetnek adott egy Batthyány Lajost, egy Wesselényi Miklóst, egy b. Eötvös Józsefet, egy Széchényi Istvánt, egy gróf Teleky Lászlót és számos másokat — ez az osztály.a mely akkor a szabadelvűséig ezen alapjára birt felemelkedni, hogy ma, 38 esztendő után, visszavetné ezen törvényjavaslatot, egyedül csak azért, mert szabadelvű választási rendszerre volna fektetve. (Igás! Ugy van! a szélső halon.yíxknyi t. barátom tegnap igen részletesen fejtette ki, hogy mily alapon és mily módozatok mellett — habár a részletekről nem beszélt — óhajtja a választásokat eszközölni.Azt kivánj a egyebek közt, hogy a főrendek maguk saját kebelükből megejtett választás útján küldjék ki a maguk képviselőit. Erre Beksics t. képviselőtársam azt mondta a tegnapi napon, hogy valóságos veszedelem, reactio az ilyen testületi választás és hivatkozott Skócziára a skót lordokra, kik — mint monda — köz tudomásukig a lehető legveszedelmesebb reactiónárius emberek. Én megvallom, nem tudom, honnan merítette Beksics t. képviselőtársam ezen tudományát, hogy a skót lordok olyan feltétlenül mind rettenetes reactionárinsok. Én megvallom, ezt nem tudom, sőt máskép tudom. Egyébiránt nem nagyon csudálkozom rajta, mert az a képviselő, a ki a saját szemei élőt lévő pártokat akként jellemzi, a mint ő tegnap jellemezte; a ki azt találja, hogy a szélső baloldal Magyarországon reactionárius, hogy a mérsékelt ellenzék retrográd és hogy az egész sztibadelvtíség a többségen van, azon nem lehet csudálkozni, hogy ugyanaz a tőle oly távol eső országok pártviszonyait annyira félreismerje. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébként is nagyon rosszul cselekedte il t. képviselő ur, hogy épen Skócziára hivatkozott; az ő helyén én bármely más országra, csak épen Skócziára nem hivatkoztam volna, mert méltóztatik igen jól tudni, hogy nem mai dolog a skót lordok reactiójavagy conservatismusa; mert különösen vallási tekintetben épen ugy mint némely más országban, hol lordok és nem-lordok egyházi tekintetben conservativek, reactionariusok voltak a skót lordok a múlt század közepe felé. És milyen időszakban volt ez?Volt akkor, mikor Skócziában is akadt épen ugy mint hazánkban egy párt, mely előbb Angliával közös ügyeket alkotott, megtartvánjSkóezia számára azon parlamentet, mely néhány rövid évig tengett, mig végre corruptio és általános politikai és erkölcsi sülyedések folytán annyira aláhanyatlott, hogy Skóczia maga mondta ki önmaga felett a halálítéletet. Hogy ily generatio emberei azután bemenvén a közösügyes parlamentbe, ott mindenre odaadták magukat, ezen február 12. 1885. példa épen a i. képviselő ur politikája és politikai pártjára illik. (Igazi Ugy van! a szélső haloldalon.) De miután épen hozzám fordulva tette ezen megjegyzéseket a t. képviselő ur, engedje meg, hogy nyíltan.megmondjam neki, hogy én, midőn a főrendek választására gondolok, nem a testületi választásra reflectálok, annak magam sem vagyok barátja, hanem gondolok tisztán családi választásra, hogy mindegyik mágnás-család, mely eddig főrendi joggal fel volt ruházva, válaszszon a saját kebeléből egy képviselőt. És meg vagyok győződve, bizonyos vagyok benne, hogy a család eaját büszkesége és díszére való féltékenységből természetszerűleg ugy fog választani, hogy a család legjavát, legjobbjair, legműveltebb részét válaszsza a kebeléből. És t. ház, ez nem is új dolog sem történelmünkben, sem közjogunkban — nem új és megfelel magának a dolog természetének. Hiszen az a főrendiházi jog nem a családok egyes tagjait illeti és a kik most is jogosultsággal birnak, csak azért ülnek ott, mert egy bizonyos családnak tagjai. Ez annyira áll, hogy még maga az indokolás és a törvényjavaslat ösztönazerűleg, észre sem véve, sehol sem szól egyes tagokról, hanem szól mindenütt családokról, mint a melyekre ezen jog ruházva van. így mindjárt az indokolás 8-ik lapján, a negyedik kikezdésben az áll, hogy „a felsőház szervezésénél a fősűly azon családokra fektettessék, melyek a történelem folyamán megnyerték a jogot a főrendiház alkatrészeivé válni*. Magában a törvényjavaslatban mindjárt a 2. §. b) pontjában az van mondva, hogy „a főrendiházban eddig joggal birt családok" és továbbá „azon magyar indigenatussal biró főrendi családokra nézve" ; a c) pontban: „ezek s ezeknek leszármazottjai útján törvényes utódjaik" jogosultak a felsőházban résztvenni; továbbá a 3. §-ban az mondatik, hogy „a 2. §. b) és c) pontja által érintett családok valamelyike"; tehát következetesen maga a törvényjavaslat és annak indokolása is észrevétlenül a családokra fekteti a súlyt. De mondom, közjogunkban sem új dolog az. Mindnyájan tudjuk, hogy ugy a főrendi, illetőleg országgyűlési választásoknál, mint a "megyei választásoknál a választási jog annyira családjognak tekintetett, hogy midőn a férj elhalálozott, ezen jog átszármazott az özvegyre és számos esetet tudunk, hogy pl. Kossuth Lajos is ilyen úton jutott legelőször a követek közé, mint ablegatus absentium. Hiszen köztünk van egy képviselő ur, ugy tudom, Pulszky Ferencz, a ki szintén ilyen czímen jutott legelső ízben a követek közé. Tehát a magyar közjogban ez nem új dolog; azért én, ha a mód kijelölésére kerül a sor, nem azon leszek, hogy a testület, hanem igenis minden főnri család a maga kebeléből válaszsza meg azt, a ki által legjobban véli magát képviseltetni. En nem íudom,