Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-70

•"•• 76. omágos ftlé» ftóraár 12. 1885. 117 miért fogadjuk el feltétlenül a kinevezést és zár- | juk ki a választást. Gondoltam, hogy az az aggodalom vezérli a kormányt és pártját, hogy a választási rendszer alapján nehezebb vagy talán lehetetlen volna a törvényjavaslatot a felsőházban keresztül vinni. Én ez aggodalomra a múltból semmi alapos okot nem látok. Igaz, hogy arra még nem volt példa, hogy a felsőházat tényleg átalakítani megkisérlettük volna, de igenis volt már alkalom az iránt hivatalosan az országgyűlésen nyilatkozni; és én nem ugy látom a főrendek hangulatát, hogy jogosultak lennénk feltenni róluk, hogy a választással -ök merő ellentétbe teszik magokat. Én a múltból annyit tudok, hogy a 48 diki kormány határozottan a mellett volt, annyit tudok, a mit különben mindinki tud, hogy az 1848-iki alkotmánynak fő tényezője Kossuth, egyik levelében, mely erre vonatkozik, határozottan ez irányban nyilatkozik. Engedje meg a t. ház, hogy az általam érintett levélből csak egy passust olvassak fel. „ 1848-ban— mondja Kossuth — a reform kérdését szőnyegre hozni a fenforgott körülmények között annyi volt volna, mint a jobbágyság felszabadításának, a népképviseletnek s a független felelős ministeriumnak keresztülvitelét veszélyeztetni. Ezért maradt el. De az 1848-iki mű csak alap, nem kikerekített, nem bevégzett mű. Én azzal vigasztaltam magamat, hogy a mit a leszálló rendi országgyűlés, a rohamos napok nyomása miatt meg nem tehetett, a felkelő népképviselet meg fogja tenni; s a municipiumok egyenes részeltetése a törvényhozásban nem szűnik meg, hanem a, felsőházba tétetik át. Nekem már 1848-ban is az volt a meggyőződésem, hogy ez a két kamarai rendszerhez tartozó alkotmányos temperamentumnak azon módja, mely a népképviselet és intézvényes önkormányzat eszméjével összhangzik s a magyar alkotmány történelmi fejlődése által egyenesen indokolva van." így gondolkozott 1848-ban és igy gondolkozik ma is Kossuth Lajos. De jól tudom, hogy manapság Kossuth Lajos véleményét követni illoyalitásnak tekintetik és ezért áttérek a kevésbé veszedelmes férfiak véleményére és bemegyek az 1848-ki főrendiház termébe. Midőn az első országgyűlés itt Budapesten összegyűlt, mindjárt a legelső érdemleges ülésén Biharmegye nagyhírű főispánja: Beöthy Ödön egy indítványnyal állott elő, a melyben indokolta azt, hogy mennyire szükséges, hogy most a felsőház is lépést tegyen a maga átalakítása iránt. A következő indítványt nyújtotta be: „Midőn jelenleg egybegyűltünk, lehetetlen nem éreznünk, hogy ezen lényeges átalakulás, mely képviseleti rendszerünkben történt, változást igényel a felsőház eddigi alakjában is. Hazafiúi tisztünknek tartjuk e meggyőződést magunk részéről kijelenteni és egyszersmind ezennel felhívni a ministeriumot, hogy a felsőház új alapon rendezése iránt a kor igényeinek megfelelő javaslatot terjeszszen elő,

a Ezután felkelt Zemplénmegyének nagynevű főispánja: gróf Andrássy Gyula, ki magáévá tevén ezt az indítványt, hozzátette azt, hogy ő elfogadja ezen indítványt akként, hogy a jövő, tehát az 1849-ki országgyűlésen már akár választás, akár más módon végre is hajtassák, ugy hogy a jövő országgyűlésen az új felsőház működhessék. Tehát gróf Andrássy Gyula volt az első a választás mellett s igy, ha igaz, a mit a lapokban olvastunk, hogy a nemes gróf most is a választási rendszerhez ragaszkodik, ezt csak helyesléssel lehet fogadni, mert következetes önmagához. (Ugy van! a szélső oaloläalon.) Hasonló értelemben nyilatkozott néhány más mágnás is, mig végre felállott Szemere Bertalan belügyminister, ki a kormány nevében a következőket mondotta: „Üdvözlöm a felsőházat azon téren, melyre lépett; mert jele ez annak, hogy bir a felsőház a legnagyobb ismerettel, a mi az önismeret. Ismeri állását és szükségesnek látja, hogy reformáltassék. Reformálni pedig a felsőházat azonnal annyit tesz, mint megtartani; nem reformálni vagy későn reformálni annyi, mint elveszteni. {Helyeslés. Vannak politikai institutiók, melyek magukban véve sem jók, sem rosszak; hanem a körülmények teszik hasznossakká vagy ártalmasokká. Én a felsőházat eszmében is olyannak tekintem, melynek fentartására annyi ok van, mint megszüntetésére. E dolgot a körülmények döntik el. Nem is akarok ez alkalommal annak vitatásába beereszkedni, hogy szükséges-e Magyarországon a felsőház fennállása vagy sem, mert ezt e teremben senkisem támadta meg. Mindnyájunknak véleménye e tekintetben csak az, hogy reformálni kell, mert oly alakban, mint van, meg nem állhat, minthogy rendeltetését be nem tölti. S magam, is — nyíltan kimondom — azon meggyőződéssel vagyok, hogy Magyarorszában vannak oly czélok, melyek elérését csak a felsőház segítheti elő. (Közfelkiáltás: Helyeslés!) Hozzáteszem még a következőket: szükséges minden esetre, hogy a felsőház egészen más alapokra fektettessék, mint eddig volt; többé a törvényhozásbani részvétre ne adhasson jogot az önkény, ne a születés, ne a birtok, ne az adó, hanem hozzá kell járulni oly kelléknek, mely által biztosittassék az, hogy ki a felsőház munkálkodásaiban résztveszen, az személyes képességgel, erkölcsi jellemmel is bírjon. Csak igy érethetik ei, hogy a felsőház ne legyen többé a nép akaratával örökös ellentétben, mint eddig volt. Feltartóztathasson ugyan egyet mást, de ne ronthassa meg; igazíthassa némelykor a törvényt, de a nélkül, hogy megsemmisíthetné." És a belügyministernek ezen felszólalását az | egész főrendiház nagy lelkesedéssel, általános él-