Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-70

116 70. országos ülés febrnár 12. ISSi\ természetszerűleg ne legyen a kormánynak, még pedig bármely kormánynak meglehetős nagy pártja. És igy túlzás nélkül mondhatni, hogy ez a törvényjavaslat a felsőházat feltétlenül a kormány befolyása alá helyezi. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nem állítom azt, hogy a kormány egyenesen hatalmi czélból teszi ezt; nem hiszem ezt azért sem, mert hiszen felsőházat nemcsak egy kormány számára, nemcsak egy néhány évre alkotunk, az pedig csak feltehető, hogy bármily methuzalemi élete legyen is ennek a kormánynak a ministeri széken, a felsőház azt mégis túl fogja élni. (Derültség.) Még kevésbé teszem fel a kormányról azt, hogy szántszándékkal oly felsőházat akar alkotni, a mely esetleg képes legyen bármily messze jövőben nemzetellenes irányokat is támogatni. Távolról sem gyanúsítom ezzel, de kérdem, hogy az általam imént említett garantia-hiány mellett biztosíthat-e minket arról a kormány, hogy nem jönne idő és kormány, a mely nemzetellenes irányban, egyenesen nemzetellenes ezélokra haszhasználja fel azt a véghetetlen nagy hatalmat, a mely neki ezen törvényjavaslatban adatik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem fogadhatom el a kinevezési rendszert egy harmadik oknál fogva sem, és ez azon visszahatás, a melyet szerintem az itt augurált kinevezési rendszer egész kormányzatukra okvetlenül gyakorolni fog. Én nyíltan kimondom, hogy én e törvényjavaslatban első diadalátlátom azon tanoknak, melyeket Grünwald Béla képviselő ur e házban hirdetett. (Ugy van a szélső balon.) Ez nem puszta sejtelem, nem gyanúsítás a t. kormányra nézve. Merítem ezen gyanúmat magának az indokolásnak a 8. lapon olvasható nevezetes passusából, melyben szó van a főispánokról, mely indokolja, miért lehetetlen az, hogy a főispánok tovább is benmaradjanak a főrendiházban s mely igy szól: „Bizonyos az, hogy mentől inkább tökéleíesbedik közigazgatásunk, annál inkább állandó hivatalos teendők kötik le a főispánt, ugy hogy alig lehet sokáig halasztani azt, hogy a főispánság, mint valóságos kormányhivatal annak minden kötelmeivel és igényeivel szerveztessék.

u No hát körülbelöl abban leli expressióját Grünwald Béla képviselő ur aspiratiója és Óhajtása, hogy legyen egy megyei fő teljesen centralizálandó hatalom, melylyel a kormány feltétlenül rendelkezik; sha a belügyminister ur ezt magáévá teszi, hogy mily szerepet szán akkor a megyében az alispánnak arról, szólani most nem akarok; de constatálva van ezen passus által, hogy a kormány a főispánból valóságos megyefőnököt, Kreishauptmannt szándékozik csinálni. (Ugy van a szélső baloldalon.) Ennek első jelét, első alapkövét látom letéve a törvényjavaslatban és azért mondom, hogy idegenkedem, irtózom a kinevezési rendszertől. Szerintem helyes az, hogy a főispánok maradjanak ki a főrendiházból, sokszor volt alkalmunk panaszkodni, hogy a kormány oly feltétlenül rendelkezik ezen elemmel és hogy jóformán a főrendiházi ülések szavazataiban a főispánokéi döntenek. {Ügy van ! a szélső balon.) De ha bele nyugszom abba, hogy a főrendiházból kimenjenek, szükségesnek tartom, hogy a megyék okvetlenül kárpótlást nyerjenek. Hogy miben, arra mindjárt rátérek. (Halljuk !) Azt monda a t. ministerelnök ur az imént, hogy a főispán sohasem volt a megyének képviselője. Az bizonyos, hogy nem volt. Nem is állította senki közülünk, hogy a megye képviselője lett volna a főispán, hiszen a megyének meg voltak a maga képviselői. De az is áll, hogy a főispánt a megyétől elszakítva képzelni nem lehet. A főispán nem állott a megye felett, sem alatta, de coordinált tényezője volt a megyének. Ne feledjük el, hogy honnan származik a főispáni méltóság. Tudja mindenki, hogy mint minden ősi intézmény, ugy a megyei intézmény is leginkább honvédelmi alapra volt fektetve. A főispán volt a megyei köznemesség vezére épen ugy, mint az alispán kapitányi tisztet viselt s a főispán mint a megyei köznemesség vezére ily minőségéhen nyert helyet a főrendiházban. Ha tehát a főrendiházból — szerintem is helyesen — kivonjuk a főispánt és ezért más módon nem kárpótoljuk a megyét, akkor nem csak nem adtunk jogot a megyének, sőt valóságos jogfosztást követünk el rajta. Én tehát a kinevezési rendszert semmi szin alatt el nem fogadom. Szemben áll ezzel a választási rendszer, mely amazzal teljesen ellentétes tulajdonokkal bír. [Halljuk!) A választási elv végig húzódik hazánk egész történetén, kezdve a honalapító vezérektől, keresztül menve a királyválasztáson — melyre nézve mellesleg megjegyzem, hogy az mai napig fen van tartva a nemzet számára, mert arról csak a jelenlegi uralkodó család javára mondott le s jöhet idő, midőn az vissza száll a nemzetre. Keresztül megy a választási elv az igazságszolgáltatáson, a közigazgatáson, le egészen a községi bíróig mindenütt a választási rendszert látjuk meghonosítva. Ily intézményt egyszerre megsemmisíteni, elenyésztetni a fföld kerekségéről, helyes államférfiúi politikának nem tartom. Valóban még eddig nem hallottam egyetlen egy érvet sem arra, hogy mért zárkózik el a kormány és pártja annyira a választás elve elől. Mert mindaz, a mit hallottam, hogy ez ép ugy nem szolgái garantiául a democratiának, mint a kinevezés, hogy ép ugy nem zárja ki a kormány hatalmát mint a kinevezés, legfőiebb ok arra, hogy egyenlő rangba tegyük a kinevezéssel, még ha I elfogadnók is akinevezést, de nem ok arra, hogy