Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-65

6 05. «r«zä£0« ülés február 5. 14*5. szabályoknak nem hódoló és a szabadosságot szerető valamely cseléd történetesen nem önt-e ott ki egy kosárnyi szemetet. (Élénk derültség.) De hogy állandó szeméthelyül nem használtatik, hogy ez be van tiltva és hogy a kik rajtakapatnak, mint rendőrségi kihágásért meg is büntettetnek^ ez iránt a főváros részéről a legmegnyugtatóbb értesítést nyertem. Azt hiszem, elég részletesen megfeleltem a képviselő ur interpellatiójára (Elénk derültség és helyeslés) és ennek alapján kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Éiénk helyeslés.) Olay Szilárd: T. ház! A ministerelnök urnak, mint belügyministernek a rakpart kiépítése tárgyában adott válaszára csak az a megjegyzésem, hogy a ministerelnök ur igen téved akkor, midőn azt állítja, hogy a fővárosban a dunai rakpartok kiépítése nem az ő tárczájához, hanem a közlekedési minister ur tárczájához tartozik. (Halljuk!) Megmondom miért. (Derültség.) A közlekedési ministerium költségvetésének tárgyalása alkalmával ezen oldalról ketten tettünk e tárgyról említést és ugy a minister ur, mint az államtitkár ur oda nyilatkoztak, hogy a dunai rakpart kiépítése igenis a közmunka-tanács hatásköréhez tartozik. A ministerelnök urnak, mint belügyministernek tudnia kellene, hogy a közmunka-tanács az ő res sortjába tartozik és hogy ő tulajdonkép az elnöke. (Derültség.) De megjegyezni kívánom a ministerelnök urnak azt is, hogy az én interpellatióm súlypontja a közegészségügyi és rendőri szempontra volt fektetve. Ha a ministerelnök ur kétségbe vonja állításom valódiságát, méltóztassék magának annyi időt venni, fáradjon a Dunapartra, sétáljon arra és akkor látni fogja, hogy ott nemcsak szemétdomb, de más is van, (Derülség) a mire oly viczczesen méltóztatott reflectálni. Én nemcsak informatiók, de saját tapasztalataim alapján (Derültség) mondhatom, hogy ha az országos kiállítás alkalmával idegenek jönnek a fővárosba és ily élénk látogatásnak örvendő gyógyintézet előtt ezen piszokfészket látni fogják, nemesik megbotránkozni fognak, de el is ítélhetnek bátran, mint mi is elítélnénk másokat. A mi a ministerelnök urnak azon megjegyzését illeti, hogy az 1870: X. t.-cz. 3. S-ának c) pontja egy későbbi törvény által módosíttatott. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem mondtam soha! j Olay Szilárd: Hát én megengedem, hogy ha egy törvény egy későbbi törvény által módosittatik, ez helyes dolog és az esetben a közmunkatanács, mint a mely tulajdonképen hivatva van j ezen rakpartot kiépíteni, még az esetben is köteles lett volna teljesíteni elvállalt kötelezettségét azért, 1 mert tulajdonkép a c) pont határozottan rendeli, hogy mindenekelőtt ezen S4 millió formtos kök j csönből Budapest főváros határain belül a dunai rakpartok kiépítendők. Nem akarok hosszadalmas lenni és ezek alapján kijelentem, hogy a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mi legelőször is a képviselő ur figyelmeztetését illeti, hogy tudnom kell, mi van a törvényben, igenis tudom; tudom, hogy ha az építkezési kérdésekben a fővárosi hatóság s a közmunka-tanács közt nézeteltérés van, akkor az ügy felebbezés útjánabelügyministerhez jő, de épen ezen c) pont alatti elintézést a törvénynek általam felolvasott 9. § a specialiter a közlekedési ministerre bizza. Ez az egyik. Másodszor én azt, hogy a törvény módosíttatott, egy szóval sem mondtam, hanem azt mondtam, hogy ha lett volna is oly 1870. évi ministertanácsi határozat, a minőre hivatkozott, de a minő nem volt, azt az 1871-iki, nemcsak ministertanácsi határozat, de a benyújtott terveket a törvényhozás is megsemmisítette volna. Ez az, a mit mondtam és fentartok. Harmadszor fentartom azt és igen kérem a képviselő urat, méltóztassék azt a 3. § t elolvasni, nem fogja abban a „mindenekelőtt" szót meglelni, melyet interpellatiójába is betett a szövegbe és melyet most is, mint a szövegben levőt olvasott, szemben az általam felolvasott eredeti szöveggel. Különben részemről nem tagadom, azon Rudasfürdő előtti szemétről személyes tapasztalással nem birok, (Derültség) de mondom, az intézkedést megtettük, hogy ott semmi, a mi egészségellenes, ne legyen. Többet nem tehetek. (Elénk helyeslés a jobboldalon. ) Olay Szilárd: Személyes kérdésben (Nagy derültség) kérek szót. (Halljuk!) T. ház! Ezen előzmények előrebocsátása után csak azt kívánom megjegyezni, hogy nem csuda, hogy a Rudas-fürdő előtt oly szemétdomb létezik, mert nem tudni, hogy melyik minister tárczájához tartozik. Elnök: Kérdem a t. házat, méltózíatik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az tudomásul vétetik. Következnék a Szederkényi képviselő urnak adandó válasz, de a képviselő ur nem levén itt, azt hiszem, nem marad egyéb hátra, mint a választ ismét elhal aszta ni. (Felkiáltások: Halljuk a választ!) B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedési minister: T. ház! (Halljuk!) En nagyon jól tudom azt, hogy a nyilatkozattal a háznak tartozik a minister és nem az egyes képviselőnek ; de tudom egyszersmind azt is, hogy tekintet volt arra, hogy az illető képviselő jelen legyen és én szívesen elhalasztom a választ másodszor is, de bátor vagyok a t. házai figyelmez-