Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-69
Q4 Gí. ersságes filé Ha mélyebben hatolunk a törvényjavaslat indokolásának szellemébe, akkor teljesen meggyőződhetünk a ministerelnök urnak a kinevezési rendszerhez kötött czéljai Őszinteségéről és ezen őszinteséget semmi jobban nem jellemezheti, mint a saját pártjának újévi gratulatiója alkalmával adott azon nyilatkozata (olvassa): „hogy ha őt a jelen kormány hatalmi kérdése vezetné, két kézzel kapna azon ellenzéki indítványon, hogy a kinevezés helyett a megyei bizottságok válaszszák a felsőház tagjait, mert akkor, úgymond, a felsőházba választás útján bejutó tagoknak 9 Ao-ed része kormánypárti volna". Megengedem t. ministerelnök ur, hogy 9 Aa-ed része kormánypárti volna, de akkor legalább azon tudat szolgálna a haza minden polgárának megnyugtatásul, hogy a népakarat tiszta és hamisittatlan kifolyása képezi a kormány politikájának támogatását. (Helyeslés halfelöl.) E szükségességet a t. ministerelnök urnak, ha politikája igazán szabadelvű volna, mélyen éreznie kellene és semmivel jobban be nem bizonyíthatná szabadelvüségét, mint azzal, ha ő maga szolgáltatna alkalmat a nemzetnek ezen tudat megszerzésére. De ha oly biztos a t. ministerelnök ur a felől, hogy a megyei választás részére oly kedvező eredményeket rejt magában, miért ellenzi mégis e sokkal democratieusabb szervezési módozatot? miért nem ragadja meg az alkalmat, hogy szabadelvűnek hirdetett politikája ezúttal is szabadelvű intézmény nyilvánulása által szentesittessék ? Fel kell tennünk, hogy mint minden épeszű államférfiú, ki kormányon ül és kormányozni akar, ugy a ministerelnök ur is meg van győződve kormányzási politikája helyessége felől. (Egy hang balfelöl: Dehogy van! Derültség.) Ennélfogva, hogy azt tovább folytathassa, bizonyára nem arra fog törekedni, hogy hatalmi érdekeit gyengítse, hanem arra hogy azokat lehetőleg szilárdítsa. És ez egy oly kormánynál, mely a korona bizalmát a nieghamisítatlan nemzeti akarat nyilvánulásából birja, egyáltalán nem is baj, sőt az országra nézve hasznos lehet. De azt állítani, hogy a megyei választás 'Ao-ed részben az ő hatalmi érdekeinek javára ütne ki és mégis nemezen szervezési módozatot állítani fel — holott azt könnyebben is keresztül vihetne — hanem egy egész tömeg cselszövényes és agyafúrt indokoláson keresztül a kinevezési rendszer mellett érvelni — holott azt nehezebben is viheti keresztül, mert még concessiókat is kell tennie, valóban az őszinteségnek és logicai következetességnek oly neme, melylyel ha saját pártját akarta megtisztelni, egyátalában nem tartom irigylésre méltónak a megtiszteltetést. {Helyeslés balfelöl.) Lord Grey kormányára hivatkozik a ministerelnök ur. Ha a ministerelnök urnak ezen hivatkozását, az angol alkotmányra vonatkozó források a febraár 11. 1885. súlyával mérlegeljük: teljes lehetetlenség azt az igazság készpénze gyanánt elfogadni. Meglehet, hogy a ministerelnök ur abban találja a szellemdússágot, hogy a nagyszabású angol alkotmányt oly fának tekinti, melyet — a nélkül hogy a viszonyokkal számot vetnénk — minden talajba át lehet ültetni és elegendő abból egy puszta név vagy egy esemény felemlítése intézményeink megváltoztatásának igazolására. — Egyetlenegy nemzet institutiói sem absolutbecsűek! Angliában az alkotmány legkisebb ága is szabadságot teremthet, a nélkül, hogy az másutt csak meg is fogamzhatnék. Hogy az angol alkotmányt elsajátíthassuk, ahhoz angol-szász eredettel kellene birnunk teljesen angolokká kellene lennünk, pedig hála az égnek, őseink emlékének és népünk jellemének, még ha azok volnánk is, magyarok szeretnénk lenni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Nem látom át tehát, hogy miért kelljen nekünk idegen népek példáit utánozni, mikor különben is már annyiszor megjártuk vele. Részemről szívesen tartozom azon együgyűek közé, kik, midőn a nemzetem jogairól és szabadságáról vau szó, nagyobb súlyt fektetnek az érvek erejére, mint egy puszta névre, az különben bármily nagy hírnek és tekintélynek örvendjen is. Azt állítja a ministerelnök ur: „hogy senki sem fogja mondani, hogy lord Grey kormánya nem volt erős kormány". Tudtommal e kormány, nem egészen négy évi működése alatt, három izbenlett megingatva. Első izben épen akkor, midőn a parlamenti reform-bili tárgyalása alatt az angol és walesi képviselők létszámára vonatkozó indítványa 1831. évi ápril hó 19-én az alsóházban 8 szótöbbséggel elvettetett és ápril hó 21-en eluapolási indítványával is megbukott, minek következtében beadandó volt lemondását s attól csakis a parlament feloszlatása által menekült meg. Másodízben akkor, midőn a fejedelem a tömeges peerség crealását megtagadta, a midőn be is adta lemondását és Wellington herczeg lett megbízva az új cabinet alakításával. Harmadízben 1834. Julius 8-án, midőn az irlandi államegyház jövedelmét illető kérdés miatt saját kebelében meghasonlott, a midőn tényleg meg is bukott és lord Melbourne kormánya által váltatott fel. A reform-bili alkalmával tehát t. ministerelnök ur nem lord Grey kormánva volt erős, hanem a nemzeti közvéleménv, mely a reformot követelte és a ministerelnök ur nagyon félreismeri azon kormány erejét, mely a közvéleményen kívül bármi másra támaszkodik. Igaz, hogy Angliában a reform-bili alkalmával volt szó tömeges peerek kinevezéséről, de örökös és nem élethossziglani joggal. A fejedelem azonban még az örökös peerek kinevezését is megtagadta, a lordok háza pedig határozottan ellenezte. És ha egy oly gyakorlati nép, mint az angol nemzet — a mely jogait oly féltékenyen őrzi, a
