Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-51

51. országos tlég jsunár 19- 1885 83 a mely azonban sem fogyasztási adót, sem semmi adót nem fizet és melynek kezelési költségét ez a deficites állam természetesen a bort árulók és eladók javára kénytelen viselni. (Igás! Ugy van! a szélső halon.) En, t. képviselőház, nem akarok elmenni odáig, a meddig különben elmehetnék. Igen jól tudom, hogy milyen érdekek azok, a melyek ott összeszövődnek. Én nem mondom, hogy ki viszi ott, a mint mondani szoktuk, a nagy szót, mert azt én most nem tudhatom; hanem én lelkiismeretemnek tartoztam azzal, hogy itt ezen a helyen kifejezzem azt, hogy nem lehet egy ministeriumnak, nem lehet egy ministeri intézménynek hivatása az, hogy valamely bármi néven nevezendő kereskedelmi intézménynyel az összes közkereskedelmet discreditálja. Nem keresem az okot, hogy miért teszi ezt, vájjon párt-okokból-e vagy nem; én csak az elv mellett vagyok és meg akarom óvni azon bortermelők és kereskedők hitelét, kik.a bort nem hamisítják. A mi pedig a hamisítókat illeti, azokra nézve nézetemet én már elmondottam. Mindezeknél fogva bátor vagyok t. h következő határozati javaslatnak elfogadását kérni. (Halljuk! Olvassa) .- „A képviselőház utasítja a földmívelési-, ipar- és kereskedelmi ministert, hogy az úgynevezett központi mintapinczét szüntesse meg." (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom határozati javaslatom elfogadását. Elnök: A határozati javaslat felolvastatván, annak újabbi felolvasása nem szükséges. Törs Kálmán: T. képviselőház! Nem gondolom, hogy valami nagy titkot árulok el, midőn kimondom, hogy a mi politikánknak rugója, alapja, vezéreszméje a financiális szempont. (Halljuk ! Ugy van! a szélső balon.) Államilag kezelt intézményt nem ismerek, a melynek általában véve nem ez volna a czélja. így a vasút, a távírda, a posta, de még az igazságügy is a financiális szempont szolgálatába terelte tik. A jelen vita folyama alatt fölemlittetett itten egy oly mezőgazdasági ág, a melynek felkarolása első sorban igaz, hogy a vagyonosabb magánosok anyagi jólétének emelésére és igy adóképességük fokozására volna alkalmatos, de a mely helyes kezelés és üzemben tartás mellett még financiális szempontból is igen nagy hasznot hajtana, inkább mint például a senki által nem helyeselt és csak szükségből fentartott lottóból. (Halljuk!) A gyümölcsészet említtetett fel és ezen tárgy az, a melyhez én csekély pótlékkal hozzájárulni bátor vagyok. (Halljuk!) A gyümölcsészet t. képviselőház, még ha helyesen kezeltetik is és a gyümölcsöt jól fizetik, nem az a gazdasági ág, mely egy maga, egyedül jólétet alkalmas teremteni; de minden esetre anynyira fontos, hogy a nép vagyoni helyzetének megromlását alkalmas megakadályozni. Én legalább Magyarországon nem ismerek falut, melynek népe, ha egyszer a gyümölcstenyésztésre adta magát, nyomorban élne, hanem ellenkezőleg, azokban mindenki tisztességesen él, adóját rendesen fizeti s jólétben van. És valóban az ily falvakat azokhoz lehet sorozni, a melyekhez sok hasonlót kívánhatunk a hazában. (Igás!) Én már előbb is felszólaltam volt e kérdésben és akkor felsoroltam azt is, hogy mit tartanék én helyesnek, hogy államilag is segélyeztessék ezen fontos ága a mezőgazdaságnak. Azonban akkori felszólalásomnak nem volt eléggé sikere, hacsak a magam felszólalásának nem akarom betudni azon eredményt, hogy a budgetbe 3,000 frt vétetett föl e czímen. Most sem szólottam volna, ha ezen tárgy fel nem hozatott volna. Miután azonban már felhozatott, bátor vagyok én is némely megjegyzéseket koczkáztatni. Teszem pedig ezt azért, mert abban a székben, melynek elfoglalója kezében tartja ezen mezőgazdasági ágnak sorsát is, azóta változás történt és a mostani minister urnái nem lehettek még oly szomorú tapasztalásaim, hogy minden remény nélkül gondolnám megtenni felszólalásomat, de teszem azért is, inert a több év előtti felszólalásomban foglaltukat most ki kívánom egészíteni és oly csekély áldozatra kérem fel a kormányt, melyet egy 7* félszáz milliónyi budget mellett minden nagyobb gondolkozás nélkül megtehet. Kívánnám ugyanis, hogy a Kecskeméti Miklós telephez hasonló telep állittassék fel a gyümölcstenyésztésre is. Csekély áldozatba kerül ez, de magánosoktól nem várhatni ennek felállítását, de ha meg is tennék, nem volna kellő sikere, mert nincs meg a biztosíték, hogy gyermekei is folytatni fognák azt. De nem tehetné magános ember azért sem, mert az ily telepet nem volna szabad jövedelmezőségre fektetni. Czélja volna az, hogy csekély áron a termesztésre érdemes fajoknak, különösen hazai fajoknak lehetőleg teljes gyűjteményét összpontosítsa és azoknak, kik igénybe akarják venni, csekély áron átengedje. Óhajtanám, hogy ez addig történnék, a míg a gyümölcsészet terén oly kitűnő tekintélyünk van, mint a már említett Bereczky Máté, kinek tapasztalatait és ismereteit igen előnyösen lehetne felhasználni. A gyümölcsészet hasznáról akadémiai előadást tartani nem kívánok, annyit azonban mondhatok, hogy nem rossz apa volt, a ki azt mondta fiának: ültess fiam, fát, az nő, mig te alszol. Bátor vagyok ezúttal felhívni a t. minister ur figyelmét az „Erdélyi Gazda" czimíí gazdasági lapnak legközelebb megjelent számában a következő közleményre: „Teljes fentartással közöljük azon a bécsi „Obstgarten" czímű gyümölcsészeti szakközlöny11*