Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-50

54 50 országos älés január 17. ÍSS5 ezen váltóknak bepanaszíása, nem szükséges, hogy azt bővebben magyarázgassam. T. ház! Az egész ország rémülettel értesült arról, hogy Magyarországon a gabonaárak annyira lesülyedtek, hogy még az előállítási költségeket sem birják fedezni és hogy ezen sülyedés nem valami mulandó, hanem állandó faetoroknaktulajdonítandó, úgyhogy ezeket elhárítani alig lesz lehetséges. Ezen állandó factor pedig az, hogy Amerika, Oroszország, Oláhország és még Ausztrália is sokkal olcsóbban állítja elő a búzát és hozza ide a mi piaczainkra, mint mi azt tehetjük. És hogy ha t. ház, ez igaz, a mit kétségbe vonni nem lehet, akkor csakugyan a földmívelő osztály, melyre hazánkban az egész költségvetés van fektetve, oly válságnak megy elébe, hogy azt lehet mondani, hogy az egész ország a lehető legnagyobb veszedelemnek ki lesz téve. (TJgy van! baloldalról.) Hogy ezen miként lehetne segíteni, hogy mily eszközöket kellene használni e czélra, hogy mi ezen bekövetkezendő válságon már csak némileg is segíthetnénk, hallottunk itt a házban sokféle javaslatokat, a melyeknek csakugyan igen kevés haszna és eredménye volna. így pl. gr. Károlyi Sándor a talajnak javítását és az intensiv gazdálkodást javasolja és e czélra egyszersmind azt is kívánta, hogy talajjavító-bank állittassék fel, a mely az egész országban a talaj javítását eszközölné. (Egy hang a baloldalról: Keglevich mondta!) Én ettől igen kevés eredményt várok, mert a talajt az egész országban egy társaság által javítani akarni, méltóztassék meggondolni, hogy ez mily borzasztó tőkét kivan. Az egész Felső-Magyarországon, a hol a talaj igen sovány, a hol búzát alig terem, legfeljebb rozsot, árpát, zabot lehet tenyészteni, ott a talaj javítása csakugy:ia igen szükséges volna. Tehát csaknem fél Magyarországot kellene e tekintetben üzembe venni, hogy a talaj javítása megtörténhessék. De más oldalról, hisz Magyarország alföldje e tekintetben hires, hogy nincs Európában oly talaj, mint a milyen Magyarország alföldje. Kekem alkalmam volt beutazni az egész Bánátot és én azt állíthatom, hogy az egész Bánáton másfél, két lábnyi fekete termőföldet találtam mindenütt, a melyet még századokon át alig lehet egészen kimeríteni. Tehát itt az alföldön talajjavításra annyira szükség nem volna ; de igenis másutt. Ha már azt kívánjuk, hogy a mi mezőgazdaságunk ne függjön egyedül csak az ég szeszélyeitől, hanem, hogy minden esztendőben legyen biztos és jó termésünk, ugy zon időben, midőn a szédelgés dívott, azon sok milliót, a melyet részint szé delgésre, részint egészen haszontalan vasutakra fordítottak, az alföld csatornázására kellett volna felhasználni, akkor igenis segítettünk volna az országon, volna biztos jövedelmünk minden eshetőségre, nem kellene attól tartani, hogy a szárazság tönkre teszi az egész országot és képtelenné teszi a földmívelést és az egyéb osztálybelieket még csak adójuknak fizetésére is. Ez a megjegyzésem a talajjavításra. Mások továbbá azt ajánlották, hogy jó volna egészen más alapra fektetni mezőgazdaságunkat és búza. helyett más növényeket termelni. Itt van legelőször is a dohánytermelés. Igenis, ezzel lehetne némileg segíteni, hanem akkor ugyanabba a dilemmába esünk, hogy ki kell állani a concurrentiát Amerikával. Közönséges és rossz dohány termelésével segítve nem volna, hanem finom és jó dohányt kellene termeszteni és ekkor ismét a legnagyobb concurrensünk Amerika volna, a mely azonkívül, hogy sokkal jobb és finomabb dohányt termeszt, sokkal olcsóbban is termeszti. A másik a szőlőtermelés, hogy azt sokkal nagyobb alapra kellene fektetni, mint az jelenleg van. Én azt hiszem, hogy Magyarországon már minden föld, a mely szőlőtermésre alkalmas, már el van foglalva. (Felkiáltások: Hát a homok!) Azt hallom, hogy homok. A homokban szőlőt termelni nem tartom okszerűnek, mert az a bor, mely homokban terem, igen silány és rossz. Az kétséget nem szenved, hogy Magyarországon vannak oly vidékek, a melyeken a legjobb bort lehet termeszteni, de kénytelen vagyok kimondani, hogy a szőlő' ültetéstől kezdve egész addig, mig a kész bort megiszszuk, a szőlőtermelés és borkezelés nem czélszerű, nem jó. Magyarországnak különösen fehér .borát a külföldön, névszerint Németországban, nem veszik, mert legtöbb esetben silány. (Egy hang a szélső balon: Hamisított!) A hamisított borról most nem akarok szólani; de azt állítom, hogy lehet Magyarországon olyan bort termelni, mely a legjobb külföldi borral vetekedik Hogy mennyire lehet vinni a bor árát és becsét, arra nézve csak egy kis példát akarok mondani. (Halljuk!) Mintegy 20 évvel ezelőtt olvastam egy rajnai lapban, hogy Bonnban vagy Kölnben egy pár nagy hordó rajnai bort árverésen eladtak; az egyik hordót, melyben mintegy 30 akó volt, Rothschild vette meg 15,000 forinton, a másikat, mely szintén akkora volt, 14,000 forinton a porosz király, a harmadikat szintén 14,000 forinton a bajor király vette meg. Hát ebből látszik, hogy mennyire lehet a bor becsét emelni, ha okszerű kezelésnek van alávetve. De nálunk már a szőlőültetés rossz. Méltóztassék megtekinteni, 50 — 60 különböző szőlőfajt találunk benne; az egyik augusztus közepén, a másik szeptember végére érik meg és valamennyit egyszerre szokták leszüretelni. Hogy lehet ebből aztán jó bor? Az egyik már tálérett, rothadásb:t ment át, a másik még nem ért meg. A szüret után pedig a további kezelés nálunk tökéletesen rossz s nem felel meg a czélnak. Főok továbbá, hogy nálunk a szőlő sok-