Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-50

50. oraxágos ülés január 17. 1885. äFkal nagyobb, mintsem képesek volnánk műveié- { gére és a bor kezelésére annyi gondot fordítani, mennyi a czélnak megfelel. A ki kétszáz vagy ötszáz akó bort termel, ugyan kérem, hogy volna képes a szőlőt akként művelni és borát akként kezelni, a mint az kívánatos volna, hogy jó bort állíthasson elő. Ezelőtt 10—20 évvel a Rajna vidékén csak minden 10 évben volt jó termés, most minden évben jó termés van, mert ugy kezelik a bort, hogy az igényeknek megfeleljen. De milyen ottan a szőlőmívelés'? Olyan mint a kertmívelés. Ha valaki 5—10—20 akó bort kap, ezzel megelégszik, mert ezen bor meghozta azon költségeket, melyeket annak mívelésére fordított és azon kívül jó hasznot is ad. Budfipesten egy ehampagnei-gyár van; én voltam benne, megnéztem a kezelést; a pinezében 600,000 készpalaczk champagnei van, ezzel nagyszerű kereskedést űz a külfölddel s a franczia jpezsgőnek igen nagy concurreuse. A bor igen jó s méltán vetekedhetik a franczia pezsgővel. Ha tehát borkezelést akként fognók vinni s azon lennénk, hogy borainkat finomított állapotban állítsuk elő, lesz azoknak kivitele és a külföldön keleté. T. ház! Ha azt kívánjuk, hogy segítve legyen a bajon, melyben jelenleg az egész ország sínylik, nem marad más mód hátra, mint az ipart fejlesztenünk Magyarországon. De én károsnak tartom mindazon mesterkélt ipart, mely nincs a földhöz és a nép jelleméhez kötve. Én mindenek előtt azt az ipart kívánnám az országban kifejleszteni, mely a mezőgazdasággal szoros összeköttetésben áll, {Helyeslés a szélső hátoldalon) mintegy ebből fejlődik. Ide tartozik a czukorgyártás és a szeszipar. A mi a czukorgyártást illeti, (Halljuk!) ezelőtt 20 évvel az igen szépen megindult. 1858-ban 43 czukorgyár volt az országban, mely jól működött ; azóta ezek rendre tönkre jutottak, megszűntek működni. Jelenleg már csak 15 czukorgyár áll Magyarországon s ezeknek igen nagy része a bukás felé megy. Kétséget nem szenved, hogy a czukorgyár igen természetes és fontos iparág s hogy a gyárak megbuktak, annak oka az volt, hogy a kiegyezésnél kénytelenek voltunk azon adórendszert elfogadni, mely a Lajthán túl áll fenn. Ezt a mi czukorgyáraink nem birták s azért sorra buktak. Méltóztassanak csak felvenni, hogy ha mindazt, a mit Cseh- és Morvaországból szállítunk, itt termesztenők az országban, akkor igen sok milliót takarítanánk meg az országnak. A második a szeszgyártás. Ez Magyarországon igen-igen fontos ipar, de ezen oly iszonyú adó létezik, hogy csak az képes a szeszgyártást ha saonnal űzni, a ki a kincstárt csalja és megkáro- I sítja. Az ötvenes években állásomnál fogva gyakran voltam kénytelen a csalásokat megvizsgálni, a melyek a szeszgyártás terén annak idején előfordultak. Jelenleg a szeszgyártás úgyszólván egyedül zsidókézben van. (Igen! a hal és szélső bal némely padjain.) Én azt tapasztaltam, hogy a zsidó éjjel-nappal azon töri a fejét, hogy mikép csalhatná meg a kincstárt, sokan fognak még arra az esetre emlékezni, a mely azelőtt 20 évvel Aradon történt.Ott van egy nagyszerű szeszgyár s itt apénzügyi közegek régóta észrevették.hogy nagy csalásoknak kell előfordulni. Nappal mindent rendben találtak és nem tudtak rájönni, hogy mikép történik a manipulatio. Egyszer éjjel rohanták meg a gyárat. És mi történt ? A gyárnak emberei és tisztviselői a gőzcsöveknek minden csapjait kinyitották, minek következtében az egész gyár telve lett gőzzel és a fmánczok kénytelenek voltak négykézláb kimászni a helyiségből. Az illetőket az akkori időben vasra verték, több ideig elzárták és igen nagy összegű birsággal sújtották. A jelenlegi humanisticus kormány azt nem teszi, hanem hagyja a dolgokat menni, ugy a hogy mennek s azért ma ritkán merülnek fel oly csalásak, mint azelőtt. Azért mondhatom ezt, mert ezen csalások mind az én kezemen mentek keresztül, (Nagy derültség) azaz én voltam kénytelen ezen csalásokat bebizonyítani. Egyébiránt a ma gyár szesz Triesztben nem képes versenyezni, minek oka az, hogy az adó oly iszonyú nagy, hogy, mint mondom, csak az bir boldogulni, a kinek sikerül mindenféleképen a kincstárt megcsalni. A magyar gyapjú nagy hirre kapott egész Európában és csakugyan ki is viszik, részint Morva-, részint Csehországba, Sziléziába igen csekély áron és mi ezután kénytelenek vagyunk azt legalább is tízszeres áron visszavenni, részint mint posztót vagy egyébként mint gyapjút. Hát ez oly természetes iparág volna Magyarországon, a gyapjú feldolgozása, hogy nála természetesebbet alig lehet képzelni. Én emlékszem, hogj gyermekkoromban első köpönyegem gácsi posztóból volt csinálva. (Közbeszólás: Régi história ez már!) Régi história ez, de mi lett abból a gácsi gyárból ? Csaknem egészen tönkre ment. Hasonlókép Zay-Ugróczon is volt egy posztógyár, az is tönkre ment és miért? Mert a morva és cseh posztóval concurrálni nem tudott, mert tessék azt venni, hogy nálunk részint az adók nagyobbak, részint a napszám sokkal drágább és így a viszonyok sokkal kedvezőtlenebbek, mint a külföldön. Ez tehát az oka, hogy a gyapjúipar nálunk nem tud lábra kapni. T. ház! Mindenki emlékszik arra, hogy midőn az úgynevezett czéh-rendszer uralkodott