Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-50

50. országos ülés január 17. 1S85. 58 is, hol 2— 3 család él egy konyhán, szívná néhány perczig ezek bűzhödt levegőjét és győződnék meg az általános nyomorról. Azután pedig nézné meg a zálogháztulajdo­nosok felhalmozott raktárait, lapozgatná át köny­veiket és belátná, hogy e téren tenni kell valamit és pedig azt, amit más államok kormányai tettek. Szaporítani kell tehát minden városnegyed­ben az állami zálogházak számát, a szükséghez képest 1— 2-vel vagy többel, a mi a kormánynak pénzbe nem kerülne, mert foglalkozás nélküli em­bereknek kenyeret adna és ezek fizetnék az adó­kat. Tisztán üzleti alapra kellene fektetni a keze lést, annak szem előtt tartásával, hogy a hitel olcsósága mellett fődolog a gyorsaság. A szegény ember, ki utolsó párnáját vagy ruháját viszi zá­logba, nem ér rá órákat, napokat ácsorogni a zálog­házban, mint jelenleg. Fődolog lenne tehát az állami zálogházak szaporítása és ezek kezelésének gyökeres refor­málása. A másik dolog lenne, hogy a magán zálog­intézetek kamatlába törvényesen 10%-ra szállít­tassék le, mert ha takarékpénztárak vagy más hitelintézetek 6—10% mellett képesek még a részvényeseknek is bő osztalékot adni, egy egy­szerű üzletember 10 % mellett szintén tisztessé­gesen megélhet. Ez alkalommal országos kiállításunkról meg­emlékezni óhajtok, (Halljuk!) A szervezési munká­latok legnagyobbrészt befejezve lettek. A legköze­lebbi teendők közé tartoznék tehát a kiállítási érdekek sajtó útján való előmozdítása. Nekünk nemzetközi reclamra szükségünk nem volt. Azon fajtáját a reclamnak, mely a kiállításnak külföl­diek által való látogatását czélozza, kellene rend­szeresíteni és ennek most itt az ideje, mert a kiál­lítás amúgy is legközelebb meg fog nyittatni. Szükségesnek tar anám tehát kiállításunk számára, hogy a külföldi touristák és egyáltalában az ide­genek látogatását biztosítsuk. E tekintetben leg­jobb szolgálatot tehetnének a külföldi nagy lapok­nak Budapesten és Bécsben állandóan székelő tudósítói. Ezekkel kellene érintkezést keresni. Szükségesnek tartanám továbbá, hogy a külföldi nagy lapok tulajdonosait külön meghívók útján is kérnők fel, hogy jelenjenek meg kiállításunk láto­gatására és tanulmányozására. Szükségesnek tar­tanám arról is gondoskodni, hogy ezen lapoknak tulajdonosai szívélyes fogadtatásban részesüljenek, tiszteletükre estélyek és mulatságok rendeztesse­nek, minek minden esetre meg lenne az a jó hatása, hogy nem zárkóznának el a hallott és látott igaz­ságok és tapasztalatok előtt. Ez irányban minden esetre tenni kell valamit, mert nekünk sokkal na­gyobb szükségünk van a külföldi sajtó jóakarata támogatására, mint bármely más államnak. E tekintetben tehát ajánlatos volna, hogy a ministe­rium, illetőleg a bizottság egy sajtóbizottságot szervezzen, melynek feladata lenne mindezen rész­leteket kidolgozni, melyekalapján a külföldi sajtó képviselői meghívandók és méltóan fogadandók lennének. T. ház! Végezetül még egy érdekes kérdést óhajtok intézai a földmívelés-, ipar- és kereske­delmi minister úrhoz. Az országos kiállítás még meg­nyitva nem lett, azt sem tudjuk hány millió deficit­tel fog bevégződni. Én legjobb tudomásom szerint akként vagyok informálva, hogy a minister ur már is ezen országos bizottság elnökének, az állam­titkár urnak 5000 frt jutalomdijat utalványozott és fizetett ki. Kérdem azért a minister úrtól, miként indokolja ezen eljárását és lenne szíves megmon­dani azt is, hogy a törvényhozás híre, tudta és beleegyezése nélkül mily alapból utalványozta ezen 5000 frt jutalomdijat? A költségvetést nem fogadom el. {Helyeslés a szélső balon.) Nendtvich Károly: T. ház: A múlt alka lommal azt találtam mondani, hogy Trefort minis­ter ur a legelső antisemita volt. Ezt nevetéssel fogadták és azt követelték, hogy azt bizonyítsam be. Mindenekelőtt van szerencsém felhozni Trefort minister urnak szavait, melyeket ő az „Emlék­beszédek és Tanulmányok" czímű munkájában a zsidókról mondott: (Halljuk! Halljuk!) „A zsidók­ban — igy szólt — gyenge becsületérzés, felüle­tesség, hiúság, phisikai munkáktói való idegen­kedés, tisztaság hiánya van", továbbá „ártalmas a befolyásuk azon alsóbb osztályú zsidókra, kik a legrosszabb árúkat drágán árulgatva, kóborolva, házalva, a népet százféle módon demoralisálják. A speciális zsidóság ennyiben társadalmi állapo­tainkra nézve ártalmas hatást gyakorol." Ezeket igenis elmondta Trefort minister ur a Csengeri Antal által szerkesztett „Budapesti Szemle" 53. füzetében. Hát csakugyan igazam volt, midőn azt mondtam, hogy akkori időben én valóban még nem is álmodoztam az antisemitis­musról, midőn Trefort azon térre már csakugyan lépett volt. Hogy azonban azóta annyira megvál­toztatta a nézeteit, arról én nem tehetek, meglehet, hogy jobbról győződött meg a zsidók részére. (Derültség a bal és szélsőbal egyes padjain.) T. ház! Nincs semmi, a mi annyira bizonyí­taná be a viszonyokat, mint a statistikai adatok. A statistikai adatok és a számok, mint mondják, oly logikával bírnak, hogy ezek ellen szót emelni alig lehet. Felkérem a t. képviselő urakat, méltóz­tassanak a statistikai adatokba kissé betekinteni és azokban aztán fogja találni, hogy itt Magyar országon egy évben 300,000 birtokváltozás, min­den esztendőben 30,000 árverés történik és szint­úgy 20,000 váltó-bepanaszlások történnek a váltó­és kereskedelmi törvényszéknél. Ezek tények, melyeket elvitázni nem lehet. Hogy kiknek javára történnek részint ezen birtokválíozások, részint

Next

/
Thumbnails
Contents