Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-50

52 50. országos ülés január 17. 1885. terium pedig 17 évi működése óta leginkább csak j kuruzsol, hacsak azt nem kívánják érdemnek tekinteni, hogy az anarchisták, a sodalisták épen a kereskedők és iparosok közül toborzottak legjobb, legtöbb és legtevékenyebb tagjaikat. (Ugy van! a szélső halon.) T. ház! Igen rövid kívánok lenni, ezek előrebocsátása titán csakis az élet tapasztalataiból merített és a ministerium által elkövetett némely tévedésekre, hibákra és mulasztásokra kívánok reflectálni, bizva a ministerur jóakaratában, hogy az általam felsorolandó bajokat tőle telhetőleg orvosolni fogja. (Halljuk!) A házalást ugyanis a ministerium 17 évi'működése óta törvény alkotása által nem korlátolta, nem szabályozta, hanem folytonosan az osztrák pátenst alkalmazta. A házalók pedig törvény nem létében felhasználták a szerencsétlen nép együgyűséget és számos bűnös visszaélést és csalást követtek el, melyeket sem panaszolni, sem orvosolni, legkevésbé pedig kiirtani nem lehetett és ha valaki e lelketlen emberek kezébe került csak nagy ritkán volt képes tetemes anyagi áldozatok nélkül szabadulni. A bankárok, kik részletív-eladással szintén a legnagyobb szédelgést követték el, a ministerium által rendszabályozva nem lettek s ezen szédelgéseket folytonosan tűrték egész a mai napig, mert oly értékpapirosokat árusítottak el részletfizetés mellett, mely elárusított értékpapirosoknak soha tulajdonában nem voltak s igy midőn a szegény nép részletfizetési kötelezettségének eleget tett, sem az értékpapírokat, sem pedig a befizetett pénzösszeget vissza nem kapta és a bankárok, hogy minden további felelősségtől szabaduljanak, csődöt mondtak s ennek folytán vétkes bukás miatt néhány napra becsukatták magukat, kárpótlásként pedig százezreket dugtak zsebre, azután pedig markukba nevettek és kivántak hosszú életet a minister urnak. Hogy Magyarország a bortermelő vidékek közé tartozik, azt senki sem fogja tagadni és mégis mindenki által elismert jelenség az, hogy nálunk a főbb vendéglőkben, korcsmákban és szállodákban a kis- és nagykereskedésekben alig lehet igazi és valódi bort kapni. A t. minister ur tehát csak kötelességet teljesítene akkor, ha a közigazgatási hatóságokat évenként körrendel etileg annyiszor, a mennyiszer felhívná, hogy kötelességüket teljesítsék és az ellenőrzést kellő szigorral és kíméletlenül foganatosítsák. E végből tehát a meghamisított borokot megsemmisítsék, elkobozzák. E téren azonban ugy látjuk, hogy a minister ur megelégszik azzal, hogy körrendeleteket bocsát ki, a melyekben ezen hatóságokat felhívja ugyan a törvény végrehajtására, ő azonban a fő felügyeleti jogot nem gyakorolván, ma már odajutottunk, hogy a pancsolt és fuxinos borok sokkal nagyobb | mérvben lesznek elárusítva, mint a valódi és igasi borok. (Ugy van! a szélsőbal és baloldalon.) A folyadék- és súlymértékek tekintetében is a minister ur akkor, midőn a decimai, illetve tizedes mértékek meghonosodtak, tett ugyan valamit, mert akkor a hamis mértékek megsemmisítve lettek, ma azonban ott állunk, hogy a fővárosban alig vau korcsma, vendéglő, a hol törvényesen hitelesített mértéket használnának. E tekintetben sokat lehetne szólani, azonban egyszerűen csak azt kívánom felemlíteni, hogy a legnagyobb visszaélést a terménykereskedők követik el a hamis mértékekkel, kik azután a tudatlan szegény népnek óriási károkat okoznak. A mezőgazdasági munkáskérdés is Magyarországon mindennap égetőbb lesz. A nyerstermények ára alábbszáll, az adóteher pedig emelkedik. A birtokos osztály kiadásai is folyvást nagyobbodnak, mert a mezőgazdasági munkáskéz száma minden évben apad, a munkabérek pedig emelkednek. Szabályozni kell tehát a munkáskereslet és munkakinálat közti viszonyt, hogy ezek egymást megtalálják és a munkáskéz Magyarországon helyesebben és gyorsabban osztassék fel. Mit szóljak zálogházi intézményeinkről, melyek ma is a legnagyobb uzsorások. Eveken át a fővárosban csak egyetlen királyi zálogház volt, e mellett a 1007Ü-OS zálogházak minden utezában burjánoztak és a szegény ember nem volt képes 100%-on alól pénzt kapni. A zálogházi közvetítők ma is a legnagyobb uzsorások, mert a ki ide visz zálogot, annak fizetni kell a közvetítési dijat az elzálogosításért és a kiváltásért, azon kivül a törvényes kamatot, a mi 35—40 %-ot tesz ki. És az a sajnos mai napság, hogy ezen zálogközvetítők még nagyobb számmal vannak, mint voltak azelőtt és ez azt bizonyítja, hogy ma a törvényes uzsora sokkal jobban virágzik, mint valaha. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A nagy közönség évek óta panaszolja ezen beteges állapotot, a minister ur azonban nem tartotta érdemesnek e panaszokat meghallgatni, szokása szerint agyonhallgatott mindent. Végre azonban belátta a magas kormány, hogy ezen beteges állapoton segíteni kell és meghozatott az 1879-iki törvény, melynek alapján igaz, hogy a 100°/

0-es zálogházak legnagyobbrészt megszűntek, de keletkeztek helyettük a 10,000 frtos eautió letétele mellett hatóságilag engedélyezett 36 %-os zálogházak. Ezek azután igazán szomorú állapotok, mert a fővárosban a királyi zálogházak és egyetlen egy közvetítő intézet kivételével 36% on alul szegény ember nem képes pénzt kapni. A minister ur tehát igen jó szolgálatot tenne a közönségnek, ha fáradságot venne magának és nemcsak a nagykereskedők és iparosok telepeit szerencséltetné látogatásával, hanem ellátogatna a külvárosi házikókba