Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-50

50 országos ülés jauuár 17. 1885. g| Azon a demoeratia és liberalismns jelszavát han­goztató irói és parlamenti csoport, a mely a jelen vitában is ezen jelszavak mellett küzd. Különben az igen t. előadó ur is még tegnapi beszédében kifejtette azt, hogy nemcsak az uzsoratörvényt, de még az ipartörvényt sem tartja sikerültnek. Tehát itt az ellenzék volt az, a mely támogatta a kor­mányt, mely szakszerű munkával hozzájárult ah­hoz, hogy ezen törvény létesüljön, a mely törvény­nek lehetnek, vannak is egyes fogyatkozásai, de mely egészben véve meggyőződésem szerint tömörí­teni fogja lassan-lassan a kisiparos osztályt, hozzá fog járulni ahhoz, hogy? ezen [kis iparos-osztály jobban fog illeni ezen középosztály keretébe, mely­nek teremtését égető szükségnek tartom. El kell ismernem, hogy az ipartörvény keresztülvitelére is gyorsan és nagyobb részt szerencsésen tette meg e tárcza vezetője a szükséges intézkedéseket. Különösen az ipartestületeknek fejlesztése ugy anyagi.mint társadalmi tekintetben meggyőződésem szerint igen hasznos hatással lesz az iparosztá­lyunkra, ha most a kezdet nehézségeivel kell is küzdeni. Azon kivül el kell ismernem azt is, hogy az ipari szakoktatás terén is buzgón működött ezen tárcza vezetője. Erre nézve vannak speciális meg­jegyzéseim, a melyeket azonban az illető tételnél bátor leszek előadni. Általánosságban azonban arra legyen még szabad utalnom, hogy a gyáripar fejlesztése is egy positiv feladatát képezi az igen t. kormánynak. Igaz, hogy a törvényhozás e tekintetben tett lépést; a kormány kezdeményezése folytán meghozta a törvényt, a mely bizonyos új és létező iparágaknak adó kedvezményeket biztosit és a költségvetésnek indokolásában fel is vannak sorolva mindazon gyá­rak, a melyek megkapták a kedvezményt, de ezen névsor kevesebbet ér valóban, mint a mennyit mutat. Azon kivül igen sok esetben illusoriussá teszik bizonyos iparágak fejlődését azon súlyos terhek, melyeket az igen t. földmivelési minister urnak pénzügyi collegája, az ő minden mértéket túlhaladó físcalismusával virágzó ipartelepek vál­lára rak. Ha t. földmivelési minister urnak e tekin­tetben van jóakarata, akkor igen kérem, hogy hasson pénzügyi collegájára, mert attól tartok, hogy a fiscalismus meg fog ölni sok olyan tyúkot, a mely arany tojásokat hoz közgazdaságunknak és az állampénztárnak. Igen fontos gyári ipar­ágak éspedig olyan mezőgazdasági iparok,melyekre leginkább szükségünk van, mint a szesz és ezukor­ipar, épen a fiscalismus következtében, olyan adózási rendszer alá kerültek, mely ezen iparága­kat egészségtelen alapokra fektette Évek előtt rá lett mutatva, hogy az adó-visszatéritési rendszer, melyet kifundáltak, előbb-utóbb megrontója lesz ezen iparágaknak. Mi ennek kezdetén vagyunk, már nálunk is, de sokkai nagyobb mértékben Németországban, a hol egymaga a ezukoradó a múlt évben 30 millió márkával kevesebb adót hozott mint előirányozva volt. Be fognak követ­kezni nálunk is ezen jelenségek, befog következni a szesznél is, ha idejekorán nem gondol a kormány arra, hogy ezen adórendszer e tekintetben meg­javittassék; és hacsak a pillanatnyi jövedelmet tartva szem előtt, ezt nem teszi meg a pénzügy­minister ur, akkor a földmivelési minister urnak egyik legfontosabb feladatai közé tartozik ezt megtenni. Némi speciális megjegyzéseimet a gyár­iparra vonatkgzólag a részletes tárgyalásra kell halasztanom és most csak egy megjegyzést vagyok bátor megtenni. A t. túloldalról azon szemrehányás tétetett a közgazdasági minister urnak, hogy nincs közgazdasági politikája. Hát t. ház, én megenge­dem, hogy ezen tárczának működésében lehet egy vagy másik kívánni való, meglehet, nem állítom, de meglehet, hogy egyik vagy másik irányban nagyobb erély, nagyobb kezdeményezés volna kívánatos, de a közgazdasági politika az általános­nak olyannyira elválaszthatatlan része, hogy a föld­mivelési minister ur egymaga közgazdasági poli­tikát nem is csinálhat. 0 gyakran kötve van azon általános magasabb — már helyes vagy helytelen — politikai indokok által, melyek a helyzetet uralják. Ha tehát van ok támadásra az országnak közgazdasági politikája ellen, akkor t. ház, ezen vád és ezen támadás nem első sorban s csak cse­kélyebb részben illeti ezen tárczának vezetőjét, illeti az összes kormányt és különösen a kormány vezérférfiát. Én ennélfogva, miután látom, hogy ezen tárcza nemzetgazdasági érdekeinket tőle telhetőleg előmozdítani iparkodik: elfogadom az előttünk fekvő költségvetést. (Helyeslés jobbfe J öl.) Olay Szilárd: T. ház ! (Halljuk!) Nemezé­lom a jelen alkalommal részletezni és felsorolni a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium által elkövetett mindazon szerencsétlen intézkedé­seket és mulasztásokat, melyekben anyagi rom­lásunk és erkölcsi sülyedésünk okai gyökereznek. Elég legyen általában megjegyezni, hogy mind­ezekben leginkább elszomorító az, hogy ezen tényezők nem külső okokban, hanem önmagukban törvényeinkben és azok gyakorlati alkalmazásában keresendők, (Halljuk!) Bajaink kútforrását nem egyébben, mint a kormány rendszertelensége és elvtelenségében, politikai jogaink feladásában, a meghozott törvények végrehajtása körül tanúsí­tott vétkes gondatlanságban párosult hanyagság és a szegény nép nyomorában keresem és látom. (Helyeslés jobbfelöl.) Tiz év előtt a jelen kormány férfiai ugyan­ezen ellenzéki padokról igen sok és szép ígéretet tettek, ezeknek azonban egyikét sem váltották be. A földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minis­7*

Next

/
Thumbnails
Contents