Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-50
50 50. országos ülés jausár 17. 1885. magyarajkú lakosságnak jogegyenlőség illusoriussá tétele czéloztatni azon irói és parlamenti csoport által, melyet gróf Apponyi Albert képviselőtársam csak minap oly találóan jellemzett. Hazánk közgazdaságának minden esetre a földmívelés az alapja. Teljesen egyetértek ennélfogva Tors Kálmán képviselő urnak azon nézetével, hogy mindenekelőtt extensive kell ezen ágat művelni, hogy mindenekelőtt ebben kell törekednünk excellálni. Bármennyire növekedjenek is azon nehézségek, a melyeket oly ékesen ecsetelt gróf Károlyi Sándor képviselő ur, sőt épen ezen nehézségek növekvése folytán a mezőgazdaság érdekeivel mindenekelőtt kell foglalkozni. Azonban radiealis mentőeszköz a gazdaság bajainak megszüntetésére is, mint gróf Apponyi képviselő ur helyesen monda, csakis az iparnak erőteljesebb fejlesztése, mely megvéd bennünket attól, hogy kiválólag a kivitelre legyünk utalva, mert saját termékeinket feldolgozza, megtakarítja az országnak a munkabéreket, emeli a fogyasztási képességet és az ország anyagi erejét. E feladat megoldásának előmozdítása pedig szintén e tárcza keretébe tartozik. Ezen feladat nem ellenkezik a földmívelési érdekek előmozdításával, hanem azokkal párhuzamosan jár. Ezen feladat fennáll ugy a kisipar, mint a gyáripar irányában. A kisipart különben nemcsak nemzetgazdasági okokból szükséges fejleszteni, fentartani és támogatni, nemcsak azért, hogy a mennyire lehet, a helyi szükségleteket fedezze a helyi iparosság, nemcsak azért, hogy a külföldi czikkek behozatalától a lehetőségig megóvjon bennünket, hanem socialis okokból is. Mert azon középosztály, a mely megfelelne a 19. század követelményeinek, Magyarországon még nem létezik. Igen egyoldalú még azon osztály, a mely nálunk a polgári középosztály functióit teljesíti. Közbevetőleg foglalkoznom kell épen ezért azon finom distinctiókkal, melyek az állam és társadalom közt újabban tétettek, ez új thémával, mely a költségvetési vita kezdetén hozatott fel a túloldalon. Őszintén szólva, én ezen okoskodásokat, bármilyen elmések és élvezetesek legyenek is, gyakorlati értékííeknek nem tartom. Mert a nézetek e tekintetben először is igen különbözők. Grünwald igen t. képviselőtársam az államot egészen tehetetlennek s rendkívül gyöngének mondja, Beksics t. képviselőtársam a társadalmat vádolja ilyen gyöngeséggel és tehetetlenséggel. Én azt hiszem, hogy ellentétet állítni fel az állam és a társadalom közt lehet oly álínmokban, hol a nemzet felett idegen hatalom uralkodik. Lehetett tehát ellentétbe hozni a magyar társadalmat az állammal az osztrák absolutismus idejében. Ma nem lehet. Én azt mondom, az állam annyit ér, a menynyit a társadalom. Ez csak parafrasisa azon, persze csak részben igaz mondásnak, hogy minden népnek csak olyan kormánya van, a milyent megérdemel. T. ház! Én ugy hiszem, hogy azon az osztrák absolutismus alatt háttérbe szorított és kiéheztetett magyar társadalom az alkotmányos idő kezdetén nagyban hozzájárult, hogy az állam vagy mondjuk az államhatalom sok tekintetben corrumpáltassék és most az államhatalom ez adósságot a társadalomnak bőségesen visszafizeti. Visi t. képviselő ur ugyancsak a 48-as egységes, deciocraticus társadalmat akarja ismerni. Ezen társadíilom létezhetik a papíron, törvényeinkben, az életben, a valóságban nem létezik. Visi t. képviselő ur kívánhatja, hogy létezzék, de nem állíthatja, hogy létezik. Pár rövid évtized alatt nem enyésztethető el oly gyorsan a különböző vallások, fajok, nyelvek és osztályok különbözősége és gyakran érdekellentéte. Hiszen most is igen sokan, ha társadalomról beszélnek, csak a gentryt értik. Ütni akarják a gentryt és ütik a társadalmat. De ettől eltekintve, én bátor vagyok Visi t. képviselőtársamat arra figyelmeztetni, hogy a demokratia egymaga még nem jelenti a szabadságot. Mutatja ezt Francziaországpéldája III.Napoleon alatt. Ott volt egy egészen democraticus társadalom, mely megfért a caesarismussal. Ez dédelgette ugyan az anyagi érdeket, meghonosította a szabadkereskedelmi irányt, mely ellen oly nagy most a reactio Európában, modern alakba öntötte a római „panem et circenses" mondatot, de mégis szabadságellenes volt. Visi t. képviselőtársamnak liberalis-demokraticus és szabadkereskedelmi lendülete annyira irtózik a társadalomnak létező, meg nem szüntethető természetes tagoltságától, de ugy látszik, nem irtózik annyira a caesarismustól, mely jelentkezhetik Jparlamenti dictatura alakjában is, mely az alkotmányos új formák, a formák szigorú megtartása mellett mégis nem felel meg a valódi szabadságnak. — Erre egy példa III. Napóleonnak Corpslegislativje, gondolom, vannak közelfekvő más parlamenti példák is. Tehát t. ház, azon törekvés, a mely anyagi eszközök által is iparkodik valódi középosztályt teremteni, az nem democrata-ellenes, az jogosult és egyik eszköze ezen törekvésnek — a mint emiitettem — a kis iparnak emelése, fejlesztése értelmileg, vagyonilag, társadalmilag, sőt politikailag is. Azt hiszem, ez által biztosabban lesz megvédve nálunk is a szabadság és a jogegyenlőség, ha a városoknak lakossága, a polgárság politikai tekintetben^ is nagyobb súlyt fog vethetni latba mint ma. És e tekintetben t. ház, el kell ismernem, hogy e tárcza vezetője igenis tett valamit, hogy ő végre is eleget tett elődei ígéretének. 0 terjesztette elő az ipartörvényt. És ki támadta meg leginkább azt. Kezdetben legalább ?
