Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-49

49. országos ülés január 16. 1885. 45 turbulens pap az, a ki így nyilatkozik, a kivel a magyar katholikus papság solidaritásban nem áll. A mi az elsőt illeti, hogy sajnálatra méltó az enyémhez hasonló fellépés: bátor vagyok kérdezni, ki inkább sajnálatra méltó, ki szóval és Írásban hangosan kürtöli a magyar nemzetnek fülébe: íme itt van három főellenséged, itt a keresztény elveken alapuló magyar nemzeti culturádnak három legveszedelmesebb felforgatója, a talmud-zsidóság, az ebből született szabad-kőmívesség és mindkettőből származott intransigems liberális szabadelvűség; vájjon ki szánandóbb, az-e, a ki ezekre figyelmezteti a magyar nemzetet, vagy pedig azok, kik a mind fenyegetőbben közelgő közös veszély ezen hangos hirdetőit mibe se véve, vagy inkább mint a dúló török-tatár idejében, a rémséges közveszély bátor hirdetőit szidva, lethargieus álmukat tovább folytatj ákl A mi pedig Jánosy t. képviselő ur ama megjegyzését illeti, hogy hiszen az ilyen fajta meggyőződést csak kevés pap van az országban, ki követné, csak néhány turbulens, kivel a magyar papság solidaritásban egyáltalában nincs: már t. ház, én ezt tökéletesen aláírom és helyeslem, hogy az intransigens liberális többség éljenzéssel és helyesléssel fogadta Jánosy t. képviselő ur ezen nyilatkozatát. Én velem egyelőre a magyar katholikus papság solidaritásban nem áll, de én azon egynehány turbulens pap sorába tartozom. Hogy nem áll velem solidaritásban a magyar nemzeti papság, azt bebizonyította az utolsó választások alkalmával. Mi az új onnan született keresztény párt, (Élénk derültség) mely párt zászlójára felirta a kereszténységnek védelmezését, programmbeszédeinkben egytől-egyig elmondottuk, hogy mi híven ezen zászlóhoz a politikai, társadalmi és erkölcsi élet minden árnyalatában, az érzések minden nyilvánulásábau, a nemzeti fejlődés minden mozzanatában, de magában a törvényhozásban is, mindenben a keresztény eszmék és tanok érvényesítését akarjuk előidézni, hogy a szőnyegen lévő — akár tagadtatik, akár nem — szőnyegen levő zsidó kérdést is nem fütykösökkel, nem botokkal, nem zsidóüldözéssel és kiűzetéssel, hanem békében, keresztényi szeretetben törvénynyel akarjuk megoldani. (Élénk derültség.) Midőn mi ezt kijelentettük, a katholikus papság a maga nagy tömegében, nagy zömében nem vetette latba erkölcsi, anyagi, politikai és társadalmi befolyását a mi győzelmünk érdekében. Csalódik azonban Jánossy képviselő ur, ha azt gondolja, hogy ez azért történt, mert velünk, a keresztény elvekkel és a keresztény tanokkal solidaritásban nem áll. Ez történt azért, mert a magyar katholikus papság a maga sajátságos békülékeny és türelmes engedékenységének, nevelésének, felfogásának, eszme- é s érzemény világának megfelelő prononcirt cnnservatiós életirányzata folytán addig ( megy, addig tart minden kormánynyal, tehát a jelenlegivel is, mert a katholicismus nincs kötve kormányformához, még azt az elévülhetetlen keresztény elvek, tanok és joguk feladása és elárulása nélkül teheti, mig a reménységnek csak egy szikrája is van benne arra nézve, hogy a jelen magyar nemzeti kormány végre valahára elhagyja modern, új, pogány és keresztényellenes irányát és megint visszatér a keresztény elvekhez. De ha ezen reményében is csalatkoznék a magyar kathokus papság és látni fogja a küszöbön levő főrendiház reformálása alkalmával, hogy a katholicismusnak elvei, tanai és ősi jogai s jogos érdekei is csak ugy fognak kiküszöböltetni, mint itten Trefort érdeme folytán a budapesti katholikus jellegű és eredetű egyetemből, az igazságszolgáltatásból, a törvényhozásból és az egész életből, akkor látni fogja a magyar katholikus papság, hogy eljött az idő arra, hogy a legközelebbi választásoknál latba vesse erkölcsi, anyagi, politikai és társadalmi befolyását és akkor biztosíthatom Jánossy képviselő urat, hogy azon képviselő urak, a kik ily befolyás alatt lettek megválasztva, nem az intransigens liberális párt padjain, hanem itt fognak ülni. Mindez azonban csak a jövő dolga, most csak az a való, hogy a magyar katholikus papság a legutolsó választások alkalmával velünk, a keresztény párttal solidaritásban nem állott. Ha tehát ez áll, legyen szabad azt a komoly kérdést intézni a ministereinök úrhoz, vájjon mi alapon és mi okból, mi jognál fogva, a vallásszabadság, vallásegyenlőség melyik ágazatánál fogva, mily lelkiismerettel merte ő parlamentaris ministeri visszaélését odáig vinni, hogy a magyar katholikus papságnak az egész országot megdöbbentve mert eddig soha nem hallott s az általam imént mondottak alapján soha nem érdemlett legfelsőbb megdorgálás jusson osztályrészül. Elnök : Kérem a t. képviselő urat, ne tessék parlamentáris visszaélésekről beszélni olyanokban, a melyekről maga a képviselő ur tudja, hogy nem a parlament befolyásával történtek. Különben az uralkodó eljárását a parlamentekben bírálat alá vonni nem szokásos. (Helyeslés jobbfelöl.) Zimándy Ignácz: T. ház! Ez szerintem oly ministeri visszaélés, hogy én kimondani merem azt, hogy csodálom, hogy ezen ministeri visszaélés nyomán az egész nemzet, mint egy ember, nem fogott fegyvert (Nagy deräl'ség a jobboldalon) í. i. a monstre-depuíatiók és monstre-petitiók fegyverét, hogy a magyar nemzet nem utasította képviselőit oda, hogy vád alá helyezzenek oly ministert, a ki ily mérvű ministeri visszaéléssel tudja meglepni a nemzetet. T.ház! x Censeo Karthaginem este delendam

4 szokta volt mondani Cato minden beszédje végén. Én nem vagyok Cato, hanem megengedi nekem a t. ház, hogy valamint Cato az i imént említett szavakkal zárta be beszédjét, hogy