Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-49
46 49. országos ülés ja.un:'.r 16. Í8S5én beszédem végén megemlékezzem az igen t. cultusininisterrőL (Nagy derültség jobbfelöl.) Még nem is végeztünk az igen t. cultusminister urnak pozsonyi beszédjével, már is egy új pohárköszöntőjével lepte meg a politikai világot. Majd felemlítem és felolvasom annak egész tartalmát is, de előbb legyen szabad ezen pozsonyi beszédre még reflectálni. Ezen pozsonyi beszédben t. ház, a cultusminister azt állította, a mit én már egyszer itt megczáfoltam; hogyhakatholikus papság általában nagyon szegény. Én már bebizonyítottam és kimutattam, hogy ngy általában, a mint ő felemlítette, nem szegény, mert a katholikus papság háromnegyed része igen tisztességesen el van látva ruházattal, tisztességes lakással, tehát nagy többségben nem szorul segélyre. A mi a papság egy negyedrészét illeti, a congrualistákat, a kik csakugyan rászorulnak némi segítségre, ezekről biztosítom a t. cultusminister urat, hogy ezek néma cultusminister úrtól várják a segélyt, mert timent Danaos et dona ferentes, hanem várják a legközelebb életbe léptetendő katholikus autonómiától. Elnök: Kérem a congrualisták nem tartoznak a dologhoz, (ügy van! jobbfelöl.) Márhat napja folyik a tanácskozás, ne méltóztassék a ház figyelmét ide nem tartozó dolgokkal fárasztani. (Helyeslés jobbfelől.) Zimándy Ignácz: De eltekintve mindentől, tegyük fel, hogy a cultusminister urnak igaza van, mert nem is rectificálta kijelentését,hogy egyáltalán olyan általános szegény a katholicus papság, akkor épen azon körülmény, hogy a katholikus alsó papság ennek daczára sem áll oda, a hol bizonyos liberális praestatiök fejében kanoniákat osztogatnak, nem áll a cultusminister ur kegyenczeinek táborába, hanem marad azon téren, a melyen talán még sokáig csak lenézést, meghurczoltatást várhat jutalmul, épen ezen körülmény bizonyítja, hogy annak az eszmének roppant hordereje, kiszámíthatlan jövője van, a melyért épen szegény férfiak tudnak lelkesülni minden kilátás nélkül anyagi jutalmazásra és bizonyítja e körülmény azt is, hogy a katholikus papság mint a református és evangélikus papság közt, valamint mindig voltak és most is vannak oly szilárd jellemű férfiak, a kik független állásukat megtudják tartani és a kikre alkalmazhatók Horatius eme szavai: En justos et tenaces propositi viros etc. Ezzel befejezhetném előadásomat, de néhány szóval bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat Fenyvessy képviselő urnak tegnap elmondott beszédére. E beszéd egész tartalmát magamévá teszem s aláírom, csak egyet mondott, a mi a történelemmel nem egyezik meg. 0 t. i. felemlítette az őskor hét bölcsét és ezek közé Catót is sorozta. Engedelmet kérek, a történelem igazságának nevében bátor vagyok kijelenteni, hogy az őskor hét bölcsének nevei ezek: (Halljuk! Halljuk!) Solon, Thales, Pittacus, Bias, Chilon, Kleobulus és Periander. Itt Cato nincs. Végül bátor vagyok megjegyezni Wahrmann képviselő ur azon megjegyzésére, (Halljuk!) hogy előkelő gondolkozás kinek tulajdona, kinek nem, azt tartom, ezt meghatározni Wahrmann képviselő ur nem lehet hivatva, mert olyan férfiú, a ki tegnap azt mondta, hogy mindazokat, a melyeket ő felőle Rácz Géza képviselőtársam felemlített, választói előtt nem mondta; ma pedig azt mondja, hogy igenis ő azt említette, habár nem szóról szóra ugy, mondom, olyan férfiú, a ki tegnap feketének állította azt, a mit ma fehérnek állít: az nem lehet hivatva arra, hogy valakinek az előkelő gondolkodásmódról instructiót adjon. Nem fogadom el a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi tárcza költségvetését. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal különböző padjain. Derültség jobbfelől.) Elnök: Fenyvessy Ferencz képviselő ur félremagyarázott szavai helyreigazítására kér szót. {Halljuk!) Fenyvessy Ferencz: Szabad kérnem a t. házat egyetlenegy perezre személyes kérdésben. (Halljuk!) Az előttem szólott igen t. képviselő ur kegyes volt igénytelen tegnapi beszédemet szíves figyelmére méltatni. Midőn ezt neki ünnepélyesen megköszönném, egyúttal arra kérem, hogy máskor, ha szives lesz szerény beszédemre reflectálni, ajándékozza meg azt és csekélységemet valamivel több figyelemmel, mert nem mintha tagadni merném és akarnám, hogy a mit felhoz, én nem mondtam volt, hanem mondtam azon különbséggel, hogy azért még sem én vagyok felelős, mert én azt mondtam, hogy egy érdekes könyv jelent meg 1614-ben Kasselben. Ezen reges régi mulatságos könyvvel szívesen szolgálok a t. képvdselo urnak, a kiről tudjuk, hogy régi mulatságos könyvekkel szeret foglalkozni. (Elénk derültség és tetszés.) És igy ezen rectiíicálás engem nem érhetvén, kijelentem a t. képviselő ur kedélyháborgatásának megnyugtatása végett, hogy mihelyt az úristen engem azon situatióba hoz, melytől, hogy a törvény szavaival éljek „Isten szent kegyelme engem messze távoztasson* s melybe a 200 évvel ezelőtt élt szerző jutott, hogy t. i. én is meghalok, msyd ha találkozni fogok vele a túlvilágon, leszek bátor a t. képviselő ur rectificätióját neki tovább adni. (Derültség !) Elnök: Még Szalay Imre képviselő urnak a mai napra beadott határozati javaslatát méltóztassék a t. ház meghallgatni.
