Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-49

80 49 országos ülés január 16. 3SS5. r emelkedik 1,000 frtig. Es ha tekintjük, hogy a homoksivatagokon semmi jövedelem nem érhető el, ép ugy, mint a hegyoldalon és ha szőlővel be van ültetve, egy hold legalább 10 hectolitert terem és ennek ára 100 frt, tehát holdankint 100 frtot jövedelmez, ha tekintjük, hogy midőn ezen homokterületekről az állam semmi jövedelmet nem kaphat, mihelyt szőlővé lesz, annak adója holdanként 4—5 frt. Ha ezt vesszük fel, akkor mindenki igazat fog adni, hogy ezen czikket fel kell karolnunk, hogy ebbe kell jövő reményünket vetni. De azt mondhatja valaki, hogy most beszélek a szőlőtermelésről, mikor itt van a phylloxera. A phylloxera iránt lehetnek ez embereknek különféle nézeteik, én megvallom, azt tartom, hogy ettől óvakodnunk kell minden áron, mint a tűztől, mert megtörténhetik, hogy jövőre legj'obb szőlőinket el fogja lepni. Daczára ennek, azt mondom, hogy Magyarországnak bortermelő országnak kell maradni, csak ismerjük fel a kincset, mely a szőlőtenyésztésben fekszik. (Helyeslés.) Meglehet, hogy legnevezetesebb szőlőhegyeink elpusztulnak, de lehet, hogy egy másik kopasz hegyoldal fog szőlőhegygyé átalakulni vagy homoksivatagaink, melyek parlagon hevertek, fognak szőlőhegyekké válni, rendszeres kezelés, okos ültetés mellett, ha nem oly sűrű, összedugott módon kezeljük a szőlőt, mint a hogy a kendert szokás ültetni. Ekként ugy, mint a midőn egy község, melynek házai náddal voltak fedve, leég, újra épül és házait zsindelylyel fedi, mondom ekként egész szőlőtermelésünk az újjá alakulás által még nemzetgazdaságilag nyerni fog. Igaz, hogy egyes gazdákat nagy csapás fog ez által érni, de tekintve hazánk helyzetét és szőlőtermelésünket ismerve, Magyarországnak, a magyar nemzetnek a szőlőtermelésről lemondani, arra hivatását feladni soha nem szabad. (Igazi a ssélsö haloldalon.) Igaz, hogy a termelésnél fő az, hogy nagy költséggel, nagy áldozatokkal ne járjon, mert meglehet, hogy oly terület, melyet ma beültetünk, 10 esztendő múlva ismét áldozatul esik és csak újítás által tarthatjuk meg azon szerepünket, hogy az első szőlőtermelő ország legyünk a világon. Ne vegye a t. ház öndicsekvésnek: szenvedélyes szőlőmívelő vagyok. (Bálijuk! Halljuk!) Hiszen már 45 év tapasztalata van mögöttem, mióta szőlőt termelek. 30 esztendeig tapogatóztam és az idő alatt nem hogy hasznomra, hanem inkább talán még káromra is vált a szőlőtermelés. 15 esztendő óta azonban szőlőmívesnek tartom magam és megvallom, sokszor el is mosolyodom azon theoreticus előadásokon, melyeket erre nézve olvasok. Kimondom őszintén: egyszerű pusztai lakos vagyok, gazdaságom a legfőbb örömem, szép szőlőm van, melyet mintegy tanulmány tárgyává tettem és 12 év óta, mióta eke alá vettem a szőlőtermelést, mondhatom, azóta bámulnom kell az eredményt és sajnálom azt, hogy Magyarországon az eke munkája még alig látszik. Midőn én franczia lapok után olvastam, hogy Francziaországban ekével munkálják a szőlőt, mint úttörő neki mentem vaktában és a magam esze után tett munkám ugy sikerült, hogy most az egész vidék oda jön bámulni a termés bőségét, a tolnamegyei gazdasági egyesület vizsgálat alá vette a dolgot és már a határbeliek 10—40 hold táblákat eke alá ültetnek. Tapasztalatom szerint tehát nem nagy költséggel, nem költséges rétegezéssel, hanem jó előmunkálat után lehet szőlőt ültetni és igy előkészülhetünk arra, hogyha 10 esztendő alatt szőlőnk a phylloxera által ki is pusztíttatik, azt nagyobb költség nélkül újíthatjuk. Miért riadnánk vissza tehát az újítástól, hiszen a búza földjét egy esztendőig ugaron hagyjuk, miveljük és két esztendőt feláldozunk arra, hogy terméshez jussunk, akkor azután egyszerre jön egy köd és vége van a remélt termésnek. Ha tehát ilyen bizonytalan termésért két esztendei szorgalmat áldozunk fel, miért ne áldoznánk a szőlőért 10 esztendei szorgalmat és miért ne készülnénk elő arra, hogy a bekövetkezendő pusztulás ellen védve legyünk ? Én, t. ház, nem tartom jogosnak azon tendenciát, hogy még a mi unokáink is a mostani rosszul mívelt összedugott szőlőhegyek tulajdonosai legyenek. Mert egy szőlőt, a mely évenkint meg nem adja a 40 hectoliter bort, szőlőnek nem is mondhatunk. És hol van nálunk erre példa? Terem 5 — 6 hectoliter; a hol már 10 terem, az nagy szó, Nem akarom ezt tovább fejtegetni, csak arra kérem a t. minister urat, legyen kegyes ezen életrevaló mívelési ágat a nemzet figyelmébe äj'ánlani. Megvallom, oly sok jóakaratot láttam a t. minister ur működésében, hogy szemrehányásra, jóakaratát tekintve, egyáltalán nem látom magamat jogosítva. De bocsásson meg a t. minister ur, mint 50 vagy 45 éves gyakorlati gazda, a legjobb akaratú eljárásában is látok olyat, mit máskép kellett volna tennie és olyast, mit meg kellett volna tennie, de nem tett. Lehet, hogy tévedek, de ne vegye a t. ház rossz néven, ha véleményemet kimondom. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur elődje nagy tevékenységgel ministersége utóján oly térre lépett, melyen talán túlköltekezésbe ment épen a phylloxera elleni intézkedésével. De én még azon túlköltekezést koránt sem rosszalom, mert ki kutasson az ország érdekében, ha a minister ur nem, de el kell főleg ismernem, hogy hivataloskodása utóján oly practicus térre lépett, mit kár volt a mostani t. minister urnak egy tollvonással eltörieni. A t. minister ur elődje ugyanis felszólította a megyéket, hogy a maguk kebeléből válaszszanak megyei phylloxera-