Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-64
392 64. or«Agos Ilié; február 4 1S85. Most következik a második kérdés: méltózta tik-e a szakasz szövegét szemben a Lázár képviselő ur módosításával változatlanul fentartani, igen, vagy nem? ([Igen! Nem!) a kik fen tartani kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a szöveget változatlanul elfogadta. Szathmáry György jegyző (olvassa a 5., 6\, ?'., 8., .9., 10. §§-ai, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a 11. §-t.) Lázár Ádám: T. ház ! Miután a jelen törvényjavaslatnak nemcsak az volt czélja, a mint azt az igazságügyminister ur beterjesztette, hogy bizonyos a cvakorlati életben felmerült hiánvok pótoltassanak, hanem egyúttal az igazságságügyi bizottság még- tovább ment, mert bizonyos intézkedéseket felvett, melyek az eredeti javaslatban nem voltak benne. Minthogy pedig a gyakorlati élet még számos oly hiányokat mutat fel, melyekről szerény nézetem szerint ez alkalommal szintén gondoskodni kell, mert különben nem 8 év múlva, a mint most történik, hogy 1877-től, tudniillik ezen törvény megalkotásától fogva, hanem talán a legközelebbi években újabb alkalma nyilik a képviselőháznak ezen gyámsági és gondnoksági törvény módosítása és pótlásáról gondoskodni. Ertem a halottá nyilvánítás esetét, ugyamint a perrendtartásban külön intézkedésben foglaltatik. Azonban itt a 11. §-ban csakis a távollevő' gondnokság alá került leszármazottjának ellátásáról és általában neveléséről van intézkedés téve. Különösen az 1848—49-iki szabadságharcz korából köztudomás szerint még számos eltűntek halottányilvám'tásáról vannak folyamatban ügyek és azoknak hátramaradott családja, a kik azon időből már nagykorúakká lettek, de vannak a későbbi időről, a kikre a halottányilvánítás érdekében intézkedni kell. Azt hiszem, hogy ezekről gondoskodni a jelen törvényjavaslat keretébe tartozik, hogy nemcsak a távollevőket, hanem azok hozzátartozóit is felveszszük. Én ré szemről csak az eszmét vagyok bátor felvetni, ámbár módosítványt is terjeszthetek be, de azon esetben, ha az eszme elfogadtatik, akkor természetes, hogy mindez mint a vele kapcsolatos 12. §. átadandó az igazságügyi bizottságnak, hogy ezen eszmét az illető helyeken — mert több helyen fordul elő — illeszsze be. Ennélfogva magát az eszmét bővebb megfontolás és a törvény keretébe való beillesztés szempontjából ajánlom a t. háznak. Egyúttal bátor vagyok erre vonatkozó módosítványomat is beterjeszteni, a mely igy szól: ?A 11. §. első sorában „távollevő* szó után teendő: „vagy halottányilvánítási eljárás alatt állott", a többi marad. Ezen eszme elfogadása esetében természetes, hogy a szakaszban több helyen előforduló „távollevő" szó után ez mindenütt beiktatandó, azonban ezt a módosítványba nem foglaltam, mert önkényt értetik, hogy ha az eszme elfogadtatott, a szöveg vagy itt Btylariter kiigazittatik, vagy az igazságügyi bizottsághoz utasíttatik vissza. Elnök: Fel fog a módosítvány olvastatni. Hoitsy Pál jegyző (olvassa). Gáll József előadó: T. ház! Bátorkodom ezen módosítványra nézve megjegyezni, hogy ez nézetem szerint merőben felesleges. Ugyanis a holttányilvánítási eljárás nem is indítható meg más mint távollevő ellen és pedig olyan ellen, a kinek tartózkodásáról mitsem tudhatni. A törvényben elő van sorolva, hogy mennyi év kívántatik meg erre és hogy a távollét körülményeinek milyeneknek kell lenni; de minden egyes esetben fel van tételezve, hogy a távollevő holléte nem tudatik és meg nem állapítható az, hogy az illető él-e vagy meghalt. Miután pedig a törvényjavaslat a távollevőkről általában intézkedik, természetesen kiterjed mindazon távol levőkre is, kik ellen a holttányilvánítási eljárás megindítható, vagy megindittatott. Ennélfogva kérem a módosítványnak mint fölöslegesnek elvetését. {Helyeslés jobbfelöl) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve ; ha tehát szólani senki sem kivan, következik a szavazás. Lázár Ádám képviselő ur egy eszmét pendített meg s annak keresztülvitele végett a szakaszt a jogügyi bizottsághoz kívánja visszautasittatni. Ezen kívül ugyanezen eszmére nézve írásban módosítványt is terjesztett elő. Legelőször is azt kell kérdeznem, méltóztatik-e a t. ház a 11. §-t a jogügyi bizottsághoz a czélból visszautasítani, hogy a képviselő ur által itt fejtegetett eszmét abba felvegye? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat kik a szakaszt visszautasítani kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Atöbbség nem kívánja visszautasítani. E szerint a 11. § a bizottság szövegében elfogadtatik. Kérdem már most, méltóztatik-e a t. ház a Lázár Ádám képviselő' ur által beadott módosítványt elfogadni ? Igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, a kik elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. Szathmáry György jegyző (olvassa a 12. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik). Deutsch Lipót: T. ház! Nincs kifogásom a 12. és 13. §. ellen, de ezen két szakasz közé egy külön szakaszt kívánok indítványozni, mely a gyámtörvény 293. §. módosítására vonatkozik. A 293. §-ban ugyanis az iránt foglaltatik intézkedés, hogy a gyámpénztár mily százalékot vesz az árvák kamataiból kezelés czímén és mi czélra fordítja azt. A törvény ezen intézkedése sok alkalmatlanságra, számadási hibákra és zavarokra, ad okot, mert tudvalevő, hogy az árvák pénzkezelése után 77« vétetik és S7« törlesztésre, de
