Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-64
84. országos Ülés február 4. 188§. 393 mindazon pénz, mely magán adósoknak ki nem adható vagy letétbe, vagy betétileg takarékpénztárakba vagy záloglevelekbe helyeztetik el és igy soha sem határozható meg praecise azon tiszta jövedelem, mely után a 10% levonható. Megtörténik ugyanis, hogy egyik félévben a tiszta jövedelem csak 6%%-ot tesz, a másik félévben 6V 10 %-ot, sőt ha igen nagy pénzösszeg áll a gyámpénztárnak rendelkezésére, időlegesen be kellvén azt tenni letétképen valamely pénzintézetbe vagy záloglevelekbe, megtörténhetik, hogy az még 5%-on alul is megy. Ebből azután nem annyira az a baj származik, hogy a pénz elveszne, de származik azon számadási nehézség, mely egy gyámpénztári kezelést úgyszólván lehetetlenné, de minden esetre pontatlanná tesz. Tökéletesen az illetőknek kénye kedvére van hagyva, hogy mit és mennyit fizessenek egyik negyedévben vagy másik félévben a kiskorúnak és ebből azon jóformán indokolt gyanú is származik, hogy az egyik gyámolt kevesebbet kapván pénze után, mint a másik, azt hiszi, hogy ezt a gyámpénztári tisztviselő vagy az árvaszék protectiójának vagy protectióhiányának kell tulajdonítani. Én azt hiszem, hogy egy közpénztárnak, mint a gyámpénztár, hivatása és kötelessége az, hogy egyenlően mérjen mindenkinek, de kötelessége a törvényhozásnak ismét az, hogy ezen egyenlő mérték alkalmazását a lehető legkönnyebbé tegye. Felmerült esetből tudom, hogy a belügyministerium egy rendelettel intézkedett és abban vélt is egy módot találni, mely szerint lehetővé tegye a kamat leszállítását, megengedvén azt, hogy egy átlagot vévén a gyámpénztár azon kamatokból, melyeket a magán adósoktól beszed és melyeket betéteik után kap és ezen átlagjövedelemből engedte a 10-%-ot levonhatni. Az is volt említve azon rendeletben, melyet különben a fennálló törvények alapján czélszerünek tartok, de nem tökéletesnek, hogy félévenkint vagy időnkint állapittassék meg azon összeg, mely egyes árváknak fizettetik. A fennálló törvény intézkedése folytán jobb rendeletet nem lehetett létesíteni. De azt meg fogja engedni a t. ház, hogy a bajt, a melyet volt szerencsém jelezni, a rendelet nem oszlathatja el, hanem csak enyhíti; a gyanút a nagykorúakká váltakban, hogy nekik nem egyenlően méretik más árvákhoz képest, nem oszlathatja el. Én tehát ezen gyanú eloszlatása, de főkép a gyámpénztár kezelésének egyszerűsítése és pontosabbá tétele szempontjából a törvénybe óhajtanék oly intézkedést felvenni, mely kimondja, hogy az árvák pénzei után a gyámpénztár 5°/o kamatot fizet; mindaz, a mi az 57o-on felül marad, a gyámpénztár tartalékalapja javára fordítandó. Bátor vagyok ezen módosítvänyt benyújtani s kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. Indítvány. A 12. §. után egy új 13. §-kéiit KÉPVH. NAPLÓ, 1884—87. IH. KÖTET. tétessék az 1877: XX.t.-cz.;293.§-ának következő módosítása: „A gyámpénztár által az árvák és gondnokoltak pénzei után befolyó kamatokból nekik 5% kamatot fizet, a kamatjövedelem többi része a tartalékalap javára fordittatik," A szakasz |többi része marad. Hoitsy Pál jegyző (olvassa a módosítvänyt). Tisza Kálmán ministerelnök: Mindenek előtt megjegyezni kívánom, hogy ezen módosítvány a törvény oly részére vonatkozik, melyre a mostani egész novella ki nem térj ed és igy kikapva egy részletet a pénztári kezelésből, magában véve nem volna helyes itt eldönteni akarni. De meg kívánom jegyezni még azt is, — ha jól tudtam hallani — a módosítvány azt akarja, hogy kimondassák, hogy a gyámpénztár minden árvának 57°-ot fizet mindenütt, a mi felül marad, az a tartalékalap javára esik —• én ezt nem tartom kimondhatónak, még lényegben sem; mert vagy az az eset állana elő és állott volna kivált régebben elő, hogy az árvák kevesebbet kapnak, mint kaphatnának, mert nem szükséges, a 10% nem veszi igénybe mindazt, a mi az 5%-on felül van, vagy ma már előállhatna az, hogy a gyámpénztárnak reá kellene fizetnie, mert ma már teljes pupillaris biztosítékkal nem mindenütt lehet a pénzeket értékesíteni és igen sok helyen nem ugy értékesítik, hogy az 5%-kal még csak az Összegnek 10%-a is fölül maradna. Megkötni tehát, hogy a gyámpénztár mennyit tartozik megfizetni, mikor ezt nem is lehet meghatározni, mert hisz az az általános viszonyoktól függ, hogy hogyan értékesítheti a pénzeket, azt szerintem nem lehet. Az egyedül helyes az, hogy a mennyi jövedelem csak kiadható, adassék ki az árvák részére. Azért határozza meg a törrény a 10%-ot mint maximumot, melyet le lehet a jövedelemből vonni, mert ismétlem, az az intentiója és szándéka, hogy az árvák mentül többet kapjanak, ezen szándék pedig néhol alul maradna az 5%-on, máshol olyasvalamire köteleznők az árvapénztárt, a mire nem képes, mert képtelen volna többet kifizetni, mint a mennyire a kellő pupilaris biztosíték mellett az árvák pénzét gyümölcsöztetni képes. (Ugy van! jóbbfélöl.) Épen azért, mert ezen határozati javaslat ezen törvény keretébe már alakilag sem való, másrészt lényegénél fogva sem helyes, kérem azt el nem fogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Gáll József előadó: T. ház! A módosítványra csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a mint az szövegezve van, a szakaszszal egyáltalában össze nem egyeztethető s így ha az elfogadható volna, csak elvi elfogadásról lehetne szó, a szövegezést azonban máskép kellene eszközölni. De másrészről nem pártolhatom az igen t. minister ur által bővebben kifejtett okoknál fogva és mert a 10%, mely levonatik, egészen a 50
