Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-64

390 6J- oríssügo ftlé, bíróság előtt az e részben fenálló eljárási szabályok értelmében kimerítő védekezés folytán hozatik az ítélet, a mely fokozatosan felebbezhető a felsőbb bíróságokhoz. Ennélfogva nem szenved kétséget, hogy a garantia csak elegendően meg van adva. Arra nézve, hogy t. barátom difficultálja e szakaszban azt, hogy nincs kimondva az, miszerint a gondnokság alá helyezendőnek saját hibája miatt való elszegényedése kívántatik: bátor vagyok utalni arra, hogy hivatkozik a 4. §. arra, miszerint fenn kell forogni az 1877: XX. t.-cz. 28. §-a értelmében a tékozlásnak, ez pedig minden esetben az illető hibája. Azt gondolom tehát, hogy azon hiány, a melyet t. barátom felfedezni vélt a szakaszban, nincs meg abban. A mi a tulajdon feletti rendelkezés szentségére alapított érvelést illeti, at. képviselő urnak e tekintetben én hivatkozhatnám igen előrehaladt és szabadelvű államok törvényhozásaira, melyek hasonló intézkedéseket tartalmaznak, de ezt nem teszem, mert elégségesnek tartom a szakasz megvédésére, hogy épen ugy mint a közel családok kötelesek elszegényedett rokonaik gyermekei eltartására és épen ez egyik ok, a miért nekik megadatik a jog, hogy a pazarlás miatt való gondnokság alá helyezést kérhessék; épen ugy anyagi törvényeink értelmében a tartási kötelezettség utolsó sorban áthárul a községre s ennélfogva teljesen jogos megvédeni a községek érdekeit is. Én az olyan egyénnel, ki már a pazarlás végstadiuuiába jutott, mert nem az egyszerű, huneni a qualificált pazarlás adhat okot csupán a község fellépésére, a mely pazarlás már odáig terjed, hogy az illetőnek teljes elszegényedésétől lehet tartani, ilyen esetben azt gondolom, a törvényhozás kétségtelenül helyesen cselekszik magának az illetőnek érdekében akkor, ha ezen pazarlés végstüdiumábaii módot nyújt arra, hogy ezen pazarlásnak gát vettessék. Ennélfogva én kijelentem, hogy a szakaszt és pedig változatlanul elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Literáty Ödön: A 4. §. intézkedésének szükségessége annyira ki volt emelve a községek szempontjából, hogy ez irányban a kérdéshez szólni nem kívánok; de épen hogy ezen szakasz által a községek érdekei mt'g inkább biztosittassanak,aszakasz végén egy intézkedést óhajtanék felvétetni. Nevezetesen ezen szakaszból nem folyik az, hogy a községek azon tagjaik ellenében, kiknek elszegényedésétől tartani lehet, felléphessenek, hanem a gondoskodást a községek ezen érdekeire nézve egyenesen a gyámhatóságra bízza s az mondatik, hogy az illetékes gyámhatóság utasítása folytán a gondnokság alá helyezést, az árvaszéki ügyész is kérheti. Azt hiszem, hogy helyesebben fog megfelelni azon intentiónak, a mely e szakaszban foglaltatik, ha ezen jog a községeknek adatik meg azzal, hogy február 4. 1885. a gondnokság alá helyezést a kir. ügyész a gyámhatóság meghallgatásával kérheti. Török Zoltán: Miután az én törekvésen), t. ház, oda irányul, hogy a 4. §. kimaradjon és miután nem ragaszkodom ahhoz, hogy annak helyébe pótlás ne jöjjön, indítványomat visszavonom és Horánszky képviselő ur módosítványáhos járulok. Elnök: Fel fog olvastatni Literáty Ödön képviselő ur módosítványa. Tibád Antal jegyző (olvassa): Módosít vány a 4. §-hoz: „A gondnokság alá helyezést a községek a kir. ügyész által a gyámhatóság meghallgatása mellett kérhetik." Literáty Ödön: A tiszti ügyészt értettem! Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Tisza Kálmán belügyminister és ministerelnök: A t. képviselő ur, a mint ki is jelentette, a tiszti ügyészt kívánja értetni és ezért a királyi ügyészt illetőleg nem is kívánok szólani. De ezen felül még két módosítvány adatott be, mely magát az egész szakaszt kihagyatni szándékozik és a melyre nézve előbb már nyilatkoztam. A két módosítvány egyike Lázár Ádám képviselő uré, mely azt kívánja kimondatni, hogy a munkaképtelenség bekövetkezése is vétessék fel a törvénybe. Én azt tartom t. képviselőház, hogy nem teljesen elszegényedett és nem olyan, a ki a községre szorul, az, a kinek soha semmije se volt, de napszámmal tartotta fenn magát; míg viszont olyanoknál, a kik más helyzetben voltak, bekövetkezhetik az elszegényedés után igen könnyen az, hogy munkával nem tudják magúkat eltartani. Ezért én azt tartom, a leghelyesebb, a teljes elszegényedés feltételei itt kimondva levén, a bíró appretiatiójára bízni azt, hogy bekövetkezett-e azon veszély, hogy t máskép a község tartoznék az illetőt eltartani. Én tehát ezen módosítványt nem fogadom el. A második módosítvány Literáty Ödön képviselő uré. Ezt nem fogadhatom el, mert nem tartanám helyesnek, hogy a község egyenesen a tiszti ügyészhez forduljon, a tiszti ügyész hallgassa meg a gyámhatóságot és akkor procedáljon. A község igen természetesen, akár megmondjuk, akár nem, ha a jog megadatik, ezen törvény alapján a gyámhatósághoz fog folyamodni, de azután a tiszti ügyész csak a gyámhatósággal és annak útján kell, hogy érintkezzék. Én tehát ismétlem, a módosítvänyokkal szemben a 4. §-t fentartani óhajtom azért, mert az egyéni jogot, akár a tulajdon feletti rendelkezést korlátozni én sem szeretem. De minden egyéni jognak mégis van határa, ott, a hol annak feltétlen, vagy talán lehet mondani vétkes felhasználása másoknak árt. Ha már pedig valaki tékozlás folytán jut azon helyzetbe, hogy a községnek kelljen őt eltartani, akkor ő vagyonával ugy rendel-