Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-49
49. országos ülés január 16. 1885. 33 válságot tekintve — a külkiviteli termelést jelen alakjában meghagyni s azt nem megszorítani, de sőt előmozdítani kell. (Helyeslés.) Lehetne az idén, épen a fenyegető válság enyhítése szempontjából, a kincstári termelést is kiterjeszteni. Lehetséges volna ez a már elfogadott költségvetés keretén belől, a nélkül, hogy annak tételei az által a legkevésbé is megzavartatnának. Nevezetesen a költségvetés számítása holdankinti 550 köböl beváltására vanbasirozva, holott a zárszámadás az 1883-ki jó — sőt mennyiségileg igen jó — évről csak 493 köböl termést mutat ki, ha tehát 500 köböl termést veszünk alapul — a mi bizonyára inkább megközelitendi a valót — akkor 821.000 frt különbözet mutatkozik, a mi 8887 hold termésének felel meg. így tehát anélkül, hogy a pénzügyministeri költségvetés alteráltatnék, bátran lehetne a termelést nyolcz-kilenez ezer holddal emelni; az nem sok, de szolgálhatna az is némileg enyhítésül a bekövetkezhető válság esetére, valamint igen jótékony hatású lehet a t. pénzügyminister ur által a múlt év végén kibocsátott adórendelet s ezért nem is mulaszthatom el elismerésemnek kifejezést adni. Ha azon rendelet a pénzügyi közegek által jóhiszemíílegértelmeztetik és vitetik keresztül és a földbirtokos legalább is aratásig végrehajtással nem zaklatta tik, nagyon enyhítőleg fog hatni. Azon esetre pedig, ha az aratás dúsan ütne ki, a közlekedési minister ur feladata akként intézkedni, hogy szállítási calamitások nefoszszák meg a gazdát azon előnytől, hogy terményeit közvetlen az aratás után még jó árban értékesíthesse. Legyen szabad ez alkalommal felemlítenem egyszersmind, hogy idejét látnám már a regale megváltásának is, (Élénk helyeslés. Halljuk!) nem csak hogy végre megszüntessék a feudális állapotnak e maradványa, a mely mindig egy bizonyos ódiummal jár és válaszfalat képez a régi földbirtokos és a volt adózó nép között, de annak megszüntetését ma már nem csak politikai okok parancsolják, de a gazdasági válság is. (Helyeslés.) Hogy a földbirtokosnak legalább egy kis tőke álljon rendelkezésére akkor, midőn az reá nézve mentő eszköz lehet. De megköveteli azt a méltányosság is, hogy az a mi, valakinek jogos tulajdona, ne értéktelenítessék el végképen a törvényhozás tudtával; mert törvényes védelem ma már csak annyiban áll fenn, a mennyiben azt az illető administrativ közegek jóindulata nyújtani hajlandó. Egyebekben helyeslem én mindazokat, miket gróf Keglevich gazdasági helyzetünk előmozdítása czéljából előadott, osztozom azon nézetben, hogy sem a társadalom egyedül, sem a kormány egyedül, hanem csak karöltve valósíthatják meg azokat. A kisbirtokoson, a népen hitelszövetkezetekkel sok helyütt lehet segíteni, a földműveléssel rokon iparágak fejlesztése az én véleményem szeKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. rintis egy főfeltétel. Ez főleg a szesztermelés volna, de nem áll-e ennek útjában adózási viszonyunk? Ennek, valamint a földjavítási bank szervezetének előleges tanulmányozása szükség es. A canalisatio, az öntözés, a felvidéki rabló erdőgazdaság megszüntetése és a kopár hegyoldalak új befásítása, mind igen helyes eszmék, azzal kapcsolatban kellene járni az alföld befásításának, terméketlen homokpuszták erdőkké átalakításának és a faszegélyezéseknek. Erre természetesen törvényhozási intézkedés is kívántatnék. Meg vagyok győződve róla, hogy a földmivelési minister ur minden helyes eszmét felkarol és eddigi mííködése — s ezért csak őszinte elismerésemnek adhatok kifejezést — nyújt garantiátaz iránt, hogy ezután is minden lehetőt el fog követni a. földmíveíés érdekeinek előmozdítására. Elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Petrich Ferencz: T. ház! Midőn mint az országos törvényhozó testületnek egyik szerénytagja, legelőször vagyok bátor nyilatkozás! jogommal élni, ismerve a már elmondott igazán nagyszabású beszédeket, ismerve azok nagy hatását és tudva, hogy a vita alatt levő tárgynak minden részlete ki van merítve, őszintén mondom, aggodalom fog el, érzem feladatom nagy súlyát. És ha mégis hozzászólási jogommal élni akarok, ezt csakis a gazdaság terén szerzett 50 éves tapasztalásom és azon tudat nyomán teszem, hogy a t. ház türelmével visszaélni nem fogok, hanem az anyagi téren maradok. (Halljuk!) Hazánk viszonyait tekintve, mint termelő ország felvirágozására és jólétére országos közkormányzati tárczáink között egyiknek sincs annyi fontossága, mint a földmíveíés-, ipar- és kereskedelmi ministeriumnak. (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert ha közkormányzatunknak ezen ágazata hazafiúi erélylyel, érdekeink kellő felkarolása mellett szilárd kezekkel vezettetik, ebből ugy az egész nemzetre, mint a földmívelési osztályra csak jólét szivároghat, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a közkormányzat útja mintegy megkönnyittetik s az általános jólét érzetében az osztályok között a súrlódások ugy vallási, mint társadalmi tekintetben megszűnnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mégis t. ház, ha e komoly kérdésnél és a bajok orvoslásánál oly eltérő nézeteket találunk, hogy mindaddig a mig hanyatlásunknak ugy közgazdasági, mint általános szempontból okát el nem találjuk és rá nem mutatunk: addig a gyors és sikeres orvoslás csaknem lehetetlen. Az ok pedig oly egyszerű, nem az egyedüli, hanem a íőok, hogy ha arra mintegy mondhatnám ösztönszerűleg rá nem akadunk, ennek oka csakis a túloldalnak, a kormánypártnak a hatalomhoz való görcsös ragaszkodása. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Jól tudja e párt t. ház, hogy a mint ezt elismerik, 5
