Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-49

32 4$. országok ülés január 16. 18S5. not nem ad, legfeljebb csak mint a szántóföldek javítására szolgáló eszköz lehet abból indireet haszon. A lótenyésztést hasonlókép nem lehet általánosan .'ajánlani, mert az csak nagy birtokon űzhető észszerűen, a hol a ménes számára nagy complexumok állnak rendelkezésre, mert istállón vagy szűk korIátok között nevelt csikónak izmai nem fejlődhetnek ki annyira, hogy az a kor igényeinek megfelelő legyen. Marad tehát a marhatenyésztés. És mily nemű marhatenyésztést értenek tanácsuk alatt? Egyszerűen a tenyész- ég igavonómarha nevelést-e f vagy azon — hogy ngy mondjam — iparszerü állattenyésztést, a hol borjú korától istállón tartva már 3 éves korában, mint keresett hizó marha értékesíthető? Azt hiszem, hogy az utóbbit komolyan nem tanácsolhatják, mert ez már annyira fej'lett és nagy befektetéssel járó magasabb gazdálkodási módot feltételez, hogy az általános követésre nem ajánlható. Maiad tehát a hazai faj' marhanevelés, — gulya tartás. Beismerem, hogy az bizonyos adott körülmények között hasznos lehet. Bizonyára helyes és czélszerfí az ott, hol azt a gazdasági viszonyok indicálják; a hol homok vagy szikes legelök, a hol alantasabb fekvésű vagy bizonytalan termőképességű szántóföldek szolgálhatnak legelőül. Ez általában szokásos is az alföldön. És miként áll a dolog ott ezen marhatenyésztéssel ? A száraz forró nyári időjárás miatt egy darabra két hold legelőt szokás számítani a mely egy darab marha legelőjének értéke 8— 10 forint, azaz holdankint 4—5 forintjövedelmet képvisel; hogy ennél nem több, sőt ennyi is csak kedvező körülmények között, szívesen késznek nyilatkozom annak részletes bebizonyítására, nem akarván most a t. ház becses türelmét hosszas gazdasági fejtegetésekkel fárasztani. Már most kérdem, hogy az, a ki 2—2 forint 50 krt fizet adót holdankint, a kinek földje 200 forint értéket képvisel, miként érje be 5 forint jövedelemmel? mert legyen azon föld bármely első osztályú is, azért még sem él meg azon több marha a nyári száraz forróság miatt. Komoly-e tehát azon tanács, hogy mondjunk le a gabonatermelésről és térjünk vissza az azelőtt félszázaddali állapotra, érjük be kevesebb jövedelemmel, akkor midőn terheink óriásilag fokozódtak. Igenis, a kik azt mondják, hogy haladjunk tovább, canalisaljunk, irrigatióval segítsünk legelőink kopárságán, fokozzuk rétjeink termőképességét és egy fejlettebb gazdálkodás mellett hozzunk be helyesebb arányokat a magtermclés,állattenyésztés és a gazdasági ipar között. Igen, a kik ily tanácsot adnak, azoknak igazuk lehet; és ott a hol a gazdasági viszonyok azt megengedik, helyesen cselekszik, a kik ily kisérletre vállalkoznak. De a kik egyszerűen azt mondják; menjünk át az állattenyésztésre, nem veszik figyelembe még azt sem, i hogy maga az átmenet egy gazdálkodási módról a másikra mindig sok áldozattal jár és nagy befektetést igényel, a mi válságos időben egyáltalában ki sem vihető. Mindaddig,mig gr. Keglevich által contemplält nagyobb befektetéssel járó nagyobb productio, szóval fejlettebb viszonyok nem állnak be, mindaddig nem marad más hátra az alföldnek, mint ezentúl is állattenyésztéssel foglalkozni ott, a hol ezt a viszonyok indicálják; ott pedig, a hol a talaj arra alkalmas, ezentúl is csak búzát, repczét és dohányt termeszteni. (Igaz!) Fájdalom, hogy az utóbbi ezikknél is rósz szabbult a helyzet; mert igaz ugyan, hogy az állam jövedelmei emelkedtek az egyedárúságból, de a termelés ügye nem haladt, sőt azon szép lendület, melyet a külkiviteli termelés ezelőtt néhány évvel birt, hanyatlott, mert ma a helyzet bizonytalansága miatt a külkiviteli kereskedők szerződni részint nem mernek, részint ürügyül felhasználják arra, hogy nyomottabb árakon vehessenek, mert az mondatik, hogy a külkiviteli termelés ugy is meg fog szüntetni, A mi már eddig is sokaknak jelentékeny kárát vonta maga után, azért is még többek megkárosodásának megakadályozása czéljábóí helyesnek látnám, ha a pénzügyminister ur nyilatkozni méltóztatnék, ugy a termelők, valamint a kereskedők megnyugtatására, hogy a külkiviteli termelést nem megszorítani, hanem inkább fejleszteni hajlandó. (Helyeslés.) Mert ez — különösen pedig jelen viszonyaink között egy — igen fontos közgazdasági érdek. A kincstári termelésről részletesen szólani ez alkalommal helyén nem látom, kötelességemnek tartom azonban a t. pénzügyminister ur figyelmét felhívni azon nagy elégedetlenségre, melyet az idei beváltás sok helyütt előidézett. (Halljuk! Halljuk !) Az idei költségvetésnél nem szólaltam fel e tárgyban, mert bevárandónak véltem a beterjesztendő törvényjavaslatot, melyről előre is feltételezni akarom, hogy az nem csak egyoldalúlag az egyedárúság, de egyszersmind a termelés emelését is szem előtt tartja. Mert téves azon nézet, mely a vita folyamán itt a házban nyilvánult, mintha e kettő ellentétben állana egymással. Én annyira fontosnak tartom a dohánytermelést, hogy ha annak érdekét ellentétben levőnek látnám az egyedárúsággal, egy pillanatig sem haboznék az utóbbit feláldozni. De meggyőződésem, hogy a kettő együtt megfér, de sőt egy helyesebb és czélszerübb termelés előmozdítására az egyedárúság vezethet leghamarább. És ha majd a kincstár helyes intézkedései folytán oda jutottunk, hogy jobb minőséget producálunk, akkor lehet majd csak arra gondolni, hogy az állam vegye át a külkereskedelmet is. De csak is akkor, addig pedig minden ily kísérlet káros lenne — különösen a fenyegető