Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-62

US 02. orsiágos ölés junnár 31. 1885, A birák létszámának szaporítását az ügyfor- | galom emelkedésével, ezt az egyenes adók időközi kivetésével indokolj.': a minister ur. Terhes vád ez adórendszerünk és illetékkiszabásunk ellen; mert ha a kivetés igazságos lenne, bizonynyal oly sok felfolyamodással nem találkoznánk, pedig hány igazságtalanul megrótt ember nem folyamodhátik fel azért, mert a törvény a felfolyamodhatás eseteit korlátozza; de főleg azért is, mert további szomorú tapasztalatokból azt a meggyőződést meríthette, hogy Magyarországon az adózónak soha sincsen igaza, (ügy van ! a szélső bal felöl.) Hegedűs t. előadó ur jogbiztonsági tekintetből is szükségesnek látja a személy szaporítást. Fájdalom, jogbiztonságot nálunk az adófizetés terén hiába keresünk, oly rendszabályok és utasítások vannak, a melyek az adófizetőt védtelenül szolgáltatják ki a fiscusnak. {ügy tan! a szélső baloldalon.) Felfolyamodni csak ritka esetekben lehet s igy e törvényszék is csak e ritka esetekben segíthet s igy nagyon drága palliativ szer. A személyzetszaporításnál feltűnik előttem a nagy szolgaiétszám, 9 biróra 7 szolga esik. Egyáltalában nálunk a hivatalszolgákkal roppant nagy fényt űznek. Én más országokban — az egy Törökország kivételével — annyi tétlenül ácsorgó szolgát nem láttam, miként az nálunk a ministeriumoknál s más hivataloknál is tapasztalható. A ministeri előterjesztés indokolása már előre rémítget, hogy 1887-ben új adókivetés foganatosíttatván, a felfolyamodások tetemesen fognak szaporodni s igy előre sejthetjük, sőt el lehetünk rá készülve, hogy akkor ismét a személyzet szaporításával fogunk találkozni, mert e kormánynál a hivatal-alkotás valódi mániává vált. De talán.a jó ég meg fogja hazánkat óvni attól, hogy még akkor is az önök népnyuzó adóés illetékrendszere álljon fenn; higyjük, hogy odáig a gondviselés meg fogja menteni e szegény hazát a közösügyes rendszer hét csapásától. (Halljuk!) Nem szavaztuk meg magát a törvényt s nem vagyok hajlandó megszavazni az előterjesztésben kért összeget sem, főleg ily felületes indokolás után s ily elhamarkodva; ez okon csatlakozom a Lázár Ádám képviselőtársam határozati javaslathoz, esetleg módosításához is. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mocsáry Lajos: T. ház! Csatlakozom előttem szólott t. barátomnak azon megjegyzéséhez, hogy nem helyes ezen előterjesztésnek ily rögtön való tárgyalása. A házszabályok azt rendelik, hogy minden, a mi a ház által tárgyaltatik, a mi végzés vagy határozat tárgyát képezi, 3 nap közbejöttével vétessék fel. Ez mellőztetett a jelen alkalommal. Méltóztatnak emlékezni, hogy tegnap ezen tárgynak napirendre tűzése akkor történt, midőn a ház oszlófélben volt, s midőn j Csanády t. képviselőtársam megtette ez iránt a megjegyzést, akkor a ház tagjainak több mint fele már a folyóson volt. Én azt hiszem, hogy azért mert valami nem törvényjavaslat czímét viseli, annál a 3 nap ép ugy megtartandó, mint a törvényjavaslatoknál. Mert ezen 3 nap ratiója minden esetre az, hogy ne megfontolatlanul tárgyaltassanak a különböző dolgok s hogy neveze tesen legyen idejük a különböző pártköröknek is a megállapodásra. E tekintetben előterjesztés és törvényi avaslat tárgya közt különbség egyáltalán nincs. Szükségesnek tartottam ezt felemlíteni. Mi, t. ház, daczára az itt egy idő óta szerzett szomorú tapasztalatoknak, még mindig komolyan veszsziik a törvényhozási feladatot és hisszük, hogy nálunk még mindig nincs annyira víve a pártfegyeiem, hogy a ház tanácskozásait ne tartsuk egyébre valónak, minthogy a ministerek előterjesztései itt a ház által registráltassanak. {Helyeslés a szélső balfelöl.) Ezért szükséges, hogy minden tárgy megfontolására kellő idő legyen és hogy minden körülmények közt a ház szabályaihoz alkalmazzuk magunkat. (Helyeslés a szélső balon.) Ezeket mellékesen megjegyezve, a mi a dolog érdemét illeti, én azon kimutatások folytán, melyek szerint e bíróság nem képes elvégezni a reá bízott ügyeket és már is roppantul felnőtt a hátralék, elismerem, hogy mulhatlanul szükséges a baj orvoslása. De nem fogadhatom el az orvoslás azon módját, mely az előterjesztésben kívántatik. Meg vagyok győződve, hogy van más mód is, mely e fennálló bajt t. i. a hátralékok szaporodását megszünteti és azon kívül más tekintetben is igen nagy haszonnal volna az állam adózó polgáraira nézve. Mi az oka annak t. ház, hogy egyáltalában a mi bíróságaink, általában közhatóságaink a munkát nem győzik ? Én ennek okát az elhibázott törvényhozási intézkedésekben és nagyrészt a hiba- kezelési rendszerben találom. Mi az oka . nnak, hogy a királyi tábla 150 ítélő bíróból álló valóságos monstruósitássá nőtte ki magát? A szerencsétlen perrendtartás. Mi az oka annak, hogy a pénziígyministerium roppant apparátusa és ezen újabban crealt bíróság nem győzi a munkát? Azon rossz kezelési rendszer, mely a pénzügyministeriumnál folytatott tárgyalásoknál mutatkozik. Tudvalevő t ház, hogy az illetékkiszabási hivatalok részére utasítás létezik, a mely oda utasítja az illetéket kiszabó közeget, hogy ha kétely merül fel arra nézve, vájjon a kisebb vagy nagyobb összeget rójják-e ki, mindig a nagyobb összeget rójják ki. Mi ennek következése? Az, hogy az illetékkiszabási hivatalnok nem is sokat törődik azzal, hogy vájjon igazságos, helyes, méltányos-e a kirovás, hanem kirójja a nagyobb összeget, biz-