Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-62

•2. országos BL-s janudr 31. 1885. 3C* tos lévén abban, hogy ha igy jár el, nemcsak megrovás nem éri, de meritálja magát, mint oly hivatalnok, a ki buzgón jár el a kincstár érde­keinek megóvásában. Ez az oka a tömérdek pa­iiasznak, mely a kimutatás szerint mindinkább szaporodik és benne van a jelentésben, hogy az illetékkiszabási panaszoknak még szaporodására is van kilátás. Szüntesse meg a t. pénzügyminister nr ezen speciális rendeletet, világosítsa fel az ille­tékeket kiszabó közegeit az iránt, hogy nekik nem az a feladatuk, hogy valóságos rablógazdaságot, támadó háborút indítsanak az adófizetők zsebei ellen, a mely háborúban az értelmes embernek is nagyon nehéz a maga ügyét fen tartani, a gyámol­talan, a gyenge pedig okvetlen elesik; méltóztas­sék utasításkép kiadni, hogy méltányosan, igazsá­gosan és a szabályok szerint pontosan járjanak el a kiszabással és akkor meg vagyok győződve, az ügyek szaporulata meg fog szűnni, felére fog lemenni azon ügyek száma, melyeket most nem bir elintézni a bíróság. Ha a t. pénzügyminister ur akkép fogja utasitani közegeit, ennek lesz fo­ganatja és akkor egyáltalában nem szükséges, hogy ismét azon szerencsétlen személyszaporítás eszközét vegyük elő. Ennélfogva nem fogadom el a 13,735 írtnyi tételi, mely nézetem szerint felesleges és melynél sokkal jobb eszközök léteznek a szaporulat elhá­rítására. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Elnök: T. ház! A képviselő ur egy szemre­hányást tett nekem, melyre kötelességem vála­szolni. Először is megjegyzem, hogy a házsza­bályok 110. §-a értelmében a három nap, melyre a képviselő ur hivatkozott, nem a tegnapi naptól, hanem a tegnapelőttitől számítandó, midőn t. i. a bizottság a maga jelentését benyújtotta. A 110-ik szakasz azonban azt is mondja, hogy rendkívüli esetek kivételével három nap múlva tűzendő ki a tárgyalás. Már most nekem, mint a ház elnökének a képviselő urakra is figyelemmel kell lennem. Minthogy a költségvetési törvény össze nem állít­ható addig, mig ezen előterjesztés egyik vagy másik irányban el nem döntetik, ha azt nem ve­hettük volna ma tárgyalás alá, hétfőn kellett volna ülést tartani, hogy a főrendiház ne legyen azon kényszerűségben, hogy azon költségvetéssel, mely­lyel a képviselőház hónapokat töltött, pár hétig se legyen alkalma foglalkozni. Tekintettel kellett tehát arra is lenni, hogy a főrendiház a költség­vetést idejében megkaphassa. Különben is a szó­ban forgó előterjesztés oly egyszerű dolog, a melyre nézve minden képviselő ur, a ki a pénz­ügyminister urnak régi előterjesztését ismeri, tisz­tában lehetett az iránt, elfogadja-e ezen előter­jesztést vagy sem? Én tehát azt hittem, hogy semmiféle sérelem a ház tagjain nem történik, ha e kérdés ma vétetik tárgyalás alá. Ezért tettem meg ez iránt a javaslatot, a mint a t. ház kisebb EÉPVH. NAPLÓ 1884 — 87. III. KÖTET. előterjesztéseknél meg is tette, hogy három nap helyett két nap közbejöttével tárgyalta azokat. Egyébként erre nézve a ház határoz, én csak az indítványt tettem meg s a képviselő urakat nem akartam megfosztani attól, hogy e kérdéssel tüze­tesen foglalkozzanak s azt hiszem, hogy ezen előterjesztéssel szemben arra elég idejük is volt. (Helyeslés.) Horánszky Nándor: T. ház! Én a felme­rüli vita következtében csak pár szóval óhajtom álláspontomat és azon körülményt indokolni, hogy miért fogadom el a pénzügyminister ur által kért költség tételt. Mielőtt azonban ezt tenném, első sorban nyilatkozni kívánok pár szóval a Lázár Ádám képviselő ur által benyújtott két indítványra. Az egyik jelesen azt czélozza, hogy a pénzügyi bizottság jelentése, mielőtt a felett a ház érdemi­leg határozna, utasíttassák az igazságügyi bizott­sághoz — hogy miért épen ehhez,azt részemről ki­venni nem tudtam — vagy bármi okból, bármily más bizottsághoz utasíttassék. Én ennek helyét azért nem látom, ez indítványt azért nem fogadom el, mert jelenleg nem arról van szó, hogy e bíró­ságnak hatáskörét, szervezetét, teendőjét megálla­pítsuk, hanem egyszerűen szó van egy már létező, törvény alapján nyugvó birói szervezetben szük­ségesnek mutatkozó szaporításáról, ez pedig semmi körülmények közt sem indokolja azt, hogy a szóban forgó jelentés akár az igazságügyi, akár pedig bármely más bizottsághoz utasíttassék. Másik indítványa t. barátomnak az, hogy a kivánt létszám, a mely tudniillik a bizottság által javasoltatik, redueáltassék. Ezen indítványnak egyik pontját már csak azért sem fogadhatom el, mert nem értem, miután ha jól hallottam, annak első pontja ekként szól, hogy „egy I. osztályú birói állás fokozatos előléptetéssel". Az I-ső osz­tály már magában a legmagasabb fokozat, ebből előléptetés nincs és igy ezt nem értem, De általában megvallom, hogy ha az állam adózó polgárainak vállaira oly súlyos terheket voltunk és vagyunk kénytelenek rakni, minőket tényleg raktunk, akkor lehetetlen tőlük megta­gadni azt, hogy legalább azon panaszok, melyek ép e súlyos terhekből folynak ki és merülnek fel, részint lehető gyorsasággal, részint a lehető szak­szerűséggel és alapossággal elláttassanak. Ep e szempontból és csakis az adózók érde­keire és ügyeire való tekintetből tehát részemről nem tagadhatom meg a kivánt költséget. De lehe­tetlen t. ház, hogy ezúttal azon nézetemet is ki ne fejezzem, hogy annak, hogy a pénzügyi bíróságnál ily rohamosan és gyorsan emelkedik az ügyek száma, némi oka kétségtelenül rejlik azon admi­nistratióban is, a mely valóban megcsontosodott bureaucratismussal a meghozott és sok részben talán az adózó polgárok érdekeire kedvező tör­vényeket is részint a végrehajtási rendeletek, részint 47

Next

/
Thumbnails
Contents