Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-62

362 62. országos ülés január 31 188&. a kiképzésre, mint a lóállományra igen káros, miután az amúgy is rövid gyakorlati idő alatt, naponként 3—4 óra vész el és pedig ugy a csapatok,'mint a lovak munkája mellett és nagyon sokszor a parancsnokok azon dilemmába jönnek, hogy vagy elegendő időt nem vehetnek a csapatok kiképzésére, ha tudniillik a lóállományt kímélik, vagy pedig a lóállomány rovására kénytelenek kellő időt fordít•: ni a csapat kiképzésére. Szükséges tehát, hogy e tekintetben a lehetőség szerint segítve legyen. Kötelességemnek tartom az igen t. minister ur figyelmei alóbeszerző bizottságoknak egy igen helytelen szokására is felhívni, a mely határozottan a lovak harczképességének rovására esik. Ez tudniillik az, hogy a lóbeszerző bizottságok egyes Allatokat a megállapított egységárakon is messze felül vásárolnak be, a minek természetes következménye, hogy ugyanannyit aztán kénytelenek az egységárakon alól is beszerezni. Ily eljárás mellett megtörténik, hogy 10 — 15<>/

0-a a lovaknak harczképtelen. Ez természetes, a csapatok egyöntetűségének is rovására esik és forcirozott gyakorlatok alkalmával a legénység testi épségét is veszélyezteti. Bátor leszek még egy szerény véleményemnek kifejezést adni (Halljuk!) és az az, hogy nézetein szerint nem lenne helytelen dolog, ha máskép nem, a közös hadsereg rovására, a honvéd-huszárezredeket szaporítani. A czél t. ház, csak egy, hogy tudniillik a monarchia kellő képzettségű és megfelelő számú lovas csapatokkal rendelkezzék. Ha ezt elérhetjük a sokkal olcsóbb és megfelelőbb honvédlovassági szervezettel, ha más okból nem is, pénzügyi helyzetünknél fogva ezen rendszerre, habár nem egészen is, de nagy részben áttérni kötelességünk. A felmerült hirek folytán kénytelen vagyok még reflectálni arra is, hogy a közös hadseregben a tiszti illetmény — bocsánatot kérek a kitérésért, de ha már felszólaltam, erre is reflectáíok {Halluk!) — felemeltetni szándékoítatik és pedig a hadnagyétól egész a másodosztályú századoséig. Egyáltalán nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy pénzügyi szempontból helyes-e ez vagy nem, csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy ha e szándék a közös hadseregben keresztül vitetik, keresztül kell vitetnie a honvédségben is, mert a honvéd tiszti-kar önbecsérzetét nem szabad kisebb illetményben meghagyás által sérteni és mert egyáltalán kívánatos, hogy honvédségünk necsak a vas fegyelemben birja erejét, a mi, tudjuk, hogy eriticus viszonyok közt nem mindig teszi meg a kívánt szolgálatot, hanem birja egyszersmind önbecsérzetében és állásával való megelégedésben. Kénytelen vagyok ezen kivül előttem szólott igen t. képviselő ur egy megjegyzésére reflectálni, legalább a magam részéről szerzett tapasztalatokat a tekintetben előadni, hogy vájjon tény-e az, mit Gulácsy t. képviselő ur megemlített, hogy tudniillie a közös hadseregben a magyar ifjak, különösen az önkéntesek nem részesíttetnek sokszor a kellő bánásmódban. Nem tudom, hogy igy áll-e a dolog mai napság, de az én időmben határozottan mondhatom, hogy legalább az éri ezredemben és szolgálatom ideje alatt ez igy volt. Megtörtént az, hogy a helyett hogy az iskolában tantárgyakkal foglalkoztunk volna. nemzetiségünk szidalmazását kellett hallgatnunk. (Mozgás balfelöl.} Legújabban, a mint hallom és ennek igen örülök, ez már nincs igy. Est csak azért voltam bátor megemlíteni, miután az előttem szólott t, képviselő ur, Gulácsy Gyula t. képviselőtársam ebbeli állítását kétségbe vonni méltóztatott. Csak ezen körülményekre voltam bátor a t. ministerur figyelmét tisztelettel felhívni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister; T. ház! (Halljuk!) Legyen szabad Tóth Ernő t. képviselő ur megjegyzéseire röviden válaszolni. (Halljuk!) A mi a honvéd lovassági gyakorló tereket illeti, tényleg ugy van, hogy egynémely állomáson a honvédség külön gyakorló térrel nem rendelkezik ; nem egyrészt azért, mert ugyanazon helyőrségben vagy községben más gyakorló tér csakugyan nem kapható, de másrészt azért is, mert erre nincsen szükség. Ha ez szükséges lett volna, meg lehet győződve a t. képviselő ur, hogy a ministerium részéről minden megtörtént volna az ily gyakorló tér megszerzésére. De mondom, nincs is külön gyakorló térre szükség, mert nem a közös hadsereg kegyelmére vagyunk e részben utalva, a mint mondani méltóztatott, hanem ott, a hol közös gyakorló terek vannak, mindig szerződésileg biztosíttatott a honvédség joga. (Helyeslés.) Egyébiránt még annyit mondhatok, hogy e részben is mindig és mindenütt a legnagyobb előzékenységgel találkozunk és hogy ha egyik vagy másik idényben többször van szükség a gyakorló térre, a közös hadsereg azt mindig készséggel átengedi. A mi az őszi gyakorlatok alkalmával való elhelyezést illeti, főleg tekintettel a honvéd lovasságra, azt hiszem, hogy a t. ház talán helyeselni fogja nézetemet, ha azt mondom, hogy az őszi gyakorlatnak rendeltetése az, hogy ugy az embereket, mint az állatokat edzze, tehát kényelemről nem lehet szó. (Helyeslés.) Beismerem, hogy sokkal kellemetesebb volna, ha kényelmes elhelyezésben részesülnének a csapatok, azonban a ia guérre, come á la guérre. A katona nincs azért ott, hogy kényelmet élvezzen, hanem hogy fáradozzék és azért az ily kényelmes elhelyezés által okozott költség nem is volna indokolható. (Helyeslés.) ló-beszerzési bizottságok eljárását illeti, bölcsen méltóztatnak tudni, hogy