Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-62

62. országos Ölés január 31. 1885. 36Í kintetben kivételes esetek, de ezek csak kivételek s épen azért részemről nem helyeselhetem ásóknak eljárását, kik egyes esetet felhozva, következtetést vonnak abból az egész hadseregben uralkodó hangulat és szellemre. Az utolsó költségvetések tárgyalásánál még néni voltam szerencsés e t. háznak tagja lehetni, de emlékszem, hogy akkor még a honvédségben uralkodó szellem ellen is emeltetett kifogás. Örvendetes jelenség, hogy ez ma megszűnt Megszűnt pedig véleményem szerint azért, mert azt az utolsó időben e t. házban gyakran említett, oly sok feladatok megoldására hivatott társadalom májra hallgattatta el, megkedveltette tagjaival ez előítéletek között létrejött intézményt, meggyőződvén a honvédségünket kezdettői fogva jellemző hazafias sze llemrő I. Az 1867: XII. t.-cz. folytán szervezett hadsereg, melynek feladata azonos a honvédség feladatával, mely a polgárság vagyonát, életét és biztonságát s ha kell, az ország jogait megvédelmezni hivatva van, ugyanezen elbánásban kell hogy részesüljön. De ez tisztán a társadalom feladata, törvényhozás és kormányintézkedések meg nem kedveltethetik soha. B zonyítja ezt azon tény, hogy a felső-magyarországi városokban a katonaság a polgársággal mindenkor legjobb egyetértés és barátságban él. Orbán Balázs t. képviselő ur azt mondotta tegnapi beszédében: „Láttunk tősgyökeres magyar családból származó oly fiatalt, a ki ott (t. i. a közös hadsereg katonai nevelő és tisztképző intézetben) egészen elfeledte anyanyelvét s megtagadta még magyar voltát is, vagy ha ben^ejében másként érzett, kénytelen volt a vértagadás undok vétkébe süíyedni, miután gyorsabb előmeneteli csak igy remélhetett." T. ház! Felette súlyos vádak a magyar haialságra. Kekem ennél jobb véleményem van a magyar ifjúságról. Megengedem, hogy a katonai intézetekben levő ifjak németül tanulván, az anyanyelveinél* gyakorolhatják mindig, de nincsenek ott bezárva, hiszen gyakran érintkeznek övéikkel, szabadságukat élvezvén; már pedig azt hiszem, a t. képviselő ur sem fogja tagadni, hogy ily együttlét előmozdítja és táplálja a hazafias érzelmeket, — ha ezek, a mit különben nem tehetek fel, pillanatnyi változást szenvedtek volna is —- de hogy anyanyelvüket elfeledjék s hogy magyar voltukat megtagadják, ezt kétségbevonni bátorkodom ; hiszen ha azt tennék-- a mire különben legkisebb okot sem látok — nem érdemelnék meg, hogy egyáltalán magyaroknak tartassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) A ki pedig vértagadás undok vétségébe képes süíyedni, habár akkor is, ha előmenetele csakugyan — a mit azonban szintén nem fogadhaKÉPVH NAPLÓ. 1884—87. III, KÖTET. tok el — ugy kívánná, a ki fiatalsága daczára nem bir a kellő érzékkel a hazafiság iránt, a ki önző czélhól képes feláldozni és elfordulni nemzetétől, az ilyen hazafi elvesztését, azt hiszem, a magyar társadalom nem fájlalhatja. Én ismétlem, hogy a magyar ifjúságot sokkal nemesebb gondolkozásának, sokkal hazafiasabb érzelműnek tartom, semhogy egy pillanatig is higyjek abban, hogy habár a viszonyok ideigóráig kénytelenítik hazánk határát elhagyni, képes volna magyar voltát megtagadni, vagy vértagadás undok vétségébe süíyedni. Elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tóth Ernő: T. ház! Egyáltalán nem volt szándékom a jelen költségvetés alkalmából felszólalni, mert egyrészt tudom azt, hogy az igen t. háznak amúgy is rövid munkaidejével gazdálkodnia kell és mivel beismerem, hogy minden kormányzati ágnál vannak kitűnőségek, kik jogo sultabbak és hivatottabbak nálamnál a t. háznak munkaidejét igénybe venni, miután elismerem, hogy nekem mint újonczna a politikai téren még nagyon sok praetisáini valóm van. Ezen szándékomtól azonban kénytelen voltam eltérni és a t. ház türelmét rövid időre kikérni, minthogy pár körülményre kívánom fölhívni a t. ház és a t. minister urnak figyelmét, a melyek mások által egyáltalán nem említtettek meg. (Halljuk!) Szerény véleményem szerint ezen körülmények honvédségünk fejlesztésére, különösen a csapatok kiképeztetésére nagyon rossz hatassál vannak. Bátorkodom legelőször is megemlíteni, hogy a honvédségi csapatok, különösen a lovasság nagyon sok helyen a kellő és megfelelő gyakorló terek hiányában van és sokszor e tekintetben a közös hadsereg kegyelmére van utasítva, tudniillik, ha ugyanazon napon a közös hadseregbeli csapatok nem tartanak gyakorlatot és ha ezek a gyakorló teret rendszerint ü

em nagyon szívesen engedik át. Én azt hiszem, hogy ugy a honvédségfejlesztése, mint kiképzése érdekében kívánatos, hogy habár áldozatokkal is, de különösen a lovasság számára talajminőség tekintetében megfelelő gyakorló terek szereztessenek be. Másik köiülmény az, mely igen káros hatással van ugy a kiképzésre, mint különösen a lóállományra, hogy tudniillik a csapatok különösen a lovasság összgyakorlatra bevonul, istálló hiányában nem helyeztethetnek el egy községben, legalább nem századonként, hanem gyakran szakaszonként és sokszor félszakaszonként történik az elhelyezés. Ennek természetes következménye az, hogy az elszállásolás helyén szakaszgyakorlatokat lehet ugyan tartani, de a század- és osztály gyakorlatokra kénytelenek sokszor egész osztályok 2 — 3 órai utat megtenni s a hazavonuláskor ugyanannyi időt elfecsérelni. Ezen körülményt, ház, ugy 46