Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-62
360 62. •rsíigw tlés jannár Sí, ISS5. védeég szabadságolt állományába s Örvendetes tényként hozhatom fel, hogy azóta a tisztképző tanfolyamot számos volt egyéves önkéntes hallgatta s elnyerte a tiszti rangfokozatot. Minek folytán azt hiszem, hogy az alig néhány év előtt a honvédség fejlesztésére még nyomasztólag hatott tiszthiány, a mint a t. előadó ur is tegnap jelezte, megszűntnek tekinthető. De t. ház, épen mivel meg vagyok győződve, hogy mily nagy és fontos feladata van a legénység kiképeztetésénél a tisztnek s mert tudvalévő dolog, hogy a honvédségi gyakorlatoknál nagyobbrészt szabadságolt állományú tisztek vannak hivatva közvetlenül a kiképeztetést vezetni s szűkebb értelemben vett csapatszolgálatokat teljesíteni s nem tagadva azon tényt, miszerint kivált az újonnan áthebyezett vagy kinevezett tisztek maguk is gyakorlatra szorulnak s bevonulva maguk is részben kiképeztetnek, azért bátor vagyok egy körülményre utalni, mely a teljes eredmény elérésére véleményem szerint bénítólag hat. S ez t. ház, azon körülmény, hogy ugy a legénység mint a tisztek közül véleményem szerint felette nagy százalékban jelentkezik azok száma, a kik magukat a szolgálattétel alól kivonják. A legénységnél ezen körülmény nem kiváló fontosságú s könnyebb ezen hiányt pótolni, mert a század állományát, a még mindig rendelkezésre álló számfeletti állományból lehet kiegészíteni. Másként áll ez a tisztekre nézve s következményei is érezhetőbbek. A nélkül, hogy bővebben fejtegetném a tanzászlóaljak üdvös működését, csak meg akarom említeni, hogy épen ezen tanzászlóaljak hivatása a honvéd és tiszt alapos kíképeztetése. Kérdem már most, ha a behívott hadköteles nem tudom mi csekély és jelentéktelen okból, talán puszta kényelemből, akkor midőn a tanzászlóaljhoz vanbehiva magát a szolgálattétel alól kivonja, betöltheti-e ugyanez, ha a jövő évben a nagy őszi gyakorlatokra behivatik állását ugy mint az, ki hadkötelezettségének mindenben eleget tett ? Bizonyára nem. S ha örömmel elismerem is, hogy honvédségünk fegyelem és kiképeztetés tekintetében örvendetesen halad, mégis ha vannak hiányai, ha előfordulnak — mert hiszen tökéletes nincsen az ég alatt — a szolgálat köi'ül hibák, a melyek a csapatok összműködése a nagy őszi fegyvergyakorlatok alkalmával, midőn a csapat magasabb és alapos kiképzésének tanújelét adni van hivatva, észlelhetők, akkor ezek részbeni okozóinak minden esetre azokat tartom, kik hivatásuk, állásuk és tehetségüket nem szentelik e nemzeti intézmécy fejlesztésére, hanem tehernek tekintve a szolgálatot, gyakran kicsinyes vagy épen ok nélkül ig} r ekeznek az elismerem gyakran fárasztó és terhes szolgálatot elkerülni. Szerény véleményem szerint a bevonulás, illetve szolgálat alóli felmentés csakis nagyon fontos és alapos okok létében, minden kétséget kizáró szükségesség alapján adandó meg. Kern akarom, de nem is feladatom azon különféle okokat, módokat, de kivált utakat, melyek által ily kiszabadítások, ily szolgálat és kötelesség alóli menekülések keresztülvitetnek, kutatni, csupán az lehet czélom.hogy ezen mivel semindokoiható, a honvédség szellemére, kiképeztetésóre és fejlődésére zavarólag ható körülményre az igen t. honvédelmi minister ur szíves figyelmét felhívjam. Egyébiránt t. ház,ha megemlítettem e sajnos körülményt, legyen szabad constatálnom, mint a honvédség egy szerény tagjának, hogy másrészt azon szabadságolt állományú tisztek, kik áthatva feladatuk és hivatásuk fontosságától, hadkötelezettségüknek örömmel és odaadással felelnek meg s hogy csak egy példát említsek a közel múltból, mely ezen szavaimat megerősíti, legyen szabad utalnom az 1883. évben Lúgoson tartott fegyvergyakorlatokra. Magam tanúja voltam, hogy több mint 70 újonnan áthelyezett tiszt egy legénységi sátorban volt elhelyezve, ugy mint maga a legénység, minden legkisebb kényelemtől megfosztva, de azért az őket összetartó hazafias szellem, a lelkesedés a honvédségi intézmény iránt, elfeledteté velük, hogy ezen békeidején tiszthez nem méltó elhelyezésben részesültel: s belátván, hogy az csak hirtelen felette nagy számmal történt áthelyezés, illetve behívásnak következménye, szolgálatukat teljes odaadással végezték. Örömmel halottam különben, hogy ma már ezen a bajon is segítve van, a mennyiben a lugosi sátortáborban a tisztek méltó elszállásolásáról gondoskodva van. T. ház! Ezek előre bocsátása után, legyen szabad Gulácsy tisztelt képviselő ur által tegnap a csapatok szolgálatára vonatkozó elmondott azon nyilatkozatára néhány szóval reflectálnom, hogy azon sajnos körülmény, mely szerint a magyar elem oly elenyésző csekély arányban van a közös hadsereg tiszti karában képviselve, korántsem a magyar ifjúság absolut idegenkedésében keresendő a katonai pálya iránt, mint inkább azon visszariasztó bánásmódban, melylyel ifjaink az osztrák tisztek részéről találkoznak. T. ház! Nem akarok az ezen nyilatkozatot megelőzőleg Gulácsy t. képviselő uraltál mondottakra reflectálni, mert ezt a tegnapi általános vita alkalmával nálam sokkal hivatottabb szónokok ugy is megtették, de egyet kell, hogy a most felolvasott nyilatkozattal szemben elmondjak s ez azon körülmény, hogy magam, ki 9 évig tartoztam legénységi és tiszti minőségben a közös hadsereghez, kinek alkalma volt katonai körökben is sokszor megfordulni és velük értekezni, ezen visszariasztó bánásmódot sem szolgálatban, sem azon kivüí sohasem tapasztaltam és éreztem. Megengedem ugyan, hogy történhetnek e te-
