Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-62

62. országos ülés január 31. 1885. 357 czikkek ára, a szerződést mégis meghosszabbítottuk. Erre megjegyzem, hogy igenis a honvédségi felszerelésnél egyes czikkek tetemesen drágábbak, mint a közös hadseregnél ugyanazon ruhanemííek. Berniért? A huszároknál a zsinór drágítja azt, míg a közös hadseregnél a zubbony tetemesen olcsó b, mint a honvéd zubbony. Ezen kivül egy más körülmény is van. A honvédelmi ministerium elismerte azon követelés jogosultságát, hogy a hazai ipar lehetőleg támogattassék, azon volt, hogy a szállításokat mind csak az ország határán belül eszközöltesse. A magyar iparkamara átlagos árai valamivel mindig, némely czikkeknél pedig tetemesen drágábbak, mint Ausztriában. így tehát mindig azon dilemmában voltunk, hogy vagy olcsóbban szerezzük le a ruházatot, de ekkor nem veszszük tekintetbe a hazai ipart, vagy pedig valamivel többet fizetünk és ezzel a hazai ipart támogassuk. Mi ez utóbbi álláspontot helyesebbnek ismertük el (Helyeslés) és azt hiszem, hogy ez álláspontot a ház helyeselni fogja. {Általános helyeslés) Ez az oka tehát annak, hogy a szerződést meghosszabbítottuk, daczára annak, hogy árkülönbség mutatkozik. Kérem a t. házat méltóztassék ezt tudomásul venni. {Általános helyeslés.) Steinacker Ödön: Nagy köszönettel tartozom a t. honvédelmi minister urnak, hogy szíves volt tegnapi felszólalásom következtében a dolognak oly gyorsan utána járni. Az utóbbi körülmény azonban, melyet felemlíteni méltóztatott, a budapesti kereskedelmi és iparkamarának a bécsiéinél magasabb anyag-árak, melyek különben tudtommal épen ellenkezőleg olcsóbbak, ezen körülmény mondom, nézetem szerint nem indokolja egészen a honvédség számára drágábban szállított czikkek árát, mert mint tegnap említettem, egy és ugyanazon consortium szállítja ugy a közös hadseregnek, mint a honvédségnek a ruhanemüekct. Tehát természetesen ez a consortium nem fogja drágábban vásárolni az anyagokat a magyar honvédség ruházatának számára, mint a közös hadsereg számára. De ezen kivül adós is vagyok a válaszszal a t. honvédelmi minister urnak egy tegnapi kérdésére. Mielőtt azonban erre felelnék, legyen szabad egy-két körülményre visszatérni, melyet tegnapi felszólalásomból kifelejtettem. A t. minister ur rámutatott azon körülményre, hogy a szükséglet jelenleg igen csekély. Ez ugy van. De miután azon szerencsés időben élünk, melyre rámutatott tegnap Ivánka Imre t. képviselőtársam épen a honvédség fejlesztése tekintetéből, gondolom, hogy e körülmény, valamint a szükséglet csekélysége, tehát az, hogy nem szükséges gyorsan sokat szállítani, épen megkönnyebbíti a honvédelmi minister urnak azt, hogy a rendszerbe bizonyos reformot hozzon be. Az, hogy jelenleg olyan kevesen pályázhatnak a szállításokra, abban leli magyarázatát, hogy az egész szükséglet csakis egy vállalkozónak adatik, kitől magas eautiót is kérnek. Már ezen valamely czikknek egész mennyiségéhez mért cautio is nehezíti a versenyt sokaknak, de teszi azt különösen azon körülmény, hogy részletekre, legalább tudtommal, pályázni nem lehet. Itt volna azon pont, hol a reform lehetséges és szükséges. Ha elvileg kimondatik, hogy ajánlatok kisebb részletekre is elfogadtatnak, akkor természetesen többen fognak versenyezni. Ha kimondatik, hogy egyenlő feltételek mellett nem egy vállalkozó kap több részletet, hanem a legolcsóbb pályázók közt mindegyik határozottan csak egy részletet, akkor lesznek pályázók és az olcsóbb árakat eredményező verseny később be fog állani, ha kezdetben talán nem is. Mert hogy valaki ugy rendezze be műhelyét vagy gyárát, hogy épen teljességgel azon nemű posztót vagy vásznat állítsa elő, melyre a honvédségnek szüksége van, arra bizonyos investitio kell. Ha tehát a t. minister ur kimondaná elvileg, hogy a legközelebbi időben, bizonyos terminustól kezdve, csak részletekben adatnak ki a szállítások és hogy kezdetben bizonyos időre ugyanazon árak adatnak minden új pályázónak, a melyek jelenleg adatnak a jelenlegi vállalkozó consortiumnak, akkor kezeskedem, fog a t. minister ur kapni vállalkozókat és fog kapni jó árúkat és idővel olcsóbb árúkat. Egyetlen kényelmetlenség az lesz, hogy a ministeriumnak nem egy, hanem három négy emberrel lesz dolga, mi bizonyos tekintetben talán nehezítheti a dolgot, de miután azon szerencsés időben élünk melyre tegnap Ivánka t. képviselőtársam rámutatván, melyben nem nagy baj, ha kisérletképen új szállítási rendszer hozaílk is be, ugy hiszem, e kényelmetlenség nem lehet indok arra, hogy e rendszer be ne hozassék. Ha különben egyik vagy másik czikkre nem volna több vállalkozó, mint például a kalikóra nézve, mint csak egy, ez nem jelentene egyebet, mint azt, hogy az egyelőre kaphatja meg az összes részleteket, mig más pályázó nem jelentkezik. Azonban bátor vagyok reá mutatni, hogy abban a perczben, melyben elvileg kimondatik, hogy részletekben adatik ki a szállítás, fognak keletkezni kisebb iparvállalatok, a melyek minden igényeknek megfelelhetnek. A legújabb időben is épen csak a szállítások kedveért létesült új vászonszövőgyár Eperjesen. Ezen új rendszer sokkal hathatósabb és egészségesebb iparfejlesztési rendszabály volna, mint az adó elengedése bizonyos gyárak számára. Arra a tegnapi kérdésére a honvédelmi minister urnak, hogy hol léteznek Magyarországon oly gyárak, melyek képesek volnának szállítani, megjegyzem, hogy azoktól eltekintve, melyek ugy is szállítottak vagy szállítanak, t. i. Pozsonyban, Gácson, Losonczon, vannak még ily gyárak Bras-