Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-62

358 63. »r**ísr»s Blés január SÍ. 1SSS. sóban és Szebenben. Ezek a gyárak évek hosszú során át szállítottak részben a vasutak számára nagyobb mennyiségeket, az igazságügyministernek a fegyházak részére, a zsandárság számára és pedig sokkal kielégítőbb módon, mint jelenleg történik és végre, ez pedig döntő argumentum, szállítottak éveken át a román hadsereg részére. Ha elfogadta és előnyösnek találta a román kormány, hogy a brassói posztógyárak szállítsanak, ugy gondolom, ezt megtehetne a magyar kormány is. Most azonban a román kormány ugy intézkedvén, hogy a hadi szükséglet Romániában elégíttessék ki, a mi helyes elv, elestek az erdélyi gyárak ezen keresettől. De a román kormány ipar- és vámpolitikája folytán az erdélyi kivitel Romániába egyáltalában pang és néhány igen czélszernen és a legújabb igényeknek megfelelően berendezett posztógyár igen kényes helyzetben van, ugy hogy ha most nem segítenek rajtuk állami szállítások által, ezeknek egyike vagy másika szükségkép be fogja szüntetni az üzemet, minek következtében a magyar államkincstár adózókat fog veszteni. Ugy hiszem, már ezen indoknál fogva is ezélszerü volna, ha a honvédelmi minister ur a szállítási kérdéssel közelebbről foglalkoznék. Még egy körülményre vagyok bátor figyelmeztetni. A minister ur már tegnap kijelentette a ház megnyugtatására, hogy a legelső fegyvertől a legutolsó bakancsig minden, a mi a honvédség számára szállíttatik, Magyarországon készül. Hogy a vállalkozók ezt állíthatták, ezt elhiszem; hogy az átvevő tisztek, bizván a vállalkozók szavában, ezt elhitték, ezt is elhiszem; de azt, hogy ez igy volna önmagában, azt el nem hiszem, mert szakértők képesek megjelölni azon osztrák forrásokat, a melyekből :i szükségletek egyik-másik része fedeztetett. Különben is köztudomású dolog, hogy állami szállításoknál ez más téren is igy van. Ha magyar czégek eoncurrálnak, kötelességükké tétetik, hogy magyar gyártmányt készítsenek ; sokan elvállalják a szállítását, a szállítandó ezikkek egy részét talán az országban készítik is, de nagy részét, mivel nemcsak a munkabér, hanem gyakran az anyag is olcsóbb másutt, ott készíttetik és onnan szállítják, mint Magyarországon készültet. Igy van az például a papírral is, a mint azt talán tudni fogják az összes ministeriumokban, de ugy van más szállításokkal is. Nem tudom, hogy erre nézve a t. minister urnak voltak-e ellenőrzési rendszabályai és ha voltak is, hogy ezek elég hathatósak-e vagy sem. E tekintetben bátor vagyok arra utalni, hogy egy más szállítási ügy alkalmával, t. i. a hazai vasutak számára nagyobb mértékben szállítandó czikkekre vonatkozólag a közlekedési minister ur megkérdezvén a kereskedelmi és iparkamarákat és az országos iparegyesületet, mit kellene tenni, hogy a szükséglet nagyobb része fedeztessék Magyar országon, az országos iparegyesü- I let egy a földmívelési minister úrhoz intézett beadványában megmutatta az utakat és módokat* hogy ez mennyire lehetséges. Azon törekvése az egyletnek, hogy a mennyire csak lehet a hazai iparnak adjunk foglalkozást ily állami szálíításoknél, culminál azon javaslatában, hogy nem csupán a honvédség számára szállítandó, hanem egyáltalán minden állami szükségletek szállításánál a megkívántató ellenőrzésre, a mely bizonyos olynemü szakértelmet és tájékozottságot igényel, minővel a honvédelmi ministerium tisztjei ugy mint más államhivatalnokok természet szerint nem bírhatnak, egy külön szállítási bizottság neveztessék ki. Ezen kérelem csak egynehány napja, hogy áttétetett a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumhoz. En ezen kérelemre reá utalni kívánok; meglehet, hogy az illető minister ur indíttatva érzi ma<rát ezt a honvédelmi minister úrral is közölni és ha ezen bizottság kiküldetik, ugy hiszem, bizonyos idő múlva ki fognak derülni oly körülmények, melyek a szállítási ügynek reformját elősegíteni képesek lesznek különösen akkor, hogyha az iíren t. honvédelmi minister ur hajlandó lesz a hazai iparra való tekintettel a részletekben való szállittatásban eulmináló reformot elvileg kezdeményezni. B. Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. ház! Steinacker t. képviselő ur felszólalása folytán első sorban igenis készséggel elismerem, hogy tegnapi felszólalásom alkalmával a losonczi gyár kikerülte figyelmemet — hiszen a losonczi gyárat igénybe veszszük mi is és az jelenleg is a honvédségnek szállít. A mi a t. képviselő urnak azon megjegyzését illeti, hogy egy és ugyanazon consortium a közös hadseregnél más árakat szab, a honvédségnél megint más árakat, az igaz, de miért van ez? Mert a consortium a közös hadseregnek szállítandó czikkeknél nem a magyarországi iparkamarák által beterjesztett árakat, hanem az xlusztriában létező árakat veszi alapul, melyekről bátor voltam felemlíteni, hogy tetemesen olcsóbbak. Ha tehát ott az ausztriai árak alapján szállíttatik valami, nagyon világos, hogy az olcsóbb lehet; tehát egy és ugyanazon conso3-tium, miután Ausztriában más alapon szállíthat, itt nálunk drágábban kénytelen szállítani. Természetes ez, mert szállítás alkalmával a gyapjú és bőrárak szolgálnak az árak kiszámításánál alapul. Azok az árak azok, melyek az iparkamarák részéről a honvédelmi ministeriumnak beterjesztettek, mert a honvédelmi minister egyáltalában a szállítás dolgában bármit tett volna, vagy tenne, előbb mindig meghallgatja az iparkamarákat s az iparkamarák meghallgatása nélkül sohasem történt és nem történik intézkedés. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt méltóztatott mondani, hogy czélszertíbb volna és elvileg kimondandó lenne, hogy a szállí-