Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-49

30 •'.'» oruágo* ülés Január IC. Í&S5. natióval vettem volna a dolgot, de mert csak későbben hallottam, hogy mondta és akkor már késő volt, mondom, a mit ők, mint olyat idéztek, a mit én szószerint mondtam volna, hogy az uzsoratörvény vakmerő merénylet a szabadság ellen, az nincs az én beszédemben. Már pedig, ha ilyen poeticus, hangzatos kifejezést, hogy ^vakmerő merénylet a szabadság ellen" szószerint idéznek, akkor kell, hogy ezen kifejezés ott legyen a beszédben, (ügy van ! jobhfelől.) En választóim előtt, mikor a múlt országgyűlés alkotásairól szóltam, azt mondottam, hogy sem az ipartörvény, sem az uzsora-törvény nem sikerültek teljesen, hogy ezek az országgyűlésnek és a törvényhozásnak szerencsétlen alkotásai. Indokoltam is, hogy miért? Mert mindkettő compromissum eredménye. Ma is fentartom ezen nézetemet itt a t. ház színe előtt. Szerencsétlen alkotásnak tartom ezeket, mint minden törvényt, mely czélját elérni nem képes. (Halljuk! Halljuk!) Hogy az uzsoratörvény czélját el nem érte, azt csak az imént hallottuk a t. háznak igen jelentékeny tagjától, gróf Károlyi Sándortól, a ki régóta és igen behatóan foglalkozik azon kérdéssel, mit kell tenni, hogy az uzsora megszüntessék. Ha tehát most az uzsoratörvény életbelépte után azt tapasztaljuk, hogy ez a törvény hatással nem volt és ezen tapasztalást az ipartörvényre nézve is meg fogjuk tenni, mit bizonyít ez? Azt, hogy ezen törvények csakugyan nem sikerült alkotásai a törvényhozásnak, mert nem felelnek meg azon czélnak, melyet a törvényhozás velük kitűzött. Magyaráztam is választóim előtt, hogy miért tartom olyanoknak ama törvényeket; mert különben azt mondhatták volna, hiszen az ur bolond, ha maga is azt hiszi, hogy rosszak és mégis hozzájok járult. Megmondtam, hogy compromissum eredményei; a compromissum pedig szükséges volt, mert máskép nem lehetett volna semmit sem alkotni; a ház pedig iparkodott, hogy eredményhez jusson. Kétségtelen tehát, hogy az idézet nem volt helyes; és itt fentartom, hogy Hácz Géza képviselő ur olyasmit tulajdonított nekem, illetőleg olyat idézett beszédemből, a mit én nem mondtam. (Igás!ügy van!jobbfelöl.) Sokkal inkább nehezemre esik, hogy a másik észrevételére is válaszoljak, de kell, hogy tisztába hozzam a dolgot. (Halljuk! Halljuk!) Nem követelhetem, hogy a t. képviselő annyi figyelemmel legyen irányomban, hogy beszédemet egészen elolvassa, de a ki foglalkozik vele, attól megvárhatom, hogy igazságos legyen irántam; már pedig a ki programmbesxédem egész tenorját figyelembe veszi, tudhatja, hogy én azt fejtettem ki, a mit azóta a t. háznak számos tagja kifejtett, ) hogy Magyarország fentartására a szabadelvű intézményeknek csorbíthatlan, erőteljes épségben tartását szükségesnek hiszem. Meglehet, hogy nincs igazam, de ez nézetem, ez meggyőződésem; ennek adtam kifejezést választóim előtt. Választóim megbírálhatták, vájjon ilyen programm alapján akarnak-e ide a parlamentbe küldeni, vagy nem. Nézetemet tehát őszintén megmondtam ; megmondtam azt is, hogy a parlamenti pártok közt a szabadelvüség tekintetében legerélyesebben működőnek, a legtöbb és a legbiztosabb reményt nyújtó párinak a szabadelvű pártot,a kormánypártot tekintem. Meglehet, hogy ebben is tévedek. (Felkiáltások a sséiso balról: Ebben leginkább!) Meglehet, hogy ez is tévedés; ha mások csalhatatlanok, annak csak örülhetek, hogy annyi csalhatatlan ember van, (Zaj a szélső baloldalon. Élénk felkiáltások : Halljuk ! Halljuk ! Csendet kérünk !) de én magamat nem tartom csalhatatlannak és elismerem, hogy tévedhetek. Ázt mondtam tehát: megfelelt-e a kormány minden alkalommal és erőteljesen a szabadelvüség követelményeinek? Kijelentettem azon véleményemet, hogy nem felelt meg. Azt hiszem, csak elismerés illetheti épen egy ellenzéki tag részéről a kormánypártnak egy tagját, a ki még a választások idején is ilyen módon, nyíltan mer nyilatkozni és kimondja, hogy a kormány is követett el hibákat. És miért voltam ezen véleményben? Azt mondtam, hogy a cabinet tagjainak sorában vannak talán olyanok, kik nem birtak eléggé szívósan ragaszkodni a szabadelvűséghez. Nevét egyáltalán nem említettem, a közbekiáltásokért pedig engem felelőssé tenni akarni, azt hiszem, a háznak t. elnöke sem volna azon véleményben, hogy én felelős legyek minden közbekiáltásért, mely a háznak ezen oldaláról (a szélső balra mutatva) keletkezik. (Derültség és tetszés.) Véleményemet ez irányban egyébiránt ma is fentartom; és sem az egyik, sem a másik minister ellen, kit esetleg szem előtt tartottam volna, nem látok abban semmi gáncsot, mert lehet valaki igen kitűnő minister a nélkül, hogy szabadelvű legyen és lehet igen kitűnő minister a nélkül, hogy én annak tartanám. (Derültség és tetszés.) Ha bűn vagy hiba volna ilyen véleményt nyilvánítani, hisz akkor ezt a bűnt, ezt a hibát mindennap és százszor meg százszor elkövetik a háznak ezen oldalán. (A szélső baloldalra mutat) Hisz mindennap elmondják, hogy a ministerek nem oda valók. (Tetszés a jobboldalon) Ha pedig ez önöknél nem hiba: nálam érdem, ha kimondom; mert a kormánypártnak tagja vagyok és mint ilyennek kötelességem nézetemet alárendelni, de azért az igazságot mindig bátran ki merem mondani. (Élénk helyeslés és tetszésnyilvánítások a jobboldalon.)