Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-61
61. országos Illés január 30. Í8SB, 347 kulcsa, im a kérdés gyakorlati megoldásának önként kínálkozik az életből merített ezélszertí módozata. Azt a 62,000 frt, mely ama 120 alapítványi helyre pazaroltatik, csatoltassék a Lndovieeumhoz s igy ép annyi állami ellátásban részesülő fiatalt vehetnek fel, mint a mennyit most visszautasítani voltak kénytelenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez által el lesz érve most egyelőre az egyik czél, hogy honvédségünk képzett tisztekben nem fog hiányt szenvedni s meg lesz közelítve azon másik nagy nemzeti czél, hogy a leendő magyar hadsereg tiszti karára nézve is a szükséges előfeltételek megteremtessenek. Mind erre semmi egyéb nem kívántatik, mint a czélszerütlennek és rossznak bizonyult 1882. XXV. t,-cz. megváltoztatása; ez nem közösügy, ezt a magyar törvényhozás bármikor megváltoztathatja s a 120 alapítványi helyet a Ludovieeunimal kötvén össze, a 62,000 frtot annak költségvetésébe illeszti be. — Én részemről csak ily feltétel alatt vagyok hajlandó a 62,000 frtot megszavazni, különben a honvédelmi költségvetést, az itt kifogásolt tételek kivételével megszavazom. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tischler Vincze: Látom, hogy a t. ház a hosszú viták által ki van fárasztva. Számolni fogok e körülménynj-el és felszólalásommal lehetőleg rövid leszek. A mi magát a költségvetést illeti, annak egyes tételei oly sokszor lettek már megvitatva, hogy ismétlések kikerülése végett ezen alkalommal csakis azon tételek felemlítésére szorítkozom, a melyek a költségvetésben, mint újabb tételek szerepelnek. Ezen újabb tételek részint a szolgálat érdeke által vannak követelve, részint pedig felszerelésből és fegyverek átalakításából származnak. Három ily új tetemes tétel van. Az egyik a kerületi parancsnokságoknál rendszeresített másod segédtiszti állások, a második a lovassági lőfegyverek és a harmadik a gyalogsági hátbőröndök átalakítása. A mi a másodsegédtiszti állomásokat illeti, ezekre rendszerint a csapatból alkamaztattak tisztek. Hogy ez a szolgálatnak nem előnyére, hanem hátrányára volt, elég felemlíteni azt, hogy ezen segédtisztek szolgálata tulajdonképen vezérkari szolgálat, a vezérkari szolgálatba pedig oly egyének alkalmaztattak, kik vezérkari képzettséggel nem bírtak. Ezt azért kellett tenni, mert vezérkari képzettséggel biró egyének nem állottak rendelkezésre. Ez a körülmény jelenleg megszűnt, van elég erőnk és ezért helyes és czélszerű, hogy e szolgálattételre oly egyének alkalmaztassanak, kik a szolgálatra megkívánt képzettséggel és minősítéssel birnak. Helyeslem a költségvetésnek második tételét is, t. i. a lovassági fegyverek átalakítását, Ugy a közös hadseregnél, mint a honvédségnél, ugy gyalogságnál, mind a lovasságnál is nagy hátrányunk volt, hogy fegyvereink lőtávolsága nem állott arányban más hadseregek fegyvereinek lőtávolságával. Ezen aránytalanság komoly pillanatban végzetes lehetett volna hadseregünkre nézve, mert megtörténhetett volna, hogy hadseregünk bizonyos távolságban lőfegyvereink csekélyebb lőtávolsága folytán harezképtelen lett volna akkor, a mikor az ellenfél már harczképessé lett. Ezen hátrány megszüntetése végett feltétlenül szükséges lőfegyverek átalakítása. Itt fel kell említenem azt a körülményt, hogy megtörténhetnék, hogy akkor, a mikor lőfegyvereink átalakítása befejeztetik, behozatnak az úgynevezett ismétlő fegyverek. Meggyőződésem az, hogy az ismétlő fegyverek feltétlenül be fognak hozatni s behozataluk csak idő kérdése. Azt hiszem, hogy ha e körülmény bekövetkeznék is, ez magában véve túlságos anyagi áldozatokat tőlünk nem igényelhet, mert meggyőződésem szerint azon rendszerek közül, melyekkel eddigelé próbakisérletek tétettek, bármelyik fogadtatnék is el, eddig használt lőfegyvereink átalakítása és azon rendszerhez való alkalmazása lehetővé van téve. A harmadik tétel a gyalogsági hátbőröndök átalakítása. Az előttem szólt t. képviselő nr ezen költség-többletet teljesen feleslegesnek tartja, mert szerinte fölösleges az, hogy a harczos hátbőröndöt viseljen és ebben magát a szükségesekkel ellássa; sőt hivatkozott arra —• ha jól értettem szavait — hogy a többi hadseregeknél a hátbőrönd eltörültetett. Én nem tudom t.häz, hogy t. képviselőtársam honnét merítette ebbeli állítását, de én máskép vagyok informálva: ellenkezőleg a többi hadseregeknél is megtartották a hátbőröndöket és ezeknek megtartása feltétlenül szükséges is. Igaz, hogy ezzel szemben fel lehet hozni, hogy a mai fejlett forgalmi viszonyok közepette a hátbőröndök mellőzhetők, mert hiszen a forgalmi eszközök oly nagyszámúak és sokoldalúak, hogy az illető legénység élelmezése meg van könnyítve. Ezt részben elismerem, de ez t, ház, csak oly államokban áll, a hol a forgalmi viszonyok már ily kifejlettek, mig viszont vannak államok, a hol ez nem áll, hol tehát az illető legény sokkal inkább lesz magára utalva. Fel kell említeni azon körülményt, hogy ha esetleg bekövetkeznék azon pillanat, midőn hadseregünk actióba lép, talán ép oly helyeken és vidéken történnék az, a hol a forgalmi viszonyok túlságosan még egyáltalában nincsenek kifejlesztve. De másrészt t. ház, bármily fejlett legyen a forgalom, mégis feltétlenül szükséges, hogy az illető legénység legalább pár napra lássa el magát a szükséges élelmi szerrel és ruházattal, mert a fejlődött forgalmi viszonyokkal szemben 44*
