Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-61
338 61 országos ülés januír 30. 18S5 — ha külföldön van — consnlsága előtt," hogy magyar akar maradni, megérdemli-e, hogy magyar állampolgárnak tartassék: erre én csak azt válaszolhatom t. ház, hogy az a magyar ember, a ki tudja azt, hogy ez Kossuthra vonatkozik és mégis ezeket mondja, arról a magyar emberről határozottan azt mondom, ho<ry nem érdemli meg, bogy azon a helyen üljön. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: Igen t. képviselőház ! Haviár Dániel képviselő urnak a katonai bírósági eljárást;; vonatkozó kérdésére elmulasztottam válaszolni és ezt most teszem, (Valljuk !) A mi a concret esetet illeti, erről nekem hivatalos tudomásom annál kevésbé van, miután Horvátországban történt és a horvát illetékes bíróságok köréhez tartoznék akkor is, ha a polgári törvényszékek köréhez tartozó cselekményt képezne. Ebbe tehát nem bocsátkozom. A katonai bírósági hatáskör a törvények értelmében kibocsátott felsőbb rendeletek által nagyon is meg van szorítva és azokra szorítkozik, a kik tényleges hadi szolgálatban vannak. Itt ez iránt kétszer volt törvényjavaslat benyújtva a háznak, egyszer Horvát Boldizsár által, másodszor pedig általam és Szende volt eollegám által. A ház nem akarta egyik javaslatot sem tárgyalás alá venni. A mi az eljárást illeti, megindítottuk a tárgyalásokat, figyelmeztetem azonban a t. képviselő urakat, hogy az eredményhez nemcsak a magyar igazságügyinmisternek, hanem a közös hadtigyministernek is van nemcsak hozzájárulása, hanem activ ténykedése, síit a császári királyi túloldali igazságügyministernek is ; velük egyetértve kell eljárnia. Az eljárás tervezete készen is volt és velünk közöltetett, a ministerium egyik kiküldöttjének közbejöttével létesült; de azután oly változtatásokat kívántak azon tenni, melyekhez legalább én hozzá nem járulhattam s a melyekbe én bele nem nyugodhattam. Mert meggyőződésem az, hogy ha új bűnvádi eljárás létesül, létesüljön az az illető egyéni szabadság minden garantiájával, de ezek nélkül, ezek mellőzésével hosszas időre kiható törvényt alkotni sokkal károsabb, mintsem ha a mostani állapot addig fentartatik, mig sikerül az igazság és méltányosság követelményeinek legalább meggyőződésem szerint teljesen megfelelő töményt alkotni. A mi az állampolgári törvényt illeti, én a mellett nem szólaltam volna fel, ha azon oldalról e tekintetben nem történik felszólalás és támadás. Akkor én annak intézkedéseit igazolni igyekeztem. Biztosíthatom azonban a t. képviselő urat, hogy én személyre inspecie egyáltalában nem gondoltam (Helyeslés jobbfdöl) s általában szólottam arról, mi rendszerint áll, kivételes állapotokra, egyes személyekre, a mint nem gondoltam, ugy czélozni sem akartam. (Helyeslés jobbfelöl.) Irányi Dániel: (Halljuk!) T. ház! Én sem fogom a hitbizományok kérdését ezúttal tüzetesen tárgyalni, eljön annak ideje, midőn a polgári törvénykönyvet nagy valahára elő fogja terjeszteni a t. minister ur; de mintán a t. minister ur a hitbizományok fentartását azzal méltóztatott indokolni, hogy a magyar családok fentartáaa, következőleg a közügy érdeke követeli ezt, legyen sza bad a t. minisíer úrtól kérdeznem, vájjon ahaza csak a gazdag nemes családok fentartását követeli, (Ugy van! a szélső balon) vájjon az a szegény magyar paraszt, ki egy ezredéven keresztül viselte a haza terheit, ki annak védelmében, felszabadításában, megmentésében csak ugy megtette kötelességét, mint a nemesség, nem ugyanazon tekintet alá esik-e? (Ugy van! a szélső baloldalon.) De azon kívül a t. minister ur nem méltóztatott megmondani, hogy a nemes családoknak is a legnagyobb része ki van zárva a hitbizományok alapíthatásának jótékonyságából. Mert az csak azon nemes családoknak engedtetik meg, melyeknek földbirtoka körülbelül fél millió forint értéket képvisel. Azokat, kik kevesebb értékű földbirtokot bírnak, a t. minister ur nem szokta ajánlani ő Felségének, hogy hitbizományi alapíthassanak. Ha yzért szükséges a hitbizományok alakítása, hogy a történeti magyar családok fentartassanak, vaj ion csak a gazdagoknak fentartása áll-e a haza érdekében! Ilyen következetlenségekre vezet a t. minister ur mondása. A mi a Taubinger esetet illeti, a t. minister ur az által vél kisiklani a felelet kötelessége elől, hogy azt mondja, az eset Horvátországban történt, annak külön igazságszolgáltatása van, ennélfogva ő arról nem felel. Ugy de először is, legyen szabad figyelmeztetnem a t. minister urat, hogy azon tisztnek elfogatása Budapesten történt, tehát azon törvénynek megsértésével, mely őt mint tartalékos tisztet a polgári hatóságok alá rendeli. Ez az egyik. A másik, mire nézve azonban nem nyilvánítok olyan határozott véleményt az, hogy ugyan% azon lapok, melyek az esetet részletesen tárgyalták, egyúttal -azt is említették, hogy a katonai hatóságok a fennálló törvény ellenére azért érezték magukat feljogosítva ezen eljárásra, mert létezik, azt mondták, egy rendelet, mely ugy az osztrák, mint a magyar igazságügyminister beleegyezésével adatott ki s a mely szerint azon tartalékos tisztek, a kik egyenruhában követtek el valamely kihágást, a katonai biróságok alá tartoznak. Ha ez igaz, akkor legyen szabad azt kérdeznem az igazságügyminister úrtól, hogy mi jogosította fel a világos törvény^ellenére ilyen rendelet kiadásába j beleegyezni? (Élénkhelyeslés szélső balfelöl.)
