Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

334 60. erssftgos liléi január 29. 1385, Elnöke Kérem a t. képviselő urat, ez talán még sem tartozik a tárgyhoz. Olay Szilárd: Most az igazságügyi költségvetést tárgyaljuk, tehát ez is ide tartozik. (Zaj. Felkiáltások jobbfelül: Három óra !) Végre a szegszárdi királyi törvényszék belátta azt, hogy mennjd igazságtalanság történt ezen szerencsétlen emberen, ugy magán utón elmondták a törvényszék tagjai, hogy sajnálják, hogy nem a törvényszék megvizsgálására, hanem ezen szerencsétlen ember ügyének a megvizsgálására küldettek ki, mert bizony különös dolgok jönnének a felszínre. (Zaj. Felkiáltások jobbfelö'l: EMU!) Kértem, hogy engedjék meg, hogy beszédemet holnapra halnszszam. Ez nem tetszett, tehát most beszélek és törvényes jógámmal fogok élni. Egy másik esetet is fel akarok említeni, a mi Budapesten történt. Ez a buda-óbudai népbank fenyítő esete. (Zaj. Felkiáltások jobbfelői: Nem tartozik ide.) Egy részvénytársulat alakult 500,000 forint alaptőkével. Az igazgató tanácsosok és hivatalnokok az 500,000 írtból 400,000-et elmanipuláltak s maradt százezer forint a szegény részvényesek számára, most t. ház, a törvényszék kiküldött kebeléből vizsgálóbírót, ki már a minister ur által királyi táblai biróvá neveztetett ki. És ezen biró ugy vizsgálta meg a sikkasztást, hogy az igazgató tanácsosokra bizta a vizsgálat megejtését. Három hónapig az igazgató tanácsosok folytatták a vizsgálatot a hivatalnokok ellen és ennek a következménye az lett, hogy az igazgató tanácsosok a legérdekesebb igazgatósági jegyzőkönyvekei maguk közt megosztották, zsebrerakták, hazavitték s ezáltal a vizsgálatot meghiúsították. A királyi ügyész bűncselekmény elkövetését látta, vádolta az igazgató tanácsosokat és kérte azok perbefogatását. {Félkiáltások a jobboldalon: A tárgyhoz!) Elnök I A házszabályok értelmében felkérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani. Olay Szilárd: Ezek visszaélések, ezeket én a házszabályok értelmében elmondhatom. (Egy hang a jobboldalon: Nem szabad az elnökkel feleselni I) Elnök: Én az elnöki székben ülvén, kérem a képviselő urat, ne méltóztassék az elnökkel vitázni. A házszabályokra hivatkozva, bátor vagyok figyelmeztetni a képviselő ^ urat, méltóztassék magát a tárgyhoz tartani. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Olay Szilárd: A fenyítő ügyben a királyi ügyész a két egyenlő bírói ítélet ellenére a legfőbb bírósághoz, először is nem felebbezett, hanem a magán vádló felebbezése folytán a legfőbb ítélőszék vád alá helyezte az igazgató tanácsosokat. Ismét a törvény elé került a dolog és oly ügyet, melyet más esetben három nap alatt elintéznek, harmincz nap alatt tárgyaltak, oda vitték a dolgot, hogy ezen embereket felmentették. Felmentés alkalmával a törvényszék nyíltan tanuk jelenlétében kezet is szorítottak a vádlottakkal, mielőtt az ítélet jogerőre emelkedett volna. (Felkiálások a jobboldalon: Ah! Ah!) Most megújítják e fenyítő pert januárius 10-én ugyanazon bíróságnál, de más referens kezében van az ügy és épen azon részvénytársulat egy igazgatójára nézve, kit a törvényszék az első alkalommal bűnbakul állított oda és elítélt, most kimondotta a törvényszék, hogy kevésbé bűnös, mint a másik felmentett nyokz igazgató tanácsos, tehát a bíróság ezt is felmenti. (Egy hang jobbfelői: És kezet fog vele! Derültség!) Ez mustrálja igazságszolgáltatásunk miseri áj át. A választásoknál elkövetett visszaélésekről akarok még megemlékezni s ezzel bezárom beszédemet. Elnök: Kérem, méltóztassék a tárgy felé közeledni. (Derültség.) Olay Szilárd: Én az elnökség iránt tisztelettel viseltetem és a tárgyhoz még közelebb jövök. (Derültség.) Rövid leszek. Az igazságüa-yniinister ur szives volt meg említeni, hogy hibák mindenütt követtetnek el és hogy a legjobb igazságügyi kormányzat alatt sem lehet arról tenni, hogy ha egyes emberek visszaélnek az ő hatáskörükkel és dolgokat követnek el. melyek a törvénytelenség látszatát viselik. En azt hiszem, hogy azon emberek és tisztviselők, kik a törvények végrehajtásával vannak megbízva, első sorban kötelesek a törvényeket tiszteletben tartani. A legközelebb múlt választásoknál azonban nem ezt tapasztaltuk. Bácsmegye főispánja (Halljuk! balfelöl) elment Bajára és Bács-Almásra, berendelte maga elé a községek elöljáróit sreájok parancsolt, hogy a függetlenségi párt jelöltjére ne merjenek szavazni, mert ha ezt teszik, hivataluktól el fognak niozdittatni. Ezen kerületnek az a szerencsétlensége, hogy van ott két jobboldali szolgabíró, (Felkiáltások: Hogy tartozik ez az igazságügyhöz?) ezen szolgabirók 14 nappal a választás előtt éjjel-nappal mindig a kerületben korteskedtek, fülébe súgtak az embereknek valamit és meg volt a kormánypárt. Annyira ment a korteskedés, hogy egyesek a népet azzal vezették félre, hogy a kalocsai érsek ő eminentiája böjti szabadságot adott volna azoknak, kik a kormánypártra szavaznak, mig a kik a függetlenségre szavaznak, nem lettek a böjt alól fölmentve. Ilyen és hasonló korteskedéseket vittek végbe azok, kiknek kötelessége lett volna épen a törvényt megtartani. Minden községházánál nyomtatásban ki volt ragasztva, hogy a választási visszaélések mily büntetéssel fenyíttetnek meg. Azonban épen azon urak, kik jogosítva lettek volna a visszaéléseket megbüntetni, követték el a legnagyobb vissza-