Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

60. •raägoi fiiéi január 29. 1885. 3Si száz millió frtot költött igazságügyére, de többet is költhetett volna, mert az még többet is jövedelmezett, azonban kormányunk ezen összegeket más czélra fordította. Magyarország művelődési történelmében arany betűkkel van beírva 1869. június 19-ike; e napon mondta ki az országgyűlés mindkét háza az 1869 : IV. t.-czikket, mely a bírói függetlenségről szól. Azóta a bíróságok is szerveztettek és 1872. január 1-én már a királyi bíróságok működtek. Hosszú tizenkét év telt el azóta, és kérdem : teljesültek-e legszebb reményeink, meg van-e az anynyira óhajtott birói függetlenség? Erre az egyszerű felelet, hogy nem. Mert igazságügyi kormányunk ezen időszak alatt egyebet sem tett, mint novellirozott és kuruzsolt. Igazságszolgáltatásunk be van szennyezve; hajlékába pártérdek, corruptio és nepotismus törtek be; a birói tekintély hanyatlóban, a birói függetlenség megingatva, az igazságba vetett hit megrendítve és a törvény iránti tisztelet kiveszőben van. Az erőszak és az önkény egyre nő s a corruptio mind nagyobb mérveket ölt. (Derültség.) Látunk elnököket és törvényszéki bírákat, kik pártszenvedélytől és nagyravágyástól elvakulva, egyes nagy urak kész eszközeivé lenni hajlandók. (Mozgás a jobboldalon. Közbeszólások: Halljunk neveket í Kik azok ?) Én egy alázatos kérést intézek a mélyen t. elnök úrhoz {Halljuk!) Méltóztassék megmondani a túloldalnak, hogy ne zavarjanak, vagy pedig ha beszélni akarnak, tessék nekik felszólalni. (Halljuk! Zaj.) Elnök: (Csenget.) A tanácskozási rendet nem zavarja senki. Méltóztassék a t. képviselő urnak beszédét folytatni. (Helyeslés.) Olay Szilárd: Mondom, igen t. ház, hogy igen sajnos körülmény az, hogy látunk törvényszéki és felsőbb bírósági elnököket és bírákat, a kik a pártszenvedélytől és nagyzás hóbortjától elvakultan készek a hatalom eszközeivé lenni az előléptetés reményében. Látunk bírákat és elnököket, a kik elég gyávák és azért a hatalmasoktól és nagy uraktól engednek magukra befolyást gyakorolni. Látunk bírákat és elnököket, kik nemzetiségükről akkor sem képesek megfeledkezni, midőn birói széket ülnek. (TJgy van! a szélső baloldalon.) A tapasztalat azt bizonyítja, hogy bíróságainknál a legalsótól a legmagasabb bíróságig minduntalan azon szomorú körülmény fordul elő, hogy a mit az egyik biró törvényesnek és jogosnak mond, azt a másik biró jogtalannak ítéli. így például magánál a legfőbb bíróságnál: a Curiánál is a mit az egyik tanács jogosnak és igazságosnak ítélt, azt másnap más tanács jogtalannak és igazságtalannak ítéli. És ez nemcsak egyes különös esetekben, hanem elvi kérdésekben is igy történik. Sőt megtörtént legközelebb az is, hogy a Curia, mint legfőbb ítélőszék ugyanazon héten kétféle igazságot osztott. KBPVH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. Ezen bizonytalanság azután nemcsak sok alaptalan pernek a forrása, hanem igen sok társadalmi bajnak is okozója és a birói tekintélynek, valamint az ügyvédek iránti tekintélynek megrontója. Szomorúan kell hallanunk minduntalan, hogy a bíróságok iránti tisztelet meg van lazulva. Mindenütt azon qualificáíatlan ítéletekről suttognak, melyek hazai bíróságaink által hozatnak. A közönség már ismeri is azon egyéneket, a kik a bírákra különböző okoknál fogva befolyással birnak és CZ £155 oka azon szomorú állapotnak, melyhez hasonlóra a justitia bármely korszakában is akadni nem lehet. A törvény legmerészebb interpretatiója azon ellenszenv, melylyel bizonyos perek iránt viseltetnek, néha veres fonálként húzódik át egyes befolyásolt ügy elbírálásán. Hiszen csak pár nap előtt történt meg Szegeden, midőn egy főbenjáró btínperben a legprimitívebb bizonyítékok sem kerestettek annak indokolására, hogy valaki húsz évi fegyházra elítéltessék. A minister ur talán a lapokból, ha azokat olvassa, meggyőződött arról, hogy a szegedi törvényszék ily váddal illettetik, felkivánta az iratokat és hajói vagyok informálva, maga vizsgálta át azokat. Én ugyan őszintén meg\ állom, hogy a t. igazságügyminister urnak véleményét e téren nem tartom irányadónak, mert midőn mint curiai biró működött, ugyanazon perben háromféle ítéleti tervezettel lépett fel. (Derültség a jobboldalon.) De elfogulatlan szakférfiak ítélete tette kétségtelenné, hogy a botrány megtörtént. Hogy a felmentések is hasonló feltűnést okoznak, bizonyítja az, hogy a legközelebbi múlt időben olvastuk a lapokban, hogy a budapesti királyi ügyész, két törvényszéki biró és két királyi alügyész ellenében a fegyelmi eljárás megindittatott. Olvastuk, hogy ezen fegyelmi eljárás során a két törvényszéki biró és a két királyi alügyész, kik talán tévedhettek, megkapták az ítéletben megérdemlett büntetésüket. Azonban megbotránkoztató volt olvasni azt, hogy a királyi ügyész, ki tulajdonképen rendetlensége és hanyagsága által minden bajnak okozój királyi tábla fegyelmi tanácsa által fel lett mentve egy vagy más indokból, nem tudom miért, de az bizonyos, hogy egyik indoknak kellett lenni, hogy a királyi főügyészség ellenében is a fegyelmi eljárás valamiképen meg ne indittassék. Mégis furcsa dolog az, hogy meghozzuk a törvényeket és azok végrehajtva nem lesznek. A királyi főügyész, ki minden esztendőben megvizsgálja Budapesten a börtönöket, elmegy oda, megvizsgálja és: jöttünk mentünk 100 frt, ettünk-ittunk 200 frt (Mozgás jobbfelöl) s ezzel vége van és mikor fegyelmi eljárásra kerül a dolog, azt tapasztaljuk, hogy a királyi ügyész egy ártatlan embert három hónapig, egyet öt hónapig, egyet 6 hónapon túl tartott 41