Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

gf» ^' országos ülés január 29. 18S5. a börtönben, mint a hogy az ítéletben meg volt szabva. Igen rövid akarok lenni. Csak felemlíteni kívánom, hogy polgári pereinkben szintén oly határozatok tünedeznek fel, hogy az ember való­ban nem képes megérteni, vájjon tudatlanság, rosszakarat, vagy mily rugók indíthatják birósá­gainkat arra, hogy ily törvényellenes ítéletek ho­zatnak? Bíráink rendszerint azzal védekeznek egy-egy vastagabb botlásnál, hogy rossz, classicus magyarázatúak a törvények. Teszik ezt azért, mert vannak felső bíráink közt oly derék urak is, kik máig sem isinerik alaposan a meghozott tör­vényeket és ha mégis folyvást újabb és újabb tör­vényekkel halmoztatnak el, természetesen még nagyobb a zavar és még nehezebb az eligazodás. Ne azzal dicsekedjék a szabadelvű kormány, hogy sok törvényeink és intézményeink vannak, hanem inkább azzal, hogy jó. szakavatott, lelkiismeretes Liráink vannak. Arra nézve, hogy a jogok biztosítása és az igazságszolgáltatás tökéletesbítése is nem tételez­tetik fel a j'ó törvények sokaságától és a eodexek vastagságától, a mai jogélet is számos példával szolgálhat. A 48 előtti időkben a jogok érvényesí­tése sokkal világosabb és határozottabb volt, mint mai napság. Akkor nem ismerték azon tévelygé­seket és ide-oda kapkodásokat, melyeket justitiánk ma ismer. De bátran merem állítani, hogy még a provisorium alatt is, mely időszak ellen ugyan nagyon sokat panaszkodtunk, igazságszolgáltatá­sunk sokkal jobb és megnyugtatóbb volt, mint jelenleg. És ma ott állunk, hogy nincs vagyon- és személyi biztonság, a mióta az alkotmányos élet napja reánk ragyog, mindig jobban és jobban érezhetővé válik. Számot akarunk tenni a nagy világban, de jogszolgáltatásunk, mely a valódi igazságot ismerné főfeladatának, mely egyöntetű és megbízható lenne, nincs. Szóval, nincs meg az, a mire nagy nemzetek büszkeséggel szoktak hi­vatkozni. Államunk jogállamisága oly igazságügy mellett, milyen a jelenlegi, csak imitatio. Mert hiszen nem a sok törvény, nem a sok fajtájú insti­tutio, nem a tarkábbnál tarkább bíróságok ténye­zői a jogállamnak, hanem kielégítő törvények és szilárd alapokra fektetett bírósági szervezet. A kormány mindenben és mindenért felelős. Mert hiszen ma is ugy állunk, hogy a szorgalmas és a törekvő biró előmenetele protectio hiányában a tel­jes lehetetlenségek sorába tartozik. Ez által a biró elkedvetlenedik és folytonosan csak azt ku­tatja, mily tekintélyes emberbe kapaszkodhassak, hogy előmenetele biztosítva legyen. íme itt állunk ma, oly szégyenletesen, hogy bírói karunk, tisztelet az igen'csekély kivételeknek, (Mozgás) nélkülözvén a szakképzettségen kivül a kellő lelkiismeretességet, telve baráti szívességek­ké], a népben annyira megrendittetett az igazság­| szolgáltatás iránti bizalom, hogy a peres felek vetélkednek egymással jogaik feladásában, a he­lyet, hogy a törvényes segélyt igénybe vennék. A jogbiztonság mellett a törvénykezés terén a garan­tia nem annyira a törvényekben, mint a bírákban rejlik. A 17 év szomorú tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy mai nap is azok legjelesebb bíráink, kik a régibb korszakban tanulták meg az igazságszol­gáltatás titkait. Bajainknak tulaj dónk épeni okát tehát nem az igazságügyminister ur rosszakaratá­ban, hanem inkább gyakorlati képességének hiányá­ban, másrészt pedig birói karunk egy részénél el­terjedt rosszakarat, (Mozgás) hanyagság és vas­tag tudatlanságban keresem és látom. (Mozgás.) Elnök: A képviselő urnak azon kifejezései, melyekkel most utoljára élt, nem parlamentárisak. (Helyeslés.) Olay Szilárd: Vidéki bíróságainknál, vala­mint a fővárosban is oly szomorú állapotok van­nak, hogy a t. túloldal azon tagjai, a kik nem igen perlekednek és ezen szomorú viszonyokat nem ismerik, talán megbotránkozva is érzik magukat, hogy én itt az igazságot leplezetlenül előadom. De engedelmet kérek, indokolni fogom eljárásomat, 17 év alatt, igen sok szép classicus és annál több theoreticus beszédet hallottunk e házban, a valódi igazságot eddig csak leleplezve mondták, szükséges tehát, hogy e bajokon segítve legyen, hogy reámutassunk a bajokra, hogy ha van a kormányban jóakarat, e baj okot orvosolja. Akkor azonban t. ház, midőn a minister urnak oly lágy szive van — mint maga is mondta — hogy nem tud rendet tartani, (Derültség a jobboldalon) Augias istállóját fenekestől kellene felforgatni. Az igazságügyminister ur szive sugallata folytán annyira ment, hogy négy-öt évig tűri meg, hogy Budapesten egy törvényszéki elnök, a ki, elisme­rem, a legszakavatottabb, legbecsületesebb embe­rek egyike, már 5 esztendeje nem volt évenkintkét hónapig hivatalában. (Egy Jiang a jobboldalon: Mit csinál'. ?) Otthon volt és betegen feküdt. Innen van hogy bíróságainknál meglazult a fegyelem. Bíró­ságainknál nincs a ki rendet csináljon és szabadon intézkedjék, mert törvényeink is olyanok, hogy sem a minister ur, sem a törvényszéki elnök, ha vaskézzel és vasszervezettel nem birnak, a tör­vényszéki tisztviselőket nem képesek rendben tar­tani. A törvény és eljárási szabályok nem mond­ják ugyan határozottan, de a sorok közül ki olvasható, hogy egy bírónak naponként legalább hat órát kellene dolgoznia. És mit látunk? azt hogy 10 óra után mennek be a hivatalba és már 1 órakor nincs senki ott. Ezen visszaéléseknek tulajdonítható, hogy egyes perekben a budapesti kir. törvényszéknél, melyeket 3, legfelebb 9 hó alatt be lehetne fejezni, még 3 esztendő alatt sem nyerhetnek az igazságot kereső felek elsöbiró­l sági ítéletet.

Next

/
Thumbnails
Contents