Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-60
(,(')# "! í : * •-."" ' • ? •• 300 60. országos ülés ellenük fegyelmi utón semminemű kifogás nem történt. S ezt az eljárást fenn is tartom. Sok volt a panasz, hogy főkép a jegyzők és segédtelekkönyvvezetőknél az előléptetések aránytalanul történnek, hogy bizonyos helyen valaki lehet tíz esztendeig másodosztályú segédtelekkönyvvezető és nem lesz első osztályúvá; mert arra a helyre csak egy másodosztályú állás van szervezve; másutt pedig valaki két esztendő alatt első osztályúvá lett, mert ott csak első osztályú állás van szervezve. Én ezt megszüntettem és a jegyzőkre, telekkönyvvezetőkre és segédtelekkönyvvezetőkre nézve országos statust alapítottam meg, ugy hogy most az. a Id egy alsóbb osztályban legközelebb áll a felső osztályhoz, tekintet nélkül léptettetik elő mindazon esetekben, melyekben ellene fegyelmi panasz nem fordult elő. De hogy oly esetekre nézve, a hol nem fizetési fokozatban való előléptetésről, hanem magasabb állásra való kinevezésről van szó, az előléptetési szabályokat eodificálni lehetne, azt én kétségbe vonom. Erre nézve nem lehet mást mondani, mint hogy a szakképzettségnek egyenlő mértékemellett határozzon a hosszabb szolgálati idő, de hogy a szakképzettség, szorgalom, buzgóság mértéke egyenlő-e vagy nem, azt mindig azoknak ítéletére és belátására kell bizni, a kik az illetőkre közvetlenül felügyelnek, a kik az ő képességeikről maguknak közvetlenül vagy közvetve tudomást és meggyőződést szerezni alkalmasak és képesek. (Helyeslés jobbfelől.) Többször hallottam, hogy nagyon sokat adok az anciennitásra, a korra. (Halljuk!) Igaz. Ott, a hol egyenlő ä qualificatio, a hol egyenlő a képzettség és a buzgalom, természetes, hogy a hosszabb idejíí szolgálatnak előnyt adok. De a hol különbség van, a különbséget is megteszem és számos esetben megtörtént, hogy az idősbeket megelőzték a fiatalabbak, a kiket alkalmasabbaknak tartottam. (Helyeslés jobbfelöl,) Felhozatott, hogy az intercalare miatt maradnak el sokszor a kinevezések. Erre csak azt mondhatom, hogy a zárszámadások azt tanúsítják, hogy tavaly 105,000 frt túlkiadásom volt a fizetésekben, ezen kivül 10,000 frt az évdíjakban és pedig épen azért, mert az interealarét megtartani nem lehetett a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás csorbát szenvedett volna. Hogy a pályázatra és a kinevezésre szükséges idő természetesen tekintetbe veendő, ezt tovább igazolni vagy bizonyítani nem kell. (Helyeslés jobbfelől.) A mi a börtönépítkezéseket illeti, elismerem, hogy a büntető törvénykönyvben contemplált rendszer tüstént életbe léptethető nem volt. De azt előre látta a törvénykönyv, melynek 52. §-a világosan mondja, hogy addig, mig az új rendszert életbe léptetni lehet, az eddigi szerint történjék a végrehajtás. De hogy építkezések történtek, ezt a tapaszi január 29. 1885. talás mutatja. Tavaly kértem a költségei a soproni fegyház építésére, továbbá munkába vétetett egy államfogház építése. Minden költségvetésben vannak bizonyos építkezések, igy újabb időben Marosvásárhelyt, Beregszászon, Pécsett, Kassán, Nagyváradon, Szegeden, Máramaros-Szigeten történtek építkezések és készülőben vannak Győrött, Nyitrán, Rimaszombatban. Hogy a budapesti fogház épület nem épen a legkielégítőbb, nem vonom kétségbe; de nem földalatti épület, bár a feltöltés által részben annak tűnik fel, hanem volt lakház az, melyben a foglyok tartatnak. Az itteni építkezésre elkészültek a tervek és ha gondoskodva lesz a szükséges pénzről, az is meg fog történni. Hogy pedig túltömött lenne ez a fogház, azt már azért sem fogadhatom el, mert a mióta a szegedi börtön létrejött, innen igen sokan eltávolíttattak. Es hogy 10 évig fegyházra itélt rab még most is volna itt, nem hiszem, mert ezeket mind Szegedre szállították. A mi Lázár képviselő ur azon aggályát illeti, hogy igen sok pénzbe, kerül a szállítás, megnyugtathatom, mert a kik egy évnél hoszszabb Időre nincsenek ítélve, országos fegyházba nem szállíttatnak. A kerületi börtönbe igen, ez azonban a főügyészség hatáskörébe tartozik és nem a ministeriuméba. A mi az ügyvédi viszonyokat illeti, Haviár képviselő ur elismerte, hogy az 1874-iki ügyvédi rendtartás a régi állapothoz képest haladás, tetemes javulás volt; hogy erkölcsi tekintetben emelte az ügyvédek tekintélyét, a mennyiben Ők első bíróságilag maguk ítélnek a fegyelmi vétségekben. Ez nem szenved kétséget s a kik akkor a törvényhozás tagjai voltak, vissza fognak emlékezni, mily nagy küzdelembe került ennek kivitele, miután a törvényhozás nagy része azon véleményben volt, hogy ezen ügyet még első folyamodásban sem lehet reáj'uk bizni. Vájjon azonban tanácsos volna-e a felső fokban való fegyelmi bíráskodást is kizárólag ügyvédekre bizni, ez más kérdés, a melyre nézve nekem igen nagy kételyeim lennének. Hogy az ügyvédi kar helyzete sok tekintetben nyomasztó, azt elismerem. De ennek mi az oka? Oka az ügyvédek nagy száma. (Ugy van!) Magyarországon több ügyvéd van, mint Franczia- és Németországban együttvéve. (Mozgás, Halljuk!) 1871-től kezdve 4,164 diploma adatott ki. De itt is mutatkozik javulás. Az ügyvédi rendtartás, a mennyiben szigorúbb feltételeket szabott, egyszersmind az ügyvédeknek s az évenkinti vizsgáknak számát tetemesen lejebb szállította és igy, mig 1871-ben összesen 507, 1884-ben Budapesten és Marosvásárhelyen együttvéve öszszesen már csak 149 ügyvédi diploma adatott ki. Az ügyvédi rendtartást újabban azért nem nyújtottam be, mert szándékom erre nézve a ..tapasztalás és az illetők meghallgatása után módo-
