Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

6«. országos ülés január 29. 1885. 397 akalmat fog szolgáltatni. De ezzel meg kell küz­deni, """annak előbb-utóbb meg ä kell lennie. Meg kell lennie már azért is, mert a jó igazságszol­gáltatás egyik alapfeltételét, tudniillik a fel­ügyeleti jognak folytonos, egyenlő és követke­zetes gyakorlatát csakis a decentralisált táblák befolyásától várom, csak attól várhatom. {Helyes­lés jöbbfelől.) Ott, a hol a főtörvényszék tiz, tizen­két törvényszékre szorítkozva, folytonos éber szemmel kísérheti a judicaturát is, magának szű­kebb körben meggyőződést szerezhet az illetők­nek erejéről vagy gyengeségéről; ott, ahol az elnök folytonos felügyelet, időről időre való ki­küldetések vagy pedig személyes vizsgálatok által a hiányokról tapasztalást szerezhet, ott az orvoslás sokkal könnyebb, mintha egy nagy or­szágra nézve egyetlen egy központból, annak kisebb számú tisztviselői, vagy a felsőbb bíró­ságoknak sok tekintetben annyira elfoglalt tagjai, hogy őket ily kiküldetésekre ritkán alkalmaz­hatni, teljesítik azon felügyeletet. (Helyeslés jobb­felöl.) Teljesíttetik azonban; számos törvényszék iiz utóbbi időkben lett megvizsgálva. Ott, & hol nagyobb szabálytalanságok nem fordultak elő, ott az a vizsgálat nyomtalanul — legalább a közön­ség előtt nyomtalanul — eltűnt. Az utolsó négy évben vizsgáltattak meg a pécsi, szegszárdi, veszprémi, kalocsai, jászberényi, nyíregyházai, debreczeni, karezagi, iuiskolezí, pancsovai, temes­vári, fehértemplomi, karánsebesi, nagy-becskereki, kikindai törvényszékek, az utolsó esztendőben a székesfehérvári, ismét a szegedi, deési, kassai, debreczeni, komáromi, máramaros-szigeti és az idén a budapesti. Ott, hol a szabálytalanságok fel­tűnőbbek voltak, természetesen ez nagyobb figyelem tárgya lett, el nem maradt az orvoslás és az illetőknek utasításom szerint, a mennyiben az az én hatalmam körében volt, áthelyeztetését vagy pedig nyugdíjaztatását vonta maga után. Azt mondta Veszter képviselő ur, hogy az csak előnyomozás és azt kívánja, hogy a tör­vényszékek ereje és gyengesége ismertessék fel a vizsgálatok alkalmával és nem elég, hogy a visszaélések consíatáltassanak. A vizsgálatnak egyik főczélja az, hogy ha vannak visszaélések, ezek consíatáltassanak, mert csak igy lehet azokat orvosolni; de hogy a kiküldöttnek egyszersmind feladata volt a törvényszékek erejét és gyenge­ségeit, a mint ő magát kifejezte, puhatolni, azt mutatja;, hogy a tanácskozásokba nem foly be ugyan, de azokon jelenlétével volt, az ügyviteli szabályok szerint megvizsgálja az iratokat, az egyes birák szorgalmáról magának meggyőző^ dést szerzett, hozzám intézett bizalmas jelentésé­ben minden egyes biróra nézve a tapasztaltak nyomán véleményt mond. így tehát nemcsak a visszaélések constatáltatnak, hanem a törvény­szék tagjainak képessége felett, a mennyiben az KÍPVH. NAPLÓ. í884—87. Hl. KÖTET. | adatok nyomán lehetséges, megtörténik az a jelentés, Olay Szilárd: Szomorú tapasztalat! Pauler Tivadar igazságügyminister; Szomorú és örvendetes, a mint veszszük. (Igaz f Ugy van! a jobboldalon.) A mi pedig a képviselő urnak azon észre­vételét illeti, hogy egy törvényszék elnöke két évig agyvelőlágyulásban szenvedett és mégis a maga helyén maradt és pedig oly törvényszéké, l mely valóságos Strafcompügniának mondatott — ha jól hallottam, a törvényszék még meg is volt nevezve — de minden esetre ugy ki volt emelve, hogy az melyik legyen, ez iránt kétség nem lehet, e tekintetben kötelességem kij"elenteni, hogy | azon törvényszék elnöke a legpontosabb, a leg­i szorgalmasabb, a legképzettebb bírósági hivatal­nokok közé tartozik. (Helyeslés a jobboldalon.) Igaz, hogy egy idő óta megbetegedvén, nem folytathatta azon erélylyel, azon sikerrel műkö­dését, mint annak előtte, de t. ház, igen is tudva van, hogy a miníster nem nyugdíjazhat birót, vagy elnököt, kivéve ha az a 70-ik évet tálhaladta vagy maga kivánja nyugdíjaztatását. Másként fegyelmi útra kell azt terelni és a fegyelmi bíró­ság mondja ki azt. E részben vannak tapaszta­lataim. Egy járásbiróra nézve megkisérlettein, j kinél meg voltam győződve, legalább a hozzám j érkezett jelentések szerint a nyugdíjazás szük­! ségéről s ez mégis elmaradt, a fegyelmi bíróság ! annak helyét nem látta. De ettől eltekintve hosszú ideig szolgáit jeles férfiút, a ki minden­ben megfelelt kötelességének, azért, hogy beteg­ségbe esik, a mi nem volt agyvelőlágyulás, mert még most is több ítélő tehetséggel bir, (Zajos helyeslés a jobboldalon) mint sok más ember; (Zaj balfélÖl) ilyen ember ellen mindjárt extremi­tásokba menni és előbb mint sem bevárnók a betegség fordulatát, fegyelmi utón kényszeríteni a nyugalomba vonulásra, én sem a humanismussal, sem a bíróságok tekintélyével összeegyeztethető­nek nem tartom. {Elénk helyeslés a jobboldalon.) És én meg vagyok győződve, hogy ha én ezt te­szem, akkor azon panasz hangzott volna fel, hogy erőszakoskodó vagyok, hogy az érdemes emberek múltját semmi tekintetbe nem veszem, hogy azo­kat minden tekintet nélkül még akkor is elmoz­dítom, mikor kigyóízyítluitásuk iránt még minden remény nem enyészett el. Az illető elnök azonban figyelmeztetvén a körülményekre, beadta maga nyugalmazta tási kérését, a nyugalmaztatás megtörtént és utód­járól legközelebb gondoskodva lesz. A mi pedig a Strafcompaniát illeti, mél­tóztassék megbocsátani, azon törvényszéknek sok jeles és derék birája van, a kik nem büntetésből, [ hanem újabb időben más törvényszékektől saját 38

Next

/
Thumbnails
Contents