Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

§98 w- országos ölés jannár 29, 18*s5. kérelmükre helyeztettek át azon városba, a mely j főkép a családapákra nézve sok előnynyel bir gyermekeik neveltetése tekintetében. A mire a képviselő ur hivatkozott, az azon három évet illeti, melyben elődöm fel volt ruházva azon joggal, hogy a bíróság tagjait áthelyezhesse, akkor történtek áthelyezések az illetők akarata nélkül, akarata ellen. De nem erkölcsileg elsűlyedt emberekre nézve történt, nem olyan emberekre nézve, a kik képességükre vagy eljárásukra nézve valami migyobbszerú' kifogás alá eshettek volna. Mert hiszen, mily világításban tüntetné ez föl az én érdemekben gazdag elődömet, hogy egy nagy magyar város törvényszékét csupa olyan egyénnel töltette volna be, a kik hivatásukat teljesíteni nem képesek. Nem ez volt oka azok oda áthelyezésének; nem birói vagy jogi tekintetből való panasz, hanem nemzetiségi szempontból tétettek át; azért, mivel olyan véleményben volt t elődöm, hogy Bzeged városa az, a hol e tekintetben az olyan aspiratiók egyáltalában nem ártalmasak. így pedig egészen más szinben tűnik föl, mintha azok oly emberek lettek volna, a kiket képesség vagy erkölcsi hiánynál fogva kellett volna oda áthelyezni. A mi a felügyeleti jog gyakorlatát illeti, nagyon is jól tudom én, hogy a felügyeleti jog az ügyviteli szabályok pontos megtartása feletti őrködésben áll leginkább. Nagyon tudom én azt, hogy a judicaturára annak közvetlen befolyásának nem szabad lenni. Azt mondta Veszter képviselő ur, hogy épen ezen értelemben én kellően nem fogom fel hivatásomat azért, mert egy bizonyos concret esetben az elnök saját hatáskörében tett intézkedését meg nem változtattam, meg nem semmisítettem. Az ügyviteli szabályokra őrködni igen is hivatásom; de hogy bizonj^os concret esetben személyes ügyben én tegyek változást oly körülmények között, mint ez volt, arra magamat hivatva nem érezhetem. (Helyeslés jobbfäöl.) És hogy ugy cselekedtem, az a háznak nemcsak többsége, hanem úgyszólván általános élénk helyeslésével találkozott. És ha csakugyan fegyelmi kihágások történtek, ha egyes birák a személyes szabadságot sértik, akkor bűnvádi vagy fegyelmi eljárásnak van helye; volt helye megindításának ez esetben is és lesz mindig valahányszor ilyen történik. Erre hivatva van a fegyelmi bíróság. És hogy e tekintetben nem lazán gyakorlom a felügyeleti jogot, azt az mutatja, hogy jelenleg 24 bíró, 40 bírósági hivatalnok és 21 végrehajtó ellen foly fegyelmi eljárás, mely részint hivatalos intézkedés, részint egyesek panasza folytán megindíttatott. (Mozgás.) Tavalyi beszédében Veszter képviselő ur azt állította, hogy valahányszor budgetemhez szól, eszébe jutnak Dante azon szavai: „Lasciate ogni speranza* — mondjatok le minden reményről. Nekem is ezt kell mondanom arra nézve

P hogy őt a budget tárgyalásánál a történtek objectiv és részrehajlatlan megbirálására valaha képesnek tartsam. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) 1879-ben ug3^anő elősorolta azokat a hiányokat, melyek az összpontosított kezelésből származtak, de 1881. január 1-én e tekintetben lényeges változás állott be. Addig, mig a törvényszékek és bíróságok szükségletére nézve hosszabb időre terjedő tapasztalatok nem voltak, nehéz volt a deeentralisatio, de miután az megvolt, 1881. január elejétől kezdve a törvényszéki elnökök hatásköre e tekintetben nagyon kiterjesztetett. A három esztendei átlag alapján meg lett állapítva minden törvényszékre nézve az irodai átalány mennyisége s azóta a megkívántató összeg az elnököknek kezébe kiutalványoztatik és ezek fel lettek hatalmazva, hogy mindazokra nézve, a mik odavalók, a szerződéseket megkössék vagy azokat magánalkú útján szerezzék be s csupán a szerződések másolatait és annak idejében a számadásokat terjeszszék be. Igaz, hogy ez nem a pauschalénak az a rendszere, mely hajói tudom, a német provisorium alatt dívott, a mikor t. i. bizonyos összeg az elnök kezéhez kiutalványoztatott és ha többet költött, neki kellett pótolni, ha kevesebbet, az az ő javára ment. Itt a summa kiutalványoztatik és ha nem elégséges, a mint gyakran megtörténik, ha kimutatják a szükséget, az évenként póíoltatik. Hogy a pótlás nem történik fukar kézzel, bizonyítják a zárszámadások, melyek előtüntetik, hogy a hivatal-átalányra felvett összegek majdnem minden évben túlhaladtatnak. És azért én nem foghatom meg azt az elnököt, a kiről Boda Vilmos képviselő ur talán a régibb időből szólt, a ki tollkéstvagy tollat nem tudott magának szerezni. Mert ha felterjesztést tett volna, bizonyosan pótolják a hiányt és akkor az utóbbi 4 év alatt neki magának a dotatióból lehetett volna azt beszereznie. Egyébiránt felfogás, hogy ez attól függ, vannak-e az elnöknek összeköttetései a ministeriumnál vagy nincsenek, azért sem áll, mert mint mondottam^ esztendei átlag szerint számítva,állapíttattak meg ezen összegek és azok kiutalványoztalak az elnöknek, akár van neki összeköttetése a ministeríumnál, akár nincs. Hanem természetesen attól függ, hogy az elnök hogy gazdälkozik. Ha jól tud gazdálkodni, akkor kijön, ha nem, akkor nem fog' kijönni. Ez azután nem a minister dolga, ez az ő dolga. És ha valahol oly szomorú állapotok állnak be, hogy még tollkésre sincs pénz, azért nem lehet a ministert okolni, hanem azt az elnököt, a ki e tekintetben annak idején kellőleg nem intézkedett^ | [Helyeslés a jobboldalon) Egy más panasz hangzott fel a kinevezésekre