Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

294 60. ortságos STís janmár 29 IS85. járási ügyvédek végeznék a munkát, kik szintén némileg jobban biztosítva látnák esistentiájukat. De megtakarítás lenne ez a kormányra nézve is, mert a vidéken nem kellenék a királyi táblák bíráinak oly magas fizetést adni és oly magas lakbért fizetni, a királyi járásbíróságokhoz beosztandó birói tagok sem kerülnének annyiba az államnak, mint kerülnek most, részint Budapesten, részint más nagyobb városokban, hol most a törvényszékek elhelyezve vannak és egyszóval mondhatom, hogy nemcsak a panaszos felekre lenne felette nagy költségkímélés és az ügyvédekről nagy mérvben gondoskodva, de bátran elmondhatom, hogy az állam is megtakaríthatná oly helyzetben a mostani 10 millió kiadásnak VB részét. Ezt vagyok bátor a t. minister urnak és a mélyen t. háznak kegyes figyelmébe ajánlani. És ebből folyólag, miután én a mai igazságszolgáltatással megelégedve nem vagyok és nagyobb megtakarításokat elérni hiszek, valamint azt is hiszem, hogy az igazságszolgáltatás mind a felekre, mind az államra oiesóbb, a felekre nézve gyorsabb lehet: a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az eddig lefolyt költségvetési vitában az igazságügykörébe tartozó kérdések egész terjedelmükben tárgy altatván, annak majdnem minden ága kérdés alá vétetvén, kötelességem, hogy a tett észrevételekre tüzetesen feleljek. (Halljuk!) A képviselő urak egyike keveselte a törvényhozási téren történt eddigi alkotásokat; többet kivánt volna mind a rendszeres, mind pedig a többi törvényekre nézve. Bátor vagyok megjegyezni, hogy meggyőződésem szerint alig van állam Európában, a melyben az újabb időben, aránylag rövid idő alatt, annyi rendszeres alkotás történt volna, mint hazánkban, (ügy van! jobbfelöl.) Egy évtized alatt nem egy eodes, hanem a codexeknek egész sora tárgyaltatott, szentesittetett, lépett életbe. Kell-e a t. házat itt a hiteltörvényekre figyelmeztetnem? A kereskedelmi törvény, a kereskedelmi minister initiatiójából hozatott ugyan, de a jog terén a polgári foglalkozásoknak egy igen fontos ágát biztos alapra fektette és vezette vissza. A váltótörvényt első ministerségem idején a háznak beterjesztvén, az utódom alatt törvénynyé emeltetett. A csődtörvény kiegészítette a hiteltől vények ezen sorozatát. Nem lehet azt állítni, hogy azok nem volnának az európai törvényhozás színvonalán; nem lehet azt állítani — a mint történt — hogy bizonyos tekintetben az 1840-iki törvények mögött volnának, sőt általában el van ismerve, hogy nagy haladást létesítettek abban az irányban, mely a kereskedelemre nézve főfontosságú, t. i. hogy a törvényhozás összhangban legyen azon nemzetek törvényhozásának főbb elveivel, melyekkel mi a legszorosabb kereskedelmi összeköttetésben állunk. És volt e még a csődtörvény ellen panasz? Nem ismerik-e el az illetékes körök és az érdekeltek, hogy az nagy haladást jelez, hogy az a csődügyeknek lebonyolítására igen üdvös, igen hatékony befolyással volt. (Igaz! ügy van!a jobboldalon.) Ha igy a hiteltörvényeket három codex áltál rendeztük, áttérve már most a törvényhozásnak egy másik igen fontos ágára, a büntető törvényhozásra — ki ne tudná azt, hogy százados óhaj teljesült azon büntető törvénykönyv megalkotása által, mely az európai törvényhozások szellemében készülvén, miután a mi nemzetünk ugyanazon színvonalán áll a műveltségnek, mint Európa többi nyugati népei, az szükségleteinknek és igényeinknek megfelel. Hogy ennek a műnek is lehetnek hiányai, melyeket az idő és tapasztalás kimutat, azt kétségbe vonni nem lehet azért, mert nincs oly tökéletes emberi mű, melynek hiányait utóbb az idő ki nem mutatná s a melyet utóbb egyben vagy másban talán pótolni vagy kiigazítani ne kellene ; de ez a munka értékét vagy becsét egyáltalán nem csökkenti. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Az 1840-iki váltótörvény akkor az összes nemzet által örömmel üdvözöltetett s a mint mondatott — a mit azonban el nem ismerek — még a mostani törvényeknél is előnyösebb volt és mégis 1844-ben azt módosítani, pótolni s bizonyos tekintetben kiegészíteni kellett. A büntető törvénykönyvet a bűntettekről és vétségekről követte a kihágásokról szóló törvény, ezt pedig az életbeléptetési törvény, a mely mintán a múlt állapotot a jelennel és a történtek után leendővel összhangba kellett hozni, sok kérdést megoldani, hogy ezen összhang helyreállittassék, hasonlólag a nagyobb, fontosabb alkotások közé tartozik. Végre nem mellőzhetem el azt sem, hogy a törvény felhatalmazván az igazságügyministert, hogy a vétségek és kihágásokra nézve egy eljárási szabályzatot állapítson meg és egyetértőleg a belügyministerrel a közigazgatás köréhez tartozó kihágásokra nézve is ilyent létesítsen, kiadtuk azt a rendeletet, a mely a vétségek és kihágásokra nézve, a mennyiben a járásbírósághoz tartoztak és ez utóbbiakra nézve, a mennyiben a közigazgatási hivatalokhoz tartoznak, megállapította az eljárás szabályait, szabályokat, a melyek ellen én legalább eddig fontosabb kifogást vagy panaszt nem hallottam, szabályokat a melyek az egyéni szabadságot ép ugy, mint a közbiztonságot védik, lehetőleg biztosítják. És ha még ezen rendszeres nagyobb alkotásokhoz a szerzői jogról szóló törvényt adom, a mely hasonlólag félszázad óta létező kívánságokat