Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-60

60. országos fiiig január 59 1885. 29B függetlensége, szabadsága és a polgároknak személyi és vagyoni biztonsága nincsen megóva. És ha tekintem hazám mai közjogi helyzetét és összehasonlítom azt az 1867-ik év előtti törvényekkel, majdnem azt kellene mondanom, hogy a fenti bölcs mondatból kiindulva, hazánknak nincsen jogi tekintetben, mely a bekövetkezhető veszélyektől megóvhatná, fundamentuma. Azonban t. ház, habár a közjog a magánjog kérdésével majdnem a legszorosabb kapcsolatban áll, mert az állam egyes polgárai teszik a nemzet és állam egyetemét, mégis ezúttal nem az előbbivel, hanem ez utóbbival akarok foglalkozni, Én, t. ház, elismerem a mélyen t. igazságügyi minister urnak a jogi téren eddig is tapasztalt mély bölcsességét, de azt nem ismerhetem el, hogy igazságszolgáltatásunk oly állapotban volna, mint annak valóban lenni kellene. Midőn 1875. évben a ministerelnök ur az ellenzéki padokról az ország kormányára lépett és azt mondta, hogy azért lép be a kormányba, hogy az állami háztartás egyenstilyát helyreállítsa *'és olcsó és gyors igazságszolgáltatást biztosítson, én voltam az, ki Holdmező-Vásárhelyen örömmel üdvözöltem kormányra lépését és ennek egy bizottsági közgyűlésen kifejezést is adtam; azonban csakhamar eltűnt ezen ködfátyoikép és én arról győződtem meg, hogy ezekből egyik sem fog valósulni, sőt nemcsak hogy nem fog valósulni, de mindinkább oda sodortatunk, hogy mig ő lesz a kormányon, soha jobb, hanem mindig rosszabb jövendőnek fogunk eléje nézni. Igazságszolgáltatásunk rossz állapotban van és itt hivatkozom az általános tapasztalásra, hivatkozom az ügyvédi kamarák felterjesztéseire, hol igazságszolgáltatásunk majdnem újjá-alkotása hangsúlyoztatik és a minister ur nem hallgatta meg azokat. Hiányos törvényeinket magyarázó rendeleteknek száma és időközönként életbeléptetett és ismét módosított törvényeknek özöne oly nagy, hogy azokból a helyes utat megtalálni még kiváló ügyvédeknek is alig lehet. Felhozom t. ház, az .állampolgári jogok szerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. évi törvényeket és ezen törvény is olyan, mélyen 1 ház, mely ellenkezik az egyéni szabadsággal, az egyénnek veleszületett és elkerülhetien jogával, ellenkezik a természet törvényeivel és ezért ezen törvény nem csak rossz, de sértő és az egyéni szabadságnak és jognak megtámadása. A nevezett törvény ugyanis azt mondja, hogy három utón veszíthető el az állampolgársági jog : halál, más állam kötelékébe való átlépés és elévülés által. Hogy halál és más állam kötelékébe való átlépés megszünteti ezen állampolgári jogot, ez correct, de hogy az, ki a ministerek engedélye nélkül van távol, elveszíthesse, ez képtelenség. Mert mit jelent ezen elévülés ama jogokra nézve? halált? Hát hogyan lehet valakit halottnak tekinteni, a ki él, hogyan lehet attól elvenni az állampolgári jogot, a kiről tudva van, hogy él; hogyan lehet elvenni attól, ki talán birtokkal bir s az állam terheit viseli, adót fizet ? Avagy a teherviselés megengedhető, de a jog élvezete megtagadható? Ez, t. ház oly törvény, mely már keletkezésekor is képtelenség volt és én indítványozom, hogy ezen törvény revideáltassék, módosittassék és a sérelmes passus eltörültessék. Az esetek egész sora bizonyítja, hogy törvényeink rosszak és hiányosak. Most csak magánjogi állapotainkról akarok szólani. Tudok példát arra, midőn az apa végrendeletet tett s minden vagyonát nejének hagyományozta végrendeletileg, a férj meghalt, de nejének 8 hó múlva gyermeke születvén, a végrendelet megsemmisült, mert a gyermeket mint szükség-örököst kizárta; a birtok tehát a gyermekre Íratott; a gyermek 2 éves korában elhalván, előállottak az apa testvérei és a nőtől a birtokot elvették. Ha törvényeink a természetjog szerint akként intézkednének, hogy szükség-örökösök nemcsak az egyenes leszármazó gyermekek és unokák, hanem szükség-örökösök a felmenő ágbeliek is, természetesen nem az oldalági örökösök, hanem az anya lett volna örökös. Ily esetek tehát azt bizonyítják, hogy az örökösödés nemcsak erre, hanem a kölcsönös haszonélvezeti jogra is a túlélő házastársra intézkedés teendő. Kérem a t. minister urat, miként a bagatellügyeknél vegye figyelembe, hogy a semmiségi panasz helyett, mely hátráltatja a hozott ítélet végrehajtását, inkáid) érdemleges felebbezés engedtessék meg és kérem vegye figyelembe, hogy olcsó és gyors igazságszolgáltatás csak akkor érethetik el, ha az igazságszolgáltatás annyi bíróság helyett egy bíróság kezébe tétetik le, a pereknek másodfokú elbírálására pedig annyi kir. tábla állíttatik fel, mint a mennyit az igazságszolgáltatásnak gyorsasága megkíván. És erre vonatkozólag óhajtanám, hogy minden egyes járásban indított mindennemű ügyeknek, ide értve még a bűnügyeket is, első bírósága a járásbíróság legyen és hogy ez teljesíthesse feladatát, elegendő személyzettel láttatnék el és ott folyamatba teendett nagyobb ügyekben és rendes polgári, kereskedelmi, váltó- és csődügyekben, mint társbiróság hozzon első ítéletet, másodfokúlag pedig a királyi tábla vizsgálja felül a felebbezett ügyeket, A másodbiróságtól pedig a felebbezés csak kivételes esetekben engedtessék meg. Ily helyzetben olcsóvá tétetnék a pereskedés a felekre nézve, mert saját kerületükből nem lennének kénytelenek a sokszor messze eső törvényszékekhez fordulni, költséget tenni s a törvényszék helyén lakó ügyvédeket fizetni, hanem a