Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

280 59. omAgos ülés január 28. 1885. zetik a határidő, a mi megint fél napot vehet igénybe, mig az ügy keresztül megy, azután következik a tanú-kihallgatás ez a harmadik nap, azután jő az itélelethozatal, ugy hogy esetleg 3—5 fél napot vesz igénybe, egy ilyen csekély ügynek elintézése, mely lehet, hogy csekély horderejűnek látszik a ház több t. tagja előtt, de mikor a szegényebb közönség dolgáról és követeléséről van szó, arra nézve ép oly fontos, mintha a gazdag embernek 100,000 írtjáról lenne szó. (Igaz! Helyeslés a szélső haloldalon.) Magát a módozatot illetőleg nem mondom aránytalan, de méltányos költség terhelje, mert a ki nem tesz eleget kötelezettségének, azt hiszem, az anyagi és erkölcsi igazságból egyenesen folyik, hogy viselje ;iz okozott költségeket is. De a főhiány az, hogy nincsen második fórum. Ez minden esetre nagy hiány, mert elismeri az igazságszolgáltatás bizonytalan voltát széles Magyarországon minden jogász s azt hiszem, annál fontosabb, mert a szegény embernek kis követelése sokszor fontosabb, mint a gazdagmüí nagyobb követelése és azért előfordulhat ott is igen nehéz bonyolult elvi kérdés, tehát legalább az adatnék meg, hogy még egy fórum felülvizsgálná ezen csekélyebb ügyek elintézését. Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy egyes — valóban reformokat képviselő — intézmények iránt j avaslatokat nem nyújtott be a t igazságügymini ster ur; arra sem akarok kiterjeszkedni, hogy nagyon határozott ígéretet tett tavaly s három évvel ezelőtt, 1882-ben, holott pl. a bűnvádi eljárásról szóló javaslatot késznek jelentette ki, melyet már a következő ülésszakban beterjeszt és a t. ház tárgyalás alá veheti. Hasonlóképen a szóbeliség és közvetlenségre vonatkozó törvényjavaslatot illetőleg is ily Ígéretet tett, megtette az Ígéretet arra nézve is, hogy a kisebb javadalmazása bírósági tisztviselők fizetésének emelése iránt javaslatot fog tenni, nemkülönben, hogy a polgári törvénykönyvet is be fogja terjeszteni és egyáltalán mind arra nézve a mi szükséges és lényeges a javaslatok nagyrészt elkészültek, igy például a szóbeliség, közvetlenség és a bűnvádi eljárásra vonatkozólag; azonban e tekintetben ígéreteit maiglan sem váltotta be. Már 3 évvel ezelőtt hallottuk azt, hogy a bűnvádi eljárás kész s a ministerur azt be fogja nyújtani, azóta azonban hallgat róla a krónika. Most, hogy elkövetkezett az igazságügyministeri költségvetés feletti vita, egyes hirek szárnyra keltek, hogy lehetetlen az előterjesztése az eddigi javaslatnak s hogy a minister ur enquéte-et fog összehívni s azon megvitatja a javaslatot. És hallanunk kell a híreket akkor, mikor a t. minister ur évekkel ezelőtt maga is elismerte, hogy égető szükség van bűnvádi eljárás szabályozására, törvénybe iktatására, mert e tekintetben Magyarországon, ezt bátran ki lehet mondani, az egyéni és a polgári szabadságnak biztosítéka egyáltalában nincs. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha a justitia venné magának azt a fáradságot, hogy yégig sétáljon az ország egyik határától a másikig, hanem ezt csak sántikálva tehetné, a mint hogy egyáltalában sántikál is és betekintene Erdélybe is, arról győződnék meg, hogy itt a magyar büntető törvénykönyv van életben, azonban a bűnvádi eljárás az 1853. évi osztrák perrendtartás, melyet már Ausztriában is eldobtak, mig nálunk ennek ellenére fentartották, aztán megfordítva, ott van az osztrák polgári törvénykönyv és a magyar törvénykezési rendtartás; nálunk viszont van büntető jogi codex, de nincsen eljárásunk. Igaz, hogy az 1872-ki igazságügyi kormányzat adott be javaslatot s erről egjméniely vidéki törvényszék nyilatkozott is, egyik elvetette, a másik elfogadta s némelyek használják is, de nem kizárólag s épen íizért, mert nem kizárólag, bizonytalan a jogsaolgái tatás. Erdélyre nézve is a legfelsőbb fórum, a királyi Curia, azon sajátságos helyzetben van, hogy ily ellentétes intézmények, egymástól eltérő törvények és szabályok értelmében kénytelen sokszor ítélni. De lejebb megyek, oly ügyekben is, melyek a Curia elé nem tartoznak és mint legfelsőbb forumon elintézést nyernek a királyi táblákon, a marosvásárhelyi és budapesti királyi táblák sokszor egymással ellentétes véghatározatokat hoznak, melyek hogy a közönség jogérzetét, az igazság iránt való rokonszenvét, de a törvény és hatóság iránti tiszteletét is mennyiben képesek fejleszteni s mennyire emelik benne a bizalmat, azt egyáltalában nem vagyok képes megérteni, sőt ellenkezőleg azt tartom, hogy határozottan helytelen irányba terelik és a helyett, hogy a közönség jogérzetét fejlesztenék, bizalmát és törvénytiszteletét, erősbítenék, a mi kétségtelenül összefüggésben van az erkölcsök javulásával, mindezt ellenkező irányban terelik. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Még a királyi táblák szaporítását óhajtanám érinteni, mint a mire nézve a t. igazságügyminister ur évek előtt szintén határozott ígéretet tett. A t, igazságügyminister ur az ígért javaslatot máig sem adta be. Elismerem, hogy e tekintetben vannak indokai, hanem hiszen egy olyan képes, tehetséges, tapasztalt férfiúnak bizonyára kell hogy indokai legyenek készen akármikor, bármely cselekvényére, bármely állítására nézve, de hogy ezen indokok megfelelők legyenek, hogy nem az a czéljuk, hogy ezen valóban szükséges reformok elodáztassanak, azt részemről — engedelmet kérek— elhinni nem vagyok képes, mert annyi határozott Ígéret után az ígéretek folytonos ismétlése biztosítékot nem nyújt. Én fontosnak tartom a királyi tábla decentralisatióját, annyival inkább, mert ezzel egy hatalmas társadalmi érdek is szoros összefüggésben