Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-59
59. orsaágos ülés január 2S. ÍSS5. 281 áll, ez pedig a magyar nemzetiség, a magyar állameszme szilárdítása. Méltóztatik tudni, hogy egy társadalomra nézve, hogy egészségesen fejlődjék, nem elegendő, hogy egy központtal bírjon, a mely mindent, mintegy absorbeáljon és ez által zsibbaszt ólag hasson a többi részekre, a melyek öszszesen képezik az egészet. Méltóztatik tudni, hogy a helyi központok kérdése a civilisalt társadalomban mennyire fontos, mennyire nélkülözhetlen már a kellő egyensúly tekintetéből is. Azt hiszem, ha a magyar igazságszolgáltatás tekintetében felállíttatnak ilyen központok, az annyival inkább előnyös lesz, mert az illető hely, a hol a királyi tábla felállíttatik, erősödni fog magyar nemzetiségű elemekkel és bizonyára egy várát képezheti annak, hogy a magyar állameszme elleni netaláni támadást visszautasítsa, visszavágja, sőt idejekorán elnyomja. Azért szükségesnek tartanám a királyi tábla mielőbbi deeentralisatióját. Megvallom, hogy az igazságügyniinister urnak azon ígéretei, melyek évek óta a parlament naplóinak tanúsága szerint ismétlődnek, reám azt a hatást tették, mint egy-egy feleresztett rakéta, a mely igen szépen csillog, számos színben tündöklik és igen szép alakzatokban szétpattan, az eredmény pedig semmi. Ezen ígéretek mindenkor gyönyörködtető hatással voltak a házban épen ugy mint a nagy közönségnél, hanem látnivaló, hogy eddigelé legalább ezen reformjavaslatokra nézve puszta semmivé váltak, ígéretek voltak nem egyebek. Miután t. ház, ugy tapasztalom, hogy az igazságügyi kiszolgáltatásnak tényezői irányában annyira mostoha az igazságügyi kormányzat, méltóztassék megengedni, hogy még egyetlen egy kérdést igyekezzem kegyes engedelmével megvilágítani. (Halljuk!) Az igazságszolgáltatásnak számos közege és tényezője van, nem csupán a birói kar, ott vannak az ügyvédek, ügyészek, a közjegyzők, ezek együttesen, össshangzó, fejlesztő működése vezeti az igazságügyet odáig, a hová egy polgáriasult állam igazságügyének el kell jutni. Kétségtelen, hogy ezen karok, melyeket említettem, tényezők, de nem akarom osztályoknak nevezni, mert hiszen, bár külön érdekeik vannak, ennek daczára ezen érdekek iránt való igényekkel fellépni nem ciKti rnak, mert azt látják, hogy bármely osztályból álljon is a társadalom, a társadalom csak akkor egészséges, ha ezek kölcsönösen, viszonosan egymásra hatással működnek. Habár népszertülen dolog talán az ügyvédekről beszélni, mert én előre bocsátom, vannak köztük igen sokan, kik nem szabatos eljárást követnek ép ugy, mint minden társadalmi rétegben vannak olyanok, kik szabálytalanul, helytelenül járnak el kötelességük teljesítésében; de akármi népszerűtlen' legyen is e kar helyzete s a felőle való vélemények, az kétségtelen, hogy vagy szükséges, vagy nem. Nem akarom én idézni D'Agnisseannak, KÉPYH. NAPLÓ 1884—87. III. KÖTET. Welkernek, Gneistnak, Mohinak, Mainenek és egyéb elismert jogi tekintélyeknek meghatározását, felfogását és nézeteit ezen karnak szükséges voltáról ; mert hiszen tanúsítja az élet, hogy akármilyen bajunk vnn és akármibe kerüljön ezen bajnak elintézése, képesek és készek vagyunk magunkat és vagy ónunkat ezen ügyvédi karra bízni. Kétségtelen tehát, hogy ez a kar szükséges. Ha pedig szükséges, kell, hogy a törvényhozás is gondoskodjék ann k lehető existentiájáról,annyival inkább, mert ezen kar tagjai képzett egyének s már azért is, mert igényeik nagyobbá 1 ;, ha azokat ki nem elégíthetik, kárpótlásul válogatoítabb eszközöket is vehetnek igénybe, a mi csak a társadalomnak árt. És ha esistentiája bizonytalan, leg~ fölebb a proletariátus számát szaporítja. Kétségtelen, hogy az 1874-iki törvény az ügyvédi kar helyzetét javította, hanem az, hogy a kamarák tiz évi folytonos sürgetései, felterjesztései daczára azóta semmi e tekintetben nem történt, ismét csak a stagnatio jele. Épen az ügyvédi kar qualificatiója tekintetéhen szükséges lett volna több önkormányzatot adni, hogy ne történjék az, a mit a gyakorlati példákból látunk, hogy egyes kamarák oda nemvaló tagjaikat ki akarták zárni,megfosztani jogosultságuktól s a Curia megelégedett bizonyos pénzbírsággal a helyett, hogy az a kamara határozatát helybenhagyta volna. Ez magára az ügyvédi karra, de még inkább a közönségre nagyon hátrányos. (Ugy van! a szélső 'baloldalon.) És ezen a bajon csakis a törvényhozás útján, csakis reform és pedig sikeres reform utján történhetnék javulás. T. ház! Befejezem előadásomat, megköszönve a szíves türelmet. És midőn jelezném, hogy Themis istennőt bekötött szemmel vaknak szoktákjélezni; a magyar Justitiát bízvást festhetnék vaknak, siketnek, némának és sántának; (Elénk derültség a szélső halon) mert a helyett, hogy megállapodott, szilárd igazságügyi politikai elv érvényesítésére törekednék, a helyett, hogy határozott akaratot fejezne ki s erős szándékot mutatna a gyökeres javításra, a helyett az igazságügyi kormányzatban látunk erélytelenséget, gyengeséget, habozást, ingadozást. (Ugy van a szélső baloldalon.) Látjuk az akarat hiányát, látjuk a tehetetlenséget és miután ezek szerény nézeteim, nem fogadom el az igazságügyi költségvetést. (Élénk helyeslés a szébő balon.) Ferenczy Miklós: T. ház! Közelebbi időben az igazságügyi költségvetés tárgyalásánál felmerült vitákban mindannyi szónok igyekezett hozzájárulni azon babérkoszorúhoz, a mely a t. minister urat a tudomány terén szerzett koszorúja mellé a magyar igazságügy terén kivívott érdemeiért megilleti. Én is ezen koszorú gyarapítására igyekszem felszólalásommal és azon koszorúba akarok egy pár igénytelen babérlevelet beleilleszteni. : 36
